"Védd magad! Leginkább." III/1. (beszélgetés)

Megtisztelő az érdeklődésed. Köszönöm a hsz-od. Olyannnyira összetett gondolatokra ragadtattam magam tőle, hogy külön időt kellett most szakítsak a válaszra, hogy méltó tiszteletet mutathassak viszonzásul. Ezért ez a késlekedés.

Semmiképp sem róható fel az olvasóimnak itt a Hoxán, ha valami/k nem érthető az cikkeimben... hiszen ezek amolyan tanulmányszintű, helyenként valóban túl magasröptű, helyenként pedig igencsak poros-sáros hétköznapi történetek... amolyan nyersanyagai egyik-másik könyvemnek. Így nem tudnak a teljességre törekedni, hiszen az "érthetetlen" dolgokat magyarázó, érthetővé tevő momentumok pont a könyv más részeiben találhatóak. Sajnálom, hogy még nem kész a könyv/ek és nem vehetitek a kezetekbe...

"Az irodalom ilyen. . . minden műben ott az élet."- írtam valahol szintén válaszul annak, akiben hasonló kérdés merült fel, mint most benned, és ennél pontosabban, esszenciálisabban ma sem tudom megválaszolni. Talán csak azt érdemes hozzá tennem, hogy tán nem is olyan fontos, hogy az íróé vagy valaki egészen másé ez az élet.

Örülök, hogy olvastad a cikkem.

Lhara kedves!

Nagyon szép ez a cikked.Köszönöm,hogy olvashatlak.

Szia!

Alapvetően én nem szeretem az ilyen "ömlengéseket", de ez most mégsem az. Elolvastam többször is, nagyon mélyen szántó és tele van empátiával, de pár apróság nekem nem jött át, illetve olyan nagyon személyes, hogy számomra érthetetlen. Nagyon jól leírtál mindent, de én nem ismerem az életed (és feltételezem, hogy a legtöbb olvasó sem) és így nem teljesen érthetőek a leírt érzések. Illetve egy részük. De nagyon érdekes. Alapvetően én ki nem állhatom a hatásvadász cikkeket (mostanában volt pár), de úgy érzem ez több annál, de vannak fekete foltok.

Egyébként ez fikció (úgy értem esetleg érzések átültetése egy kitalált történetbe), vagy maga a valóság?