Vallomások

Bulimiás vagyok és már nem látom, merre van a kiút. Nagyon sokszor hánytatom magam és már a családom cseszeget, hogy nem pont most kéne "pazarolni" a kaját, meg nem vesznek nekem kb. ételt, mert úgyis csak kihánynám :(.

Sehogy máshogy nem akarok gondolni erre az egészre, csak úgy, hogy ha vége lesz, akkor jó lesz! Vissza fogunk építeni mindent!

Nagyon hiányzik az összebújás vele.

Annyira eltörpül most minden ami eddig fontosnak tűnt, hány kiló plusz van rajtam, vagy milyen ruhát vegyek fel. Hogy hordjam a hajam stb. A szeretteimmel akarok lenni, és egészségesen kimenni a szabadba, örülni a napfénynek.

Dühít, hogy a férjem otthagyta a munkáját jobb reményében januárban, és onnét kirúgták a gazdasági helyzetre való tekintettel.

Iszonyatosan rosszul esik hogy engem édesanyám nem félt egyáltalán, csak vállrándítással nyugtázza hogy a "front vonalban" dolgozom nap mint nap, csak egyetlen "vigyázz magadra" üzenet jól esne! :(

Én is egyedül élek. Nem panaszkodom senkinek, mert minek? Azzal nem lesz jobb semmi.

Szeretlek akkor is❣️

Miért bántják az emberek, az embereket? Kezdek belefáradni!

Igazából csak most kezdek betojni. Eddig csak hullámokban jött rám. El vagyok szeparálva a családomtól. Ez még egy lapáttal tesz rá. Még nem szeretnék meghalni.

3hónapja szakított velem a pasim, plusz 2napja tettek ki a munkahelyemről is. Magányos vagyok (egyedül élek) és ma közölte anyám hogy unják a panaszaimat. Összevesztünk. Most lenne szükségem igazán rájuk, ennyit a családról. Megsértődtem.

Már nem bírom sem hallani, sem látni a "maradjotthon" felkiáltásokat, én maradnék, de a munkaadóm nem engedi! :(

A sok szeretethiánytól kezd megkövülni a szívem. 😪

Utálom már, hogy mindenki azt mondja foglalkozzak a gyerekeimmel, ha magányosnak érzem magam és esetleg erre panaszkodok. A gyerekeimmel lenni nem olyan mintha lenne mellettem egy megértő társ. Néha nagyon rám tör a magány. Egyedül vagyok!

Januárban a férjem felsorolt vagy 6 országot, hova akar elvinni idén. Aztán jött a vírus. Március elején még sikerült elutazunk és az utolsó előtti pillanatban hazaérni. Én azért reménykedem, hogy fogunk még utazni idén és hamarosan vége lesz ennek.

Eljutottam odáig, hogy mellékhelyiség használata előtt is kezet mosok, nem csak utána. 🤔

Mindenkit FÉLTEK. :(

Nagyon aggódom anyukámért. Idős és olyan mint egy gyerek, azt akarja csinálni amit nem szabad. Máskor napokig nem megy sehová, most állandóan mehetnéke van :(.

Mindjárt hajnali 4 és én még egy szemhunyásnyit nem aludtam... Igaz, álmos se vagyok.

Ma volt az a nap, amikor itthon,de újra elkezdtem edzeni. Nagyon jó volt! De hiányzik a terem. 😪Tegnap rendeltem egy 3 méteres nagy trambulint.Egész nyáron ugrálni fogok benne, hiába vagyok 44 éves. Imádok ugrálni!

Teljes létszámmal teljes munkaidőben reggeltől estig dolgozunk. És élvezem. Bár mi tagadás- félek. A húsvétot viszont nagyon nem várom, 4 nap karantén. 😁

Nem értem meg, akik panaszkodnak a párjukra... higgyétek el, egyedül még nehezebb végigcsinálni!

Nagyon hiányzik❣️

Kupi van nálam most, de nem érdekel nincs erőm és kedvem takarítani, fáradt vagyok.

Elkeserítő számomra, hogy nyugdíjas és beteges férjem a mindennapi, reggeli egy korty pálinkát normálisnak tartja. Szerintem alkoholfüggő inkább.

Ma megpróbáltam felvenni a kapcsolatot egy férfival, akinek régebben a szeretője voltam. Eszembe jutott, hogy milyen volt az az időszak, és most, ennyi idő után jó lenne beszélni vele. Szerettük egymást. Másra nem vállalkoznék.

Borzasztó lelkiismeret furdalásom van. Én nem dolgozok, a kiskorú gyerekemmel itthon maradtam, viszont a kolléganőm, akinek három gyermeke van dolgozik. Én sajnos nem, ő viszont meg tudta oldani a gyerekfelügyeletet.

Nagyon várom a 6.-át! 2 hét szabadságon leszünk, végre sok időt tudunk együtt lenni a férjemmel. ❤️

Tegnap kiraktak a munkahelyemről. Borzasztóan megvisel, 3 évig voltam ott. Imádtam. Az fáj a legjobban, hogy 10 emberből 3 kérdezi meg, hogy mi történt. A többit nem is érdeklem, pedig évekig jóban voltam mindenkivel.😥

Azt hittem nincs lejjebb, de van!!!!!