Vallomások

Bevallom, szingliként titkon arról fantáziálok, hogy milyen lenne 2 hétre összezárva lenni a pasival, aki bejön nekem. Hhmm..el tudnám viselni.😄

Néhány napja kaptam a hírt a doktornőtől, a lassan 8 hónapja húzódó vizsgálatról. Gyulladás van az agyamban, agyvíz mintára lenne majd szüksége, de a vírus miatt nem tudunk tovább vizsgálódni. Szörnyen elkezdtem aggódni.:(

Nagyon szeretem ezt a karanténosdit, jól elvagyok a gyerekekkel itthon, jobb mint a szürke hétköznapok.

Feszültebb vagyok, amióta ez a koronavírus-mizéria tart. Nem mondom, hogy nem félek. Elsősorban az idősebb családtagjaimat féltem!

Nem könnyű az otthonról végzett munka. Összezártság, veszekedés, vita, gyerek, háztartás, stb.

Rossz anyának érzem magam :-(

Fáj a hiánya...

Utálom ezeket a dolgokat: távmunka, gyerekek tanítása, főzés, takarítás. Gitározni viszont szeretek.

Fulladok, nehezen kapok levegőt a maszkban.

Eltart a férjem, jól keres. Ő vásárol, süt-főz rám. Én nem főzök, úgy rendelek ennivalót. Megtehetem. :)

Optimistán látom ezt a vírus helyzetet. Szerintem húsvét után helyreáll a rend!

Ha hajnalban felébredek, mindig hoxázom.

23 éve szeretjük egymást. Szinte minden délután együtt vagyunk. A legnagyobb veszteségemben, kínomban mellettem volt, segített, szeretett. Ez így túl szép lenne. Felesége van, felnőtt gyerekei, akik tudják, hogy vagyok. Igaz, már nem zaklatnak.

Meg akarok szüntetni valamit, de nem tudom hogyan.

Nem segítek olyan embernek, aki folyton másokat bánt.

Olyan jó lenne valakivel megosztani a gondolataimat... Tanácsot kérni és kapni...

47 vagyok és küzdök a havi bajjal. Mikor múlik el már?

Mindenhol azt reklámozzák! Maradj otthon, rendelj kaját! Itthon vagyok. De milyen pénzből rendeljek minden nap? Inkább főzök olcsót.

Nem vagyok begyöpösödött vénasszony, de a szomszéd ház tele ricsajozó gyerekekkel, sikongatnak, kurjongatnak, idegesítő cseppet.

Eddig is remete életet éltem a nagyváros közepén. Így, hogy most ez kötelező is lett, nekem semmi gondot nem jelent betartani!

És megtörtént. Nem bánom. Azt bánnám, ha nem tettem volna meg.

Tegnap elsírtam magam. Papám húga kórházban, a szüleim nem mehetnek be hozzá. A férjem szaladgál, hogy elintézze neki az otthont, annyira nehéz most minden. A férjem átölelt és azt mondta:Te sose sírj, amíg engem látsz. Remélem minden baj megoldódik!

...nagyon félek attól, hogy valaki a családból kórházba kényszerül az egyre fenyegetőbb vírus miatt...

Az exemmel egy munkahelyen melózunk Régen ő volt megsértve, ha nem köszöntem neki. Ma köszöntem, de semmi. Mondtam neki, hogy "a tehén is megbőgi a kaput. Tahó!" Mire üvöltözött velem mindenki előtt. Bunkó szerintem

Ez az egész karanténosdi arra jó, hogy totál elegem legyen egy életre a családomból...

Pár aszalt gyümit találtam. 2 alkoholista szülőm van, nem kellett sok, hogy kiderüljön, a pálinkájukba szánták, nekem az volt a bűnöm, hogy megettem. Megaláztak, megszégyenítettek, lelki nyomorék lettem.

Bevallom már nagyon unom ezt a helyzetet, vírus, egyik nap nyár, másik nap tél... Kicsit ijesztő.

Akkor is szeretem, és nem bánom, ha nem is szabad!

Félek.

A sok családos férfi szeretőjének: egy 3 családos apa valamiért engem akart. El is hagyta őket értem pedig soha meg sem csókoltam . Nem aláfeküdtem! Hazaküldtem a gyerekekhez és az asszonyhoz! Azóta már 4 családos apa! :)