Vallomások

Azt hittem a múlt hónap nehéz volt de a mostani még nehezebb lesz. 😥

Ma feldíszítettem az otthonom karácsonyra. Imádom az év ezen időszakát! Legszívesebben már ma felállítottam volna a fámat, de még egy-két hetet várok vele.

Sürgősen változtatnom kell. Rájöttem, hiába sopánkodok, nem érek el vele semmit.

Folyamatosan figyeltem a naplóm kedvelőinek változását. Csalódtam, ha valaki eltűnt. Most rájöttem, nem tőlük lesz az életem érdekes vagy unalmas. Magamnak írok és ha mást is érdekel, az csak extra, nem alapfeltétel.

Szeretném átugrani az egész decembert.

Szeretnék jobb ember lenni.

A mai nap feladtam mindent. Nincs jövőkép, nincsenek álmok. Talán jobb lenne feladni mindent.

Azt mondják az élet ajándék. Valóban? Szerintem sokszor az élet büntetés!

Meguntam a szem nélküli karácsonyi manókat. Ma már három ajándék manónak varrtam saját magam szemeket, szájat is. Így már kinéz valahogy és ki is teszem dekorációnak. De belül azt mondom, ez nem az én dolgom lenne igaziból !

Azon tűnődtem mi jobb, egy férfival leélni az életet vagy sok kalandba bonyolódni.

Betöltöttem a 29-et, szeretnék már gyereket, de a munkámat is imádom. Nem akarom húzni az időt, de úgy döntöttem, hogy inkább még egy kicsit dolgozni szeretnék.

Sulis mikulás, 2000 Ft értékben cucc egy idegennek, a saját gyerekemre meg 1000 Ft-ot tudok költeni. Utálom ezt az egészet! Azt hiszik mindenki milliomos. Családon belül se mikulásozunk már, mindenki a sajátjának vesz csak.

Legalább lazíthatok, nem kell szép legyek, csak tiszta és ápolt, magamért. Ha neki más kell....

A szülés az egy természetes világrahozatal.És pont. A császármetszés, egy műtéttel történő világrásegítés. És pont. Az nem szülés! Nincs gond vele, ha muszáj, muszáj, de elegem van a császárosok folyamatos emiatt történő elismerés kiharcolásából!

Nehezen tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy nem lehetek boldog. 25 év házasság után már kifelé tekintget. De én szeretem.

Mindig akikről azt hittem boldogok együtt, szétmentek. Nincs igaz szerelem.

Tanácsra lenne szükségem mert szenvedek, de sajnos több a támadó mint a segítőkész ember.

Nem volt boldog gyerekkorom.

Nagyon nehezemre esik kiállni magamért, és jóhiszemű ember vagyok, amivel sokan visszaélnek. De a héten olyan igazságtalanság történt velem, hogy összeszedem minden erőm, és bebizonyítom, hogy engem nem lehet hülyének nézni.

Az életben a legboldogabb korszak a gyerekkor!

Új fodrászhoz mentem, aki lazán leszarta, hogy mekkorára kértem a hajamat és 10-15 centivel rövidebbre vágta. Borzalmasan mérges vagyok és szarul érzem magam a csoffadt hajammal.

Ez életem legrosszabb hete. Tegnap belém jöttek autóval hátulról, ma meg a pasim a farkát küldi más nőnek és én megláttam....NEM TUDOM MIT TEGYEK! :(

Holnapra van időpontom házasságkötésre és még mindig nem tudom, még ma este sem, hogy holnap elmenjek-e. Annyi dolgom volt, hogy meg se kérdeztem egy asztrológust se.50-50% hogy elmegyek. Tanukat még nem szereztünk, de miért mindenre én gondoljak?

Amióta elektromos tűz volt nálunk, minden áramszünetkor előjön a tűztől való rettegésem. Ez egy fóbia...néhány perce elment az áram...remegek a félelemtől :(((

Nem számoltam, de minimum 30 szakdolgozatot írtam életemben.

Esküszöm, ráz a hideg, ha valaki csámcsog, nem tehetek róla, na. Irritál a hangja :))

Bevallom, jót derülők a Facebook posztokon, az idilli családokról.

Hónapok óta úgy tettem, hogy "á, nem baj, majd következő hónapban". Most ismét összezuhantam, és bőgtem, mert ismét nem sikerült. 33. sikertelen hónap baba-ügyben...

Nem tudom mit tegyek. Anyám egész életemben csak megalázott, bántott. Egy hónapja nem beszélek vele, mert nem bírom tovább a fájdalmat, amit okoz. De így is sajog a lelkem, sokat sírok miatta.

A diplomamunkámat nem én készítettem. De azért sikerült megvédeni. Sajnos rossz választás volt ez az egyetem, nem érdekel ez a szakma. Egészen más munkát fogok keresni, remélem sikerül.