Vallomások

Vele volt életem legjobb szexe és mégsem lehetünk együtt.

Rosszul vagyok a puszta gondolattól, hogy (akár rajtam kívül álló okból) lekések bármilyen határidőt, időpontot.

Lehet maradi vagyok fiatalon, de legyen az háklis nyugdíjas néni, vagy morgó nyugdíjas bácsi, minden nyugdíjasra felnézek és ahogy a szemükbe nézek, csak a köszönet szó jut eszembe.

Nem feküdtem le sok férfival. Lehet több kaland kellett volna.

Időseket ápolok a németeknél. Megfizetnek rendesen. Az én anyám szociális öregotthonban él, hatan vannak egy szobában. Nagyon idős és beteg, már senkit nem ismer meg, időérzéke sincs, nem tudja hol van, milyen évet írunk.

40 évesen úgy érzem nincs szükségem ferfire! Inkább egyedül nevelem a gyerekeim

Gyűlölöm, hogy mindig akkor kell szexelni mikor a párom azt akarja, de azzal nem foglalkozik, hogy én szeretném-e vagy jó-e nekem. Már a szex gondolatát is utálom.

Hozzánk csapódott egy macska, de nem reklámozom, hátha megtart minket.

Megállapítottam rengeteg lelki sérült ember van itt akik leginkább maguknak csinálják, hűtlenséggel. Kövezzetek meg nem bánom,de én hűséges vagyok és boldog vagyok!

Hiányzik.Nehéz kibírni hogy ne keressem.Úgyis keres ha tud jönni. 💙

Alig aludtam az éjjel. Fájt, hogy másik nő oldalán láttam már Őt.

Végigszenvedtem egy drasztikus, de unalmas filmet, pedig már az elején le akartam mondani róla. Bárcsak hallgattam volna magamra!

Szeretek erdőben sétálni, szeretem a lágy napsütést, az enyhe szellőt, a madárcsicsergést, a felhőket. Szeretem a méhek zümmögését és a virágillatot. Szeretem a csendes esőt hallgatni és utána érezni a föld illatát. Békés. Persze nevetni is szeretek!

A belem is kihajtották ma a munkában, mégis szeretem csinálni.

Nincs már velem a testvérem. Rendkívül szoros kapcsolat volt köztünk... és nem kellene, de valami visz felé...

Szenvedek, de nem fizikailag.

Nagyon rosszul vagyok....

Amikor a legjobb volt, akkor lett vége...

Hagyom, hogy meghódítson. Újra... és újra, ezerrel vágyakozom....

Ha nem történik csoda, mint 15 évvel ezelőtt, akkor minden elveszett...

Szinte érzem, ahogy fáj a lelkem. Örökké szeretni foglak!

Nagyon rosszul esik, hogy a férjem a 20. házassági évfordulónkra is csak a vállát húzogatja, hogy ez is csak egy nap szerinte, még egy szájra puszit sem kaptam tőle, én pedig minden évben finom vacsorával, jelképes ajándékkal készülök neki. :(

Nagyon hiányzik... percről percre. Óráról órára. Napról napra kibírhatatlan fájdalom...😥

Elmentem a rokon kislánnyal (10 éves) és én megvettem neki a kiszemelt meleg és divatos téli pulóvert. Egy távolabbi rokon (nő) vagyok. A szülőknek erre nincs keret, de sok cigire viszont van. Mégis gond, ki sem meri csomagolni,eldugta a szekrényébe.

Volt valaki az életemben, aki most már nincs. Meg kell tanulnom élni nélküle. Nem gondolni rá, nem sajnálni, ami nincs.

Nem tetszenek a vendégek, akik most jöttek.

Jó volna most teleportálni, mint a Hipervándor című filmben.

Senki sem tudja, hogy megpróbáltam véget vetni az életemnek... Próbálok változtatni, de nem megy, nincs senkim. A családomat sem érdekelte soha, hogy vagyok...mit érzek... 😢

Nagyon erős vágy van bennem...

Sajnos le vagyok százalékolva. Mégis megkapom, hogy eltartanak a szüleim. A betegségről nem tehetek!