Vallomások

Mindig szomorú leszek, ha magányos papagájt látok.

Ma azt mondtam a férjemnek, hogy a strandra megyek egy barátnővel. De igaziból az volt, hogy a nős szomszéddal strandoltunk. Semmi különlegeset nem tettünk, úsztunk, egy lángos megettünk ketten, ennyi. Már itthon is vagyok.

Becsületes szakmám (hivatásom) van, mégis lenéznek miatta. Nap mint nap előfordul, hogy valaki beszól, miért nem találtam kvalifikáltabb foglalkozást. Bevallom, rosszul esik.

Apám gyerekkoromban sokat piált,osztogatta a vesszős tenyereseket az ésszel együtt.Mikor megtudta,hogy elvesztettem a szüzességem,akkora pofont kaptam,hogy leestem a székről.Nem tudtam ilyen dolgokat szülőkkel megbeszélni.Miért? Prűdség?Anyuval se.

Naturista család vagyunk.

Gyűlöl az anyám.

Szeretethiányom van.

Szégyellős vagyok.

Jobban érdekelnek a hozzászólások a fórumban, mint a kiírt vallomásokra az ítélet.

Várom a drága örökösöket! :))) Ha te is : nem baj Ha nem : kukorica

Borzasztó ez a nő a Bezár a bazár adásában. 🤭

A hajnal 4 órási kelések után, már este 8 kor fáradt vagyok.:(

Félek a nőgyógyászati vizsgálatoktól.

Annyira bánt, hogy nem tudtam itt tartani a szüleimet és elmentek idő előtt. De tudom ez az ő döntésük volt. 😥

Magányos vagyok, de belátom én vagyok a hibás. Változtatok, eldöntöttem.

Nem szeretnék nyaralni menni. Mindig az jár a fejemben hogy mások meg éheznek.

Nagyon szeretnék egy macskát, de a férjem nem. :(

Bár megroggyantam mostanában, folytatom a céljaim, terveim, ma ismét festeni fogok és dalszövegeket fordítani!

Nincsenek se barátaim se jövőképem. És úgy gondolom hogy, jó ez így.

Elegem van. Az egész nyár egy zsonglőrködés az idővel. Semmire se jut időm, mindig közbejön egy kötelező program.

Olyan betegségem van, hogy csak 4 órás melót tudok vállalni!

Szeretnék végleges szőrtelenítésre elmenni.

Nőzik is, iszik is, mégis én vagyok a rossz.

Olyan mint én, nincs több 😊😊😊😊

Ma jól beiszok.

Mi a férjemmel nem szeretnénk gyereket. Imádjuk a szabad életet, és hogy csak egymásra figyelhetünk. 💖

Bevallom, hogy utálom, amikor ismerősök (nem barátok, rokonok) a legbensőbb magánügyeim iránt érdeklődnek, pofátlanul kérdéseket tesznek fel. Mostanában már nem udvariaskodom, közlöm, hogy ne haragudj, de ez vagy az magánügy, nem tartozik rád.

Hihetetlen, hogy nem lehet időben és fizetésben, olyan munkát találnom, ami mellett a gyerekeket is meg tudom oldani (ovi, suli) Annyira elegem van!

Gyűlölöm az erőszakosan ragadós, le nem rázható embereket, akik ki akarják erőszakolni a "barátságot!"

Utálom a primitív, nagypofájú, mindenkinél mindent jobban tudok, típusú embereket.