Vallomások

Olyan végtelenül magányos vagyok a párom mellett, mióta megfogant a kislányunk, és csak rosszabb lett, mióta megszületett. Valószínűleg ő is magányos mellettem.

Tavaly óta kaptam kb. 50 000 Ft-nyi fizuemelést. Csak úgy, mert infláció, meg egyebek. Semmi plusz teljesítmény, semmi túlóra. Örülök.

Bárhogy küzdök az életben, mindig veszítek, mindig rosszul döntök. Biztos bennem van a hiba, de nem tudom mi és senki sem árulja el, sajnos.

Nem tudom, hol van az isten, nem is hiszem, hogy érdemes keresni.

Egyáltalán nem zavarnak a kamu vallomások, jól szórakozom rajtuk, nem értem sokan hogy fel tudják húzni magukat! :D

Az irodában a kolléganőimre ragasztottam a náthámat. Sajnálom, de nagyon sok munkánk van, be kellett mennem!

Hazudtam, hogy csókos vagyok annak érdekében, hogy nyerjek egy pályázaton. Másképp nem sikerült volna. :(

Ha nem lennék beteges, és tudnám hogy elfogadna és szeretne az egykori viszonzatlan szerelmem, tennék egy próbát.

Fiatal koromban rengeteg férfival volt kapcsolatom. Sok 1 alkalmas is. Imádtam a szexet. Az igazság az, hogy most is nagyon igényelném, de már házas vagyok, viszont a férjem nem egy lepedőakrobata. Nem akarom megcsalni, de mindig ott a kísértés.

Tegnap két számmal kisebb tűsarkúba nyomorgattam bele a lábam és megpróbáltam a vőlegényem figyelmét újra felkelteni. Ez nem sikerült, menni meg alig tudok ma, bedagadt lábbal és még vörös, hólyagos is. Nem kell neki egy 42-es lábú "trmampli nő". :(

Szexcamozok egy weboldalon hogy összeszedjem egyetemre a pénzt. Havi 1 milliót is megkeresek napi 2-3 óra munkával.

Szerelmes vagyok a sógoromba. :(

Nagyon irigylem azokat a nőket akiknek féltékeny a férjük, az enyém sosem volt az, ami azt jelenti hogy nem is szeret. :(

Házas emberrel van évek óta kapcsolatom.

A férjemnek nagy a szabadságvágya és néha lelép a haverokkal 1 egész napra, nem is keres. Felé játszom a lazát, hogy ne tartson hisztisnek, de most is magamba vagyok roskadva és csak sírok.

Ma nem írtam alá egy munkaszerződés módosítást, miszerint egyhuzamban 5 napnál hosszabb időre nem lehet szabadságra menni! :(

Közel 50 éves barátnőm folyamatos szerelmi válságban van. A párja 7 éve rendszeresen csalja, becsapja, otthagyja. 7 éve vígasztalom, erősítem, biztatom a barátnőmet, aki mindig visszafogadja a pasast, sőt, még ő kér tőle bocsánatot. Belefáradtam.....

Úgy néz ki kigyógyulok a rákból, nem élem bele magam mert már volt ilyen és akkor visszaestem de mindenképp pozitív vagyok. 😊🍀🤞

Striás a mellem. Múlt évben felszedtem 10kg-ot és a szinte lapos mellemből egy C kosaras cici lett. Örülnék neki, de nagyon csúnya lila csíkok vannak rajta. A szerelmemnek se merem megmutatni.

Nem kedvelem a "túl okos" (mindent tud közben mégsem) típusú embereket.

A testi fenyítés semmilyen formája nem elfogadott semmilyen korban.

1 hónapja nagyon tetszik a pasi edzésen, de nem értem. Bámul, bókol, olykor rám ír Facebookon, ott is bókol, de nem lép semmit, randizni sem hív. Nem baj=hagyd Kukorica=adj időt neki, gyáva😁

Nem tudom mi váltja ki belőlem, de gyűlölöm a telefonhívást, azonnal összerezzenek és rettegek, ki és miért hív, mit akar?:(

Depressziós lettem, a férjem és családom meg csak hisztinek véli. Ettől még rosszabbul vagyok. 😥

Engem sokszor megvertek gyermekként, általában a nagymamám. Sosem tudtam miért vernek ok nélkül, most sem tudom. Aki azt mondja egy gyereket meg lehet ütni annak kívánom élje át azt, amit én gyerekként!!

Valaki azt állította több személynek is, hogy neki nincs Facebook profilja. Tudom, hogy ez nem igaz, mert van neki, nyilvános fényképpel. Mégis befogtam a szám, ha hazudni akar, hát tegye.

Örökké szomjas vagyok, igaz cukorbeteg vagyok, de télen is 2-3 liter a fejadagom, hát még most...:(

Undorodom azoktól az emberektől, akik csak egyszer az életükben megütötték a gyereküket. Sose csinálnék ilyen szégyent az enyémnek. Biztos oka van, hogy odáig fajult a gyerek, hogy nem használ a szép szó. Nézzen magába a szülő.

Egy úr/vagy hölgy az írásomat cikizi... Pedig nem tehetek róla. Sajnos diszgráfiás vagyok és 2 éve agyvérzésem volt ami miatt néha felcserélem a betűket, van amikor pedig helytelenül írok. Sajnálom bárcsak ne így lenne.

Nagyon undorító ez a PMS! Nem csodálom, aki nem bírja. Sajnos nem siránkozás, mint ahogy képzelik. Nem marad meg bennem semmi :(