Vallomások

Próbálom a lábamról borotvával leszedni a bőrkeményedést. Csiszoló nem segít. Pedikűrösre nincs pénzem.

Mindig hordok tisztasági betétet. Utálom, ha maszatos lesz a bugyim.

Csak egyszer szeretnék úgy nyaralni, hogy a teraszról látom a Balatont. Jó lenne kávézni, reggelizni, miközben hallom, ahogy veri a víz a partot, és gyönyörű a kilátás. :)

Utálom az újonnan elkészült, aszfaltos utcánkat. Jóval megnőtt a forgalom, és úgy lett kialakítva, hogy csak leállni a mi oldalunkon lehet.

Ma reggel arra ébredtem, hogy szól a mobilom. Elhozták az ebédemet, betették az erkélyre.

Reggel arra ébredtem, hogy már nem alszom. :(

Nem darabra, hanem csomagszámra veszem a túrórudit, tejszeletet, pedig csak ketten vagyunk a férjemmel, nincsenek gyerekeink.

Frusztrál, hogy kövérebb vagyok, mint a párom és ez rossz a szexuális együttlétekkor. :(

Foltos ruhában, cicifix nélkül, kimelegedve, kócosan épp babakaját csináltam, amikor csengetett a postás. Gyorsan felkaptam a gyereket a karomba, hogy kvázi eltakarjam a “hiányosságaimat” vele, amikor ajtót nyitottam. Így is ciki volt, de letojom.

Néhány daltól elkezd pörögni az agyam, feltörnek az emlékek és libabőrös leszek. Imádom az ilyen zenéket!

Jól elrontotta a hajam a fodrász. Túl rövidre vágta, csalódtam...

Szeretnék egy dietetikust, meg egy szakácsot is, akik kitalálják és elkészítik a fogyis kajámat. Így menne talán a fogyózás. Ja, meg kellene még valaki, aki bevásárol, mert azt is rühellek. Persze valaki, olyan is kellene, aki az előző 3-at fizeti.🤣

Elegem van az életmódváltásból és abból a sok "sikeres" ennyit annyit fogyott emberekből, akik mindenhol ezzel villognak, hogy nekik sikerült. Közben meg lehet nem is.

Ma szabadnapos voltam takarítottam, főztem, hajat festettem stb. Alig várom, hogy holnap menjek dolgozni.

Nagyon megbántott a pasim ma, igaz én is őt sokszor, de mindent nem lehet lenyelni. Most még ő van megsértődve hogy nem szólok hozzá...

Kizárt a jó viszony köztem és olyan kollégák, szomszédok, ismerősök között akik nem szeretik az állatokat, ez az én nagyon érzékeny pontom.

Úgy érzem soha nem szerettek igazán a szüleim, a nővéremet sem. Mindig az volt amit a bátyánk akar, azt se volt baj ha bánt minket. A mai napig a bátyám a kedvenc. Pedig mindenhogy támogatom a szüleim... De soha nem leszek elég jó nekik...

Harmadikos (ált.isk.) kislányom az évzáróra az én 42-es női méretű szoknyámban ment volna, kölcsönadtam szívesen. Nem tudott abban menni, mert nem tudta behúzni a cipzárt, szűk volt a szoknya. Délután 6 gombócos fagyit rendelt, mondhattam én bármit !

Szabadnapos vagyok. Ma még az udvarra se óhajtok kimenni. Egész nap meztelenül fogok a szobámban hűselni, jégkrémet enni és hoxázni.

Viszolygok a maszkulin, agresszív nőktől, akik mindig megmondják a tutit.

Rákattantam a fenntarthatóság témájára. Ahogy ásom bele magam, egyre borzalmasabbnak látom a helyzetet. Mindenki csak ontja ránk a szemetet mi pedig boldogan vesszük a sok műanyag ócskaságot, közben pedig szép lassan belefulladunk...

A kispárnámat 30 éve használom minden nap... viszont évente csak egyszer mosom ki, mert olyan öreg, félek, hogy szétesik. Nem bírok nélküle elaludni :(

Bugyi nélkül főztem ma a konyhában, de szoknya volt rajtam. A férjem felhajtotta majd ott helyben magáévá tett.

A párommal általában hétvégeken találkozunk. Sokszor hiányzik, hogy megérintsen, hogy együtt legyünk, hogy mellette ébredjek. 4 éve ez a helyzet, félek, hogy nem tart örökké.

Túlsúlyos a 9 éves lányom. Mikor ezt közlöm vele, akkor üt, vág, csapkod, hogy ő nem duci. Most fogyózni fog, akár tetszik neki, akár nem.

Csalódott vagyok!!! Egyre gyakrabban tapasztalom,hogy az adott szó, ígéret semmit nem jelent néhány embernek :(. Bevallom ,engem ez dühít!!!

Virtuálisan élni az életet nem könnyű...

Régebben mindig volt egy olyan érzésem, hogy nem találom a helyem sehol ezen a világon. Valamiféle állandó nyugtalanság tartott a markában. Inkább csak túléltem a napokat ahelyett, hogy éltem volna úgy igazán.

Annyira bánt, hogy a 15 éves lányomnak nem tudok szép ruhákat venni. Nem kéri soha, de látom, hogy miben járnak mások. Az apja sose költ rá, pedig ő megtehetné.

Valószínűleg én vagyok az egyetlen nő a világon, akit a szeretője miatt hagyott el az első férje annak idején. :(