Vallomások

Az orrplasztika volt életem legjobb döntése <3 (gyerekkori autóbaleset)

Utálom azt, hogy a közösségi oldalon egyes emberek azt sugallják hogy ők aztán mennyire boldogok, otthon a négy fal között meg megy a mocskolódás.

Boltos hölgy, szeretkezni akarok vele! De mind a kettőnknek van párja.

Nem nézzük jó szemmel a húgommal, hogy az öcsénk minden családi vagyonból ki akar forgatni minket, anyukánk meg partner benne, bár ő tudja, az ő döntése.

Olyan férfi a szeretőm akinek a párja otthon a harmadik gyereket várja. Nem érdekel a nő!

Az exemmel most beszélünk újra. Szerintem még mindig szeret engem, én is őt. Tudta, hogy külföldre utazom, nem értem magam, de nagyon bánt, hogy meg sem kérdezte biztonságban megérkeztem-e.😔

Tegnap ki kellett utaznom Németországba, (munka) ma már otthon leszek Bp-n. Csak egy éjszakát töltöttem itt, de utálom az itteni várost, mindent. Annyira várom, hogy éjjel hazaérjek😒🙏

Gimisként pattanásos voltam és szegények voltunk, nem volt szép ruhám. Nevettek rajtam a fiúk az iskolában. Most 10 év múlva van jó munkám, szebb is lettem sokkal. Már ketten is próbáltak felvenni velem a kapcsolatot, de ezek után fütyülök rájuk.

Nem jön meg a menzeszem 3 napja. Reggel tesztelni fogok, de nagyon remélem, hogy nem várok gyereket. Nagyon rosszkor jönne most az anyagiakat tekintve.

Nem vagyunk már fiatalok, mégis ugyanolyan jó összebújni a férjemmel, mint régen.

Soha nem tennék fel a gyerekemről képet a közösségi oldalamra, mert féltem és szeretem. Ki tudja milyen pedofil latja majd, ország-világ elé tegyem ki őt, aki védtelen és fel sem fogja ezt, néhány lájkért cserebe?

Bevallom, nagy döntés előtt állok. Olyan jó lenne, ha lenne valami isteni sugallat, hogy sikerüljön jól döntenem. Egy jel is elég lenne, ami segít a döntésben. Bárcsak előre látnék pár évet!

Bevallom nagy feszültségben élem ezeket a napokat. Több olyan munkára is jelentkeztem, amivel foglalkozni szeretnék és kettővel már a második körben vagyok. Nem szeretnék két szék közt földre ülni.

Tudom nem nagy dolog, de olyan jól esik ismeretlen, de nagyon kedves emberektől jelet, képeslapot kapni, szebbé teszik a napjaimat. :)

Nagyon lehúzza az embert, ha csak folyton csak kesergést, panaszt olvas.

Őszirózsát júniusban nem szívesen látok, annak a nyár végén van az ideje. Akkor viszont imádom!

Annyira szörnyű, mikor valakinek nem lehet gyermeke pedig nagyon szeretne, de az még szörnyűbb, ha valaki elveszíti a gyermekét. 😢

A bátyám munkatársa azt terjeszti, hogy lefeküdt velem, holott csak hazakísért és el is küldtem. Nem akarok könnyűvérűnek látszani, de valahol jól is esik ez a pletyka, mert egész jó pasiról van szó.

Teljesen átérzem, ha a kánikulában beteg az ember. Nekünk is van a családon belül egy autoimmun és szíves beteg. Tavaly rengeteget voltam én is beteg a nyáron, hányinger, ájulás, napszúrás....

Nem ízlett a zabkorpával panírozott és sütőben sült csirkemellfilé. Jól sikerült, de nekem nem jött be. :(

Nem feküdtem le vele két randi után, pedig majd beledöglött annyira próbált elcsábítani. Felszívódott. Jól döntöttem:)

Idén megint nem tudok a Balatonta menni! Marad a vágyakozás!😊

Elhajtottam, mert bár nagyon egy hullámhosszon voltunk, baromi messze élünk egymástól, így pedig nincs jövője a dolognak... most meg minden este rá gondolok.

Ma a 9 órás dominó volt az első, amit felvettem. Most sírjak?

Nap mint nap hallani/olvasni, hogy "szülők" bántalmazzák gyermekeiket. Én meddő vagyok valószínű soha nem lehet gyermekem. Elborzaszt, hogy ilyet tesznek mikor egy gyerek az élet ajándéka, megbecsülni kéne. Az ilyennek soha nem adnék gyereket!

Szerintem nagy baj, hogy a lányok 15-16 éves kor körül elvesztik a szüzességüket. Testileg érettek rá, de lelkileg nem. Csoda lesz, ha nem égnek ki 30 éves korukra.

Bizony lehet utálni a nyarat, főleg ha valaki szívbeteg mint én, a melegben állandó mellkasi fájdalmaim vannak, amin a gyógyszereim sem tudnak mindig segíteni, sokszor érzem rosszul magam. :(

Utálom ezt a hőséget! Mit lehet azon szeretni, hogy izzadok mint a ló, a nap éget, és semmi erőm semmihez?

Szubmazo vagyok és eddig mindenkinek belémtört a bicskája.

Utálom ezt az élethelyzetet amiben vagyok és magamat, mert nem tudok változtatni...remélem, hamarosan sikerül lépnem!