Vallomások

45 évesen költöztem másik országba a jobb élet reményében. Először Németbe, aztán Ausztriába. Egyedül, hátrahagyva otthon mindent a gyerekemnek, lakás stb. ...

Módfelett meg vagyok elégedve magammal a mai napon. ;)

A szerelmem a legjobb barátom is!

A szépségért meg kell szenvedni, de nem bírok enni se így, fáj.

Nem mentem el az 50 éves osztálytalálkozómra.

Sokat mosolygok, pedig néha sírni lenne kedvem.

Utálom a nyarat!

Utálok korán kelni!

Nem szeretem az édesanyámat.

Bevallom imádom Magamat!

Csak 2 hetente mosok hajat.

Negyedszerre is férjhez mentem, hófehérben! Mindig másik férfihoz és nem szégyellem!

Tanulok nemet mondani! És iszonyatosan élvezem! Olyan mint egy lelki wellness!

Régi vágyam, hogy végigtrollkodjak itt egy teljes napot!

Tegnap összezördültem a lányommal. Most rosszul érzem magam emiatt, pedig nekem volt igazam.

Bevallom, hogy nagyon nem szeretek hajnali fél ötkor felkelni, és munkába járni.

Nem értem én ezt a világot, nagyon nem értem!

Utálom a délutános műszakot!

Virtuális szerelem. Van ilyen? - Én nyakig benne vagyok!

Zavar, ha valaki bolhából csinál elefántot.

Elborzadtam, mi minden került elő a fiam számítógép-billentyűzetének kitakarításakor.

Utálok izzadni. :-(

Én nem bújok senki háta mögé, vállalom a tetteim és a véleményem.

Utálom a megébredtem szót.

Ráébredtem, hogy már nem szeretnék saját gyereket. PEDIG imádom őket, velük dolgozom. Minden szeretetem, törődésem, odafigyelésem, kedvességem, szívem-lelkem más gyerekeinek adom. Ezek után csak arra vágyom, hogy otthon magányomban pihenhessek.

Megújulása óta nem tudom már annyira élvezni a Hoxát, pedig régen egyenesen imádtam...

Nemet mondtam egy olyan munkaajánlatra, amiért sokan ölnének. Remélem, nem bánom meg.

Vannak dolgok amiket napokig és hetekig halogatok.

Késő este érek haza a munkából.

Este 6 után képtelen vagyok házimunkát végezni.