Vallomások

Bevallom, nagyon örülök, hogy nem költözik el a barátnőm.

Ma lettem 36 éves, de még mindig 20-nak néznek.

Évekig 100 kg-os disznót vágtunk január elején. Idén sikerült egy 200 kg-ost venni. Azt vágtuk le múlt szombaton. Nem lett dupla kisütött zsír, de dupla kolbász,szalámi,sonka lett. Megvan egész évre a hentesáru, nyugodt vagyok, éhezés nem lesz már.

A jelenlegi párom mellett titokban még mindig tartom az exemmel a kapcsolatot.

Szeretnék női ruhában járni, így szeretnék sétálni az utcán, felülni a buszra, villamosra, metróra, mindenhova így szeretnék járni. Női szövetkabát, csizma, táska, semmi feltűnő. Szeretnék önmagam lenni.

Jövőre teszek érettségi vizsgát felnőttoktatásban. Én is utálom a történelmet, nem is érdekel. A jelen és a jövő foglalkoztat. Sosem fogom hasznát venni annak, amit belém erőltetnek.

Mindig ideges vagyok, ha orvoshoz kell mennem.

Utálom, amikor babrál, állítgat a telefonomon, én meg utána nem igazodok el benne. Mondván, csak jót akar... 😡

Rászoktam a szorongásra. Nagyon rossz, nem ajánlom senkinek.

Bevallom Nő létemre én szerelem az autóm az internet segítségével.

Azt hittem engem nem lehet elfelejteni, mégis el lehet. Emlék maradtam csupán számára.

14 orchideám kezd virágozni, apró boldogság a nehézségek közepette. <3

Reggel énekeltem a gyereknek: "Adj TEJET magad mellett" (a la Bikini), de nem értette a poént. Öreg vagyok már, nem ülnek a retro vicceim.

Ha nem eszek, nem fáj a fogam. Nem tartom jó megoldásnak az időpontig, amit kaptam.

Tavaly nyáron szinte minden nap békákat költöztettem az elhagyatott nyári konyhából a kertbe. Most eszembe jutottak és hiányoznak. Az a rész meg lett szüntetve, remélem az udvaron még fogok találkozni velük.

11 éves korom óta minden hónapban pontosan megjön a mensim. Az anyám gyakran fujjog, lenéz, megvet, amiért a 30-as éveimben még mindig ez a helyzet. Szerinte már klimaxolok.

Szenvedek az influenzától, a párom laptopja végleg kipurcant, és rossz hírt kaptunk, remekül kezd az újév...:((

Ez a bizonyos közösségi oldal számomra már annyira jelentéktelenné vált. Tele van reklámokkal, a születésnapokon és a halálhíreken kívül érdektelen kezd lenni - nekem.

10 éves lányom szereti és fogyasztja a zöldségeket nyersen, párolva, rántva is. Rántva ritkábban készítem. Szereti, mert ezt látta tőlünk már kiskorában is, hogy ezt esszük naponta. Csinos az alakja, normális a testsúlya. Mozogni is szeret. Imádom!

Holnap reggeltől muszáj fogyóznom. Feljött pár kiló és nem szeretnék annyi lenni, mint mikor a legtöbb voltam. Remélem sikerülni fog.

Két cukrászdában is szerettem volna sütit vásárolni, és mindkettő zárva volt.

A mai nap olyan rosszul alakult, hogy remélem innen már csak felfelé vezet az út. Próbálok pozitív maradni! "minden okkal történik"

Megdöbbentett, hogy van, aki utálja a történelmet. Pedig abból kellene tanulni, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat.

Már 22-én felállítottuk a gyerekekkel a karácsonyfát. Nagyon potyog, de sajnálom még kidobni.

Ma nehezen koncentrálok, pedig nagyon kellene. Olyan a fejem, mintha még nem ébredt volna fel. Vagy most szálltam volna le a körhintáról. Már ittam kávét, de semmit sem ért.

Rosszul indul a napom... Amit lehetett, eddig elrontottam. Ma semmi sem sikerül.

Van egy kedvenc felhasználóm. :)

Nem volt ma sem kedvem, "vitába" állni senkivel, így hát eszek, pihenek, tévézek!

Még bevallani sem merem. Hiába névtelen.

34 éves fiam sajtos-tejfölös lángost kíván. Hát persze, hogy csinálok neki. :)