Vallomások

Nagyon szorongok. Nem merem mondani már a pszichiáter dokinőmnek sem. Így is rengeteg gyógyszert szedek, nem csak a depresszióra. De így olyan rossz.

Kimostam a gyerekem pendriveját. Még nem mertem elmondani.

Nem teszek semmit a fogyásom érdekében,pedig már az egészségem a tét.

Már több mint egy éve hogy megcsalt és szakítottunk, de még mai napig gyakran eszembe jut az exem. Nem értem, hogy nem vettem észre. Szégyellem, hogy úgy lóvá tett...

Most először wellness húsvét lesz. Mikor a férjem bejelentette nagy meglepetés volt. Az unokákra nagyok ráférne a pihenés. Most nagyon örülök neki.

Nem tartok semmilyen húsvéti szokást, se húsmentes péntek, se locsolkodás, se sonka.

Nem tudok leszokni a körömrágásról.

Hallom, ahogy apukám "odafent" zsörtölődik, hogy még nem kezdtük el a fákat, szőlőt metszeni. Sőt még a hagymán kívül semmi sincs elveteményezve. De három hete vagyok beteg, már "csak" köhögök, de azt egyfolytában.

Készítettem magamnak egy forrócsokit, amiből végül 3 pohár lett... Annyira régen ittam ilyesmit, hogy ha farkam lenne most csóválnám örömömben.

Büszke vagyok a fiaimra, jó lelkű gyerekek! Ezért féltem is őket, hogy sokat csalódnak...

Felháborító, hogy a barátom nem akar megcsókolni a családom előtt! És az is, hogy nem hagyja, hogy én őt, ha ettől primitív vagyok, akkor csak legyek, az is vagyok, de ha valakinek van párja...

Bevallom sokat gondolok a sze#szre, és zavar, hogy nő létemre ennyire foglalkoztat.

Bajban vagyok az éttermi adagokkal. Tegnap is csak a negyede fért belém. Férjem bevállalta és még otthon pótvacsorázott. Nem sajnálom tőle.

Fáj a lábam a Batz cipőben is. Betéttel vagy anélkül is. Főképp a sarkam. Már nem tudom, milyen cipőt hordjak, ami az én lábamra jó.

Nem szeretem a váratlan túlórákat.

Megdöbbentett, hogy ilyen sok beteges ember van a világon.

Mostanában nehezebben viselem az emberi "hülyeséget", leginkább a hanyagságot. Nem akarom megbántani a másik felet, pedig a saját érdekemben nem ártana kinyitni a szám, mert így csak én járok rosszul. Tudom, hogy kellene, mégis ritkán teszem.

Beszélgetek az állataimmal, nevük is van. Tegnap Pimpával a hónom alatt duggattam vissza a hagymáimat a földbe, mert kikapirgálta, persze megmagyarázta... Aztán meg azon agyaltam, hogy vajon hányszor láttak már a szomszédok ilyen akció közben. :)

Nárcisztikus az anyám.

Nem szoktam alkoholt inni, ha másnap dolgozom, de ma van a férjem születésnapja, így megiszunk ketten egy üveg pezsgőt. Csak nem leszek hülye holnap emiatt.

Vettem három tábla óriás Milkát, és eldugtam itthon. Én fogom mindet megenni, egyik családtagomnak sem adok belőle. Amiről nem is tudnak, az olyan, mintha nem is létezne.

Lassan mindennap iszom a munkahelyen, hogy el tudjam viselni valahogy a lét értelmetlenségét, már nem bírom ami itt megy.

Minden nap arra gondolok hogy egy másik nővel csináljuk... azt gondoltam elmúlnak majd ezek a fantáziák, de nem tudom elnyomni. Az alibi jegyességes kiíró vagyok, akit ha összeszedtem magam elhagyok, nem ringatom tovább reményekben felém.

Fogynom kellene vagy 25-30 kilót, de nem vagyok elég elszánt. Régen, ha felszaladt pár kiló, tornáztam, nem ettem 17 után és lement. Most nézem a tévében a Fitt csatornát és elképzelem, hogy fogyok.

Mostanában kezdem érezni egyre jobban magamon, és látom a húgomon is az öregedés első jeleit. Ez megvisel lelkileg is. :(

Úgy érzem sok embernek nincsenek érzései, miért írnak rosszakat a neten a szuperérzékenyekre? Hogy nehéz velük stb. Értem hogy igaz, de ha valaki miattuk csinálna valamit magával pl.:öngyilkosság, akkor is le💩 gondolom mondanák, hogy mentális beteg.

Rosszul vagyok, ha azt próbálják nekem bemagyarázni, hogy régen minden jobb volt.

Ki van rám akadva a környezetem, mert át mertem menni egy Covidos ismerősömnek segíteni.

Szívesen látnám együtt anyukámat egy ismerősével.

Én is bypass műtött vagyok. Előbb kellett volna nem idáig hagyni elhízni magam!!!