Vallomások

Miután kiderült a betegségem, lelkiismeretfurdalásom volt a férjemmel szemben, hogy ilyen selejt jutott neki. Csak mostanában múlt el.

Ha haragszom magamra, vagy elrontottam valamit, idegességemben fájdalmat okozok magamnak. De utána mindig megbánom.

Nem bírom tovább.

Úgy érzem a folyton panaszkodó, síró-rívó emberek lehúznak, elrontják a napomat.

Sosem adom fel! Nem bírom🙂😆👍

Lélekben már az esti koncerten vagyok.

Visszasírom a régi oldalt, a régi embereket. Amikor még értelmes beszélgetések voltak. Nem tv műsorokról, fiktív emberek fiktív történeteiről nyíltak fórumok. 🫣😳😢

Bármennyire is szeretném vagy igyekszem, nem tudom elfogadni az azonos nemű párokat. Számomra természetellenes 😔 (de azért nem bántom őket).

Szeretek örömet okozni, bár úgy érzem, hogy nem értékes ez ma már.

Nem mindig sikerül 8000 lépést meglenni egy nap.

Beszélni szeretnék a szüleimmel az állandó vitáikról, mert rengeteg stresszt okoz nekem is, de nem tudom, merek-e...?

Csakis egyiptomi pamut törölközőt és ágyneműt használok.

Bevallom nem tudom mit higgyek.

Minden ünnepen szigorú diétát tartok, pedig tudom, hogy ezzel pluszmunkát adok a családtagjaimnak. De nem érdekel, az én testem, az én egészségem.

Párom nem hiszi el,hogy tejtermékek nem tesznek jót a kutyának. Én nem merem már szóba hozni.

Szívesen hordanék paperbag stílusban nadrágot, de nekem nagyon rosszul áll. Vékony, magas nőkön nekem tetszik.

Most lett elegem mindenből. Évek óta csak rossz történt velem. Elegem van.

Nagyon szorongok. Nem merem mondani már a pszichiáter dokinőmnek sem. Így is rengeteg gyógyszert szedek, nem csak a depresszióra. De így olyan rossz.

Kimostam a gyerekem pendriveját. Még nem mertem elmondani.

Nem teszek semmit a fogyásom érdekében,pedig már az egészségem a tét.

Már több mint egy éve hogy megcsalt és szakítottunk, de még mai napig gyakran eszembe jut az exem. Nem értem, hogy nem vettem észre. Szégyellem, hogy úgy lóvá tett...

Most először wellness húsvét lesz. Mikor a férjem bejelentette nagy meglepetés volt. Az unokákra nagyok ráférne a pihenés. Most nagyon örülök neki.

Nem tartok semmilyen húsvéti szokást, se húsmentes péntek, se locsolkodás, se sonka.

Nem tudok leszokni a körömrágásról.

Hallom, ahogy apukám "odafent" zsörtölődik, hogy még nem kezdtük el a fákat, szőlőt metszeni. Sőt még a hagymán kívül semmi sincs elveteményezve. De három hete vagyok beteg, már "csak" köhögök, de azt egyfolytában.

Készítettem magamnak egy forrócsokit, amiből végül 3 pohár lett... Annyira régen ittam ilyesmit, hogy ha farkam lenne most csóválnám örömömben.

Büszke vagyok a fiaimra, jó lelkű gyerekek! Ezért féltem is őket, hogy sokat csalódnak...

Felháborító, hogy a barátom nem akar megcsókolni a családom előtt! És az is, hogy nem hagyja, hogy én őt, ha ettől primitív vagyok, akkor csak legyek, az is vagyok, de ha valakinek van párja...

Bevallom sokat gondolok a sze#szre, és zavar, hogy nő létemre ennyire foglalkoztat.

Bajban vagyok az éttermi adagokkal. Tegnap is csak a negyede fért belém. Férjem bevállalta és még otthon pótvacsorázott. Nem sajnálom tőle.