Vallomások

Félek a jövőtől.

Irigylem azokat, akiknek legnagyobb problémájuk a szexuális életük.

A kislányom bevallotta, hogy legbelül régóta tudja, hogy fiú. Alig 17 éves. Elfogadom, támogatom és rettenetes féltem a megbélyegzéstől. Ki kellett írnom valahova magamból. Néma ordítás.

Felszívtam magam és rögzítettem a mozgó lépcsőfokot. Lassan a leesett szekrényajtót is meg fogom javítani, mert úgy tűnik a férjemet nem zavarja, ahogy az sem, hogy már többször mondtam neki, hogy jó lenne, ha megcsinálná.

Ma rengeteget nevettünk. Hasfájásig. Imádom a lökött kolléganőimet! 😅

Fejben minden diétát tökéletesen tudok, és követek. A valóságban semmit nem tartok be. De mikor kérdeznek róla, nagyon okosan elmondok mindent, mindenkinek.

Sírtam egyet. Sokkal jobban vagyok.

Szeretem a félénk mosolyát!

Rászoktam a fekete sóra, imádom az ízét.

Lassan ott tartok, hogy azt az oldalt/alkalmazást nem használom, ami tele van Temu reklámmal. Idegesítő, erőszakos és már csak ezért sem vásárolok onnan semmit.

Én a munkahelyemen unatkozni szeretek.

Ő az első és ő is lesz az utolsó szerelmem!

Gyerekkoromban azt mondta egy jósnő anyámnak, hogy ranglétra csúcsára fogok feljutni. Lassan 50 éves leszek és nem igazán járok a közelébe sem. Mi a 💩 történhetett????

A szalagos fánkra túrókrémet tettem, nem lekvárt.

Ma azt mondta a 20 éves "kisfiam", hogy örül, hogy én vagyok az anyukája és jobb anyát nem is kívánhatott volna magának. 🥰 Én meg jobb gyereket nem kívánhattam volna magamnak. Imádom a fiamat! ❤

Sok nőről fantáziálok itt, akiket olvasok a fórumban. Mert a legtöbb szexuálisan elhanyagolt, akármit is ír itt, ez pedig izgató.

Elítélem a pedofíliát.

Túl sok pénzem megy el számítógépes játékokra.

Utálom a délelőttös műszakot.

Nem hódolok be senkinek, főleg nem egy férfinek.

Lehet pszichológushoz kéne mennem.

Nagyon szeretem a kínai sült tésztát. De inkább magam készítem el, mint mostanában minden ételt. A kínai büfében láttam, hogy a kifőtt tésztát a csapba öntik és kézzel merik ki onnan a wokba, azóta nem vásárlok onnan.

Néha az egész világ olyannak tűnik, mint egy elcseszett jelenet egy huszadrangú filmből. Amit aztán felvesznek még egy párszor, mert a színészek is tök bénák benne. Mintha az egészet más dimenzióból nézném. Lehet velem van a baj.

Régebben több barátom volt. Jobban szerettem ismerkedni is. Mostanában nem érdekelnek az emberek. Még a csetelés is fáraszt.

Nehezen engedek el embereket, múltat, az eszem tudja, a gyakorlatban nem megy, és folyton ezen agyalok, rágódom, kikészülők lassan.

Szeretem a vőlegényem, de mint embert, mint barátot. Vonzódni nem vonzódok hozzá. De egy férfihoz se. Az ő jegyessége alibi másságom elkendőzésére. Folyton arra gondolok milyen lenne egy szép nővel kényeztetni egymást. Teljes valóm nem vállalhatom.

Várom már a CT vizsgálatot, 16-án lesz. Aztán az eredményt vissza kell vinni 27-én és talán kiderül végre, mikor fekszem be műtétre.

14 évvel idősebb a párom és nagyon szeretem őt.

Megtanultam, az életben csak az boldogul, aki másokon átgázol. Érzéseken, gondolatokon. Álmokon. Meg az összes többin, ami azért van, hogy jobb emberekké váljunk.

Sose vágytam nagy szavakra. Se pénzre. Se elismerésre. Bárcsak vágytam volna rá inkább.