Vallomások

Olyan stresszes volt az életem, hogy úgy néz ki, nem vettem észre hogy utolért a klimax. Mondjuk nem bánom.

Beleszerettem az orvosomba. Jól tudom hogy fog reagálni ha elmondom neki, de ha nem mondhatom el neki abba megbolondulok 😖💔

Találtam egy régi képet a nagyapámról; annyi idős lehetett, amikor készült, mint amennyi most vagyok. Esküszöm, ha fiúnak sikeredtem volna, most így néznék ki! De ha nagyapa sikerült volna lánynak, ő nézett volna ki ilyen korában így. Szívmelengető.

Hihetetlen, hogy már október van. Nem régen volt nyár. Az eddig virágba borult növényem száradnak el, a fáim hullatják a leveleiket, egyre hamarabb sötétedik. Az elmúlás érzése kicsit elszomorít.

Szeretem az ismerőseimet, hogy kortól és nemtől függetlenül rögtön vevők a hülyéskedésre.

Imádom amikor hozzám bújik, a haja illatát, meg mindent, ami hozzá kapcsolódik. Drága gyerekem. 🥰

Férfiként nem futok a nők után, hanem fussanak ők utánam.

Onnan tudod hogy túlsúlyos vagy, hogy középső és hüvelykujjaddal nem tudod átfogni a csuklód. Oly módon hogy az ujjak hegye össze érjen. Nem vagyok túlsúlyos.

Nagyon szeretem a pletykámat, gyönyörű dús és csodásan fejlődik!

Elfáradok a társaságban, örülök ha nem kell sehova menni, és itthon lehetek.

Utálom a poloskákat és hogy bejönnek a lakásba. Általában papírtörlőbe rakom őket és lehúzom a wc-n.

Találkozok ma egy barátnőmmel, pozitív a tesztje, egy kis orrdugulás, de már rég láttuk egymást, hiányzik.

Örülök, hogy mától a YouTube-n tilos dohányozni a vlogolóknak. Ha megteszik, letiltást kapnak. Nem én találtam ki, de tetszik.

Szeremtem a latin zenét.

Lehet lemondom a bibircsókok leszedését, úgyis boszorkánynak mondanak.😃

Hazahoztam pár tollat az irodából.

Félek, egyest fogok kapni nyelvtanból.

Tegnap megkérdeztem a férjem, hogy mit szeretne, vasalt inget mára vagy Valhallát nézni. Ma is pólóban ment. Utálok vasalni.

Szeretem az életemet. Szeretem, hogy mindig van választásom.

Még mindig utálom az "új" büntetőeljárásról szóló törvényt.

Félek, nagy hasi fájdalmam van szerintem a ciszta nő. Alig várom, hogy kiderüljön mi a baj. Lassan telik ilyenkor az idő.

Imádom a reggeleket. A puzzledarabok (felismerések) képpé formálódnak.

Megrémiszt a szeretteim halála. Nem akarok egy nap egyedül felébredni.

Sokkal szívesebben mennék holnap gombát keresni az erdőbe, mint dolgozni.

Télen is hideg folyadékot szoktam inni.

Nem szeretem azokat a felhasználókat, akik direkt vagy indirekt módon személyeskedve belemarnak másokba abban a pillanatban, amint erre alkalom adódik. Nem állok szóba velük, akkor sem reagálok a hozzászólásaikra, ha személy szerint belém nem martak.

Nagyon elegem van abból, hogy teljesen evidens, hogy mindig én rohangálok mindenért mindenhova, mert a kedves testvérem sosincs megkérve semmire, mivel ő fáradt. Ha egy nehéz napon azt mondom menjen ő, megkapom, hogy nekem meddig tartana...

Amióta karnyújtásnyira volt tőlem álmaim állása (szakmailag top jelölt voltam, már oda is ígérték, csak közbe jött az egyik főnök régi barátja), azóta semmi sem elég jó. Persze egy hasonlóan jó állás jó lenne, de az sajnos ritka.

Nem tudom, nem boldogtalan-e. Van felesége, de nem egy szép nő, ő meg olyan, mint egy mogorva farkas a munkahelyen. Valamit akarok kezdeni ezzel a helyzettel.

Gusztustalan eszközökkel próbál távol tartani magától és azt hiszi nem látok át mindezen. Mintha valami koszos kutya lennék, de még azt is jobban tisztelik. Elegem van mindenből, a megaláztatásból, a folyamatos elutasításból, mindenből...