Vallomások

Megnéztem A bálna című filmet. Nem kellett volna. Jó film, de most padlóra küldött. Nem erre lett volna szükségem.

Tagja lettem a háremnek..., eddig is az voltam csak nem tudtam. 😳🤣🙈

Először nem csippentettük egymást, most meg már haverok vagyunk!

Nem szeretem a tömeget, se a nyüzsgést.

Úgy érzem ideje elengedni ezt az egészet! Egyszerűen nem tudom elérni nála, hogy fontos legyek számára. Folyton belém rúg, megbánt, mert szerinte ezt érdemlem…

Szenvedek a 4 cm-es műszempillámtól. Mégis hordom, mert így egy fokkal szebb vagyok. Legalábbis én azt gondolom.

4,5 átlag lett a fiam bizonyítványa. Jutalomként hazafelé csupán egy Topjoy-t kért. 😀

Ha még lesz új macskám, csak szőrtelen lesz, elegem van, hogy mindenhol a szőrét takarítom.

Közös, nagy irodánk szőnyegpadlós, imádok zokniban mászkálni rajta egész nap.

Utálom a Kőszívű ember fiai c. Regényt!

Mindenem megvan amire vágytam, mégis boldogtalan vagyok.

Ha elutasít, abba belebetegszem... de nem bánom. Nélküle úgy sincs értelme semminek.

Büszke vagyok rá, hogy Krasznahorkai Lászlót ismét egy irodalmi díjra jelölték.

Nagyon sok pénzbe kerül, hogy építési hitelt kapjunk, a közjegyző is 88ezer Ft. Azt mondja kiszámolja az árat a szerződés alapját, mit számol betűket és beszorozza hárommal.

Unom ezt a sokféle betegséget, javában élveznem kéne az életet, szinte sosem tudtam. Kegyetlen gyerekkor, a lelki gyötrelmek, most meg a sok testi baj, betegség hát ki ne unna bele, 43 múltam?!

Magányosnak érzem magam az utóbbi időben és nem teljesen így képzeltem az anyaságot. Sokszor hiányzik a régi életem, és a férjemmel is eltávolodtunk egymástól. Van, hogy a kajába menekülök, pedig nagyon nem vagyok megelégedve a testemmel.

Mostanában nem kívánom annyira a szexet, mint 25 évvel ezelőtt.

Szerintem ez nagyon nem normális. Egyik nap egész nap beszélünk, irogatunk egymásnak, utána pedig napokig egy szót se szól hozzám…

Engem már annyiszor megszóltak azért is, mert úgy mondom: "ectes" saláta". De igazuk van amúgy, elismerem, az ecetes, nem "ectes".

Tettem ecetet a gőzölgő felmosóba. Nem ez volt életem legjobb döntése.

Kikészítem a saját (indokolatlan) félelmemmel magam. Újra és újra be beszélem magamnak, így persze, hogy érzem, amitől félek. Tudom, hogy ezen én változtathatok, néha sikerül, néha nem. Most éppen nem.:(

Vettem ma egy rövidnadrágot + egy mini ruhát, pedig vékony a lábam.

Nem szeretek online ruhát venni, fontos a próba és az anyag texturája. Sajnos majdnem mind megy vissza.

Távozott a főnököm. Így nyugis lesz a maradék nap. 😀

Írtam neki és egy napja nem válaszol. Valószínűleg nem is fog. Szomorú vagyok.

A mézesheteket a terhespatológián töltöttem. Így jár, aki nem megy időben férjhez.🤷‍♀️

Szeretnék most egy jót szeretkezni... kívánós vagyok ma.

Nem értem, hogy a saját hazánkban miért nekünk kell idegen nyelven megszólalni, ha angol vagy német anyanyelvű emberrel találkozunk? Ők magasabb rendű lények?

A volt főnököm kamerával figyelt minket. És ráérő időkben visszahallgatták, amit beszéltünk. Gondoltam, hogy szólok neki, hogy ez személyiségi jogokat sért.

Anyukám hallgatja az Azahriah-át és én is kezdem megszeretni.