Vallomások

Szeretnék egy dominát.

Elrejtettem a születésnapomat a közösségi oldalak látható információi közül, most senki nem köszöntött az anyósomon kívül. Fura, és nem tudom, mire volt jó, mert mondjuk baromi jól meg lehet sértődni rajta, ami most szerintem hülyeség lenne.

Ma olyan csodálatos helyen jártam, hogy boldog vagyok, hogy része az életemnek ez az emlék, még ha a lányom nem is volt itt.

Tetszik az új munka. Nagyon sok minden történt az elmúlt időszakban és felbolydult az életem. De egy valami változatlan maradt....

Nem hiszem el, hogy ennyire idétlen vagyok, hogy nem tudom felrakni a kontaktlencsét. Maradok csúnya, szemüveges, 10 évvel öregebbnek kinéző bányarém, valószínűleg Szerinte is...

Vasárnap epres boszorkányhab lesz pohárkrémként tálalva. Az eper a saját kertünkből. Vajon elég jó lesz-e ez anyósomnak?

Nem szeretem és nem is eszek kenyeret.

Nem bírom a munkahelyi stresszt.

Legszívesebben forgatókönyvíró lennék, mert nagyon jó a fantáziám és a tehetségem.

Nem tudom senkinek elmondani a gondom. Olyan jó lenne, ha valaki ráérne nekem segíteni.

Belefáradtam, hogy jobbá váljak. Vagyok, amilyen vagyok. Akinek nem tetszik...

Emlékszem, mikor fiatalabb voltam, nem voltam ilyen idős!

Nem szeret már a férjem, a nőket és a piát szereti. Nem gondoltam, hogy ide jutunk 30 év házasság után.

Hatalmas titkot hordozok.

Itt fekszik mellettem, jóízűen durmol. Én meg nem tudok aludni!

22 éves koromig vékony voltam. Még anorexiával is meggyanúsítottak, és kaptam a bántás a soványság miatt. Az évek alatt jöttek fel a kilók. Most megjegyzik, hogy ki vagyok kerekedve. Magamon is látom, hogy pufók lettem. De tetszik, hogy van formám.

Itt a nyár, a szandál és papucs ideje. Nekem meg ronda bütyköm van, ami még fáj is. A kalapácslábujjaim genetikai örökség anyai ágról. Egyiken sem segít a pedikűrös, ilyen lábra kár a körömlakk is.

Mióta családom van és gyerekünk, azóta káromkodom. Szegény gyerekem nem ezt érdemli, de elvesztem türelmem és kiabálok is vele. Nem jó anya vagyok.

Megbeszéltük, lejövünk a virtuális világról és egymással foglalkozunk. Túl rövid az élet, hogy egész nap a telefont fogjuk. Helyette jókat beszélgetünk teraszon boroznunk, terveink vannak, csavargunk. Megpróbáljuk élvezni az életet.

Férjem van, de biszex vagyok. Régóta vágyom egy felkavaró, szenvedélyes barátnőre... akivel titokban és csak kettesben... De nagyon nyuszi vagyok ehhez.

Ma hatalmas lakmározást tartottam. 1500 kcal biztosan megvolt és még nincs éjfél.

Éjjelente megint vele, illetve róla álmodom. felkavar...

Számomra ez már nem megy. Napokig eltűnik, semmit nem tudok róla, majd felbukkan, mintha mi se történt volna. Ha rákérdezek, hogy ez mi volt, a válasza csak annyi, hogy ő ilyen, néha egyedül akar lenni.

Látom magam előtt a tekintetét, a mosolyát, a mozdulatait. Olyan régen volt... Van már helyette más, mindig van, nem is egy, de az emlékétől nem tudok szabadulni.

Azt vettem észrem ma mindenkinél az érzelmek kerülnek elő. Én kőből vagyok. Már nem tudok szeretni.

Elegem van már a folyamatos vitákból! Mindketten akarjuk a másikat, mégse csinálunk mást, ha veszekszünk. Feszültek és frusztráltak vagyunk mindketten, mert egyszerűen nem jön össze semmi. Lépnék én felé, de napokra eltűnik. Így nem fogok!

Csak Rá tudok gondolni...és félek, hogy belebetegszem ebbe az egészbe. 😥

Negatív ember vagyok.

Ma a szorongásomat alkohollal csillapítom.

Ma megint rántott húst kért a fiam. Képtelen megunni. 😄