Vallomások

Ma mintha egy volt kollégámat láttam volna, de aztán belém hasított a tudat, őt pár éve lelőtte egy rohadék.😪

Gyerekkorom óta szeretnék motorozni, de félek is tőle. 😒

A boltban ma nem ellenőriztem le a blokkot, így sajnos csak otthon vettem észre, hogy 1 csomaggal több WC papírt számláztak, mint amennyit vettem... 🙁

Megint nagyon elfárasztanak a hétköznapok.

Úgy érzem, kiégtem. Semmi meg senki nem tud feldobni mostanában. Nem igazan érdekel semmi. Untat minden. Régen ezt megoldottam egy bevásárlással, vettem magamnak valami szépet, de már ez se érdekel.

Tegnap kellett volna megjönnie. Nem merek tesztelni, félek negatív lesz. Nem tudom, lehet szombatig ha nem jön meg, akkor tesztelek egyet. Úgy izgulok és félek egyszerre.

Harmadik napja hideg vízzel zuhanyozok. 😉

Soha nem dorgálom meg a gyermekem, ha rossz jegyet kapott. Neki is lehetnek gyengébb napjai. Egyébként 4.75 átlagú tanuló.:)

Annyira jóképű taxis hozott haza, majd elfelejtettem, hogy a gyerekek is velem vannak: Dumáltunk, láttam rajta, hogy én is tetszem neki, nyilván nem történt semmi, de úgy intéztem, h "véletlenül" összeérjen a kezünk kicsit hosszabban a "kelleténél"!

Be kellett vennem egy fájdalomcsillapítót, hogy tudjak aludni. Utálom, hogy rozoga a rendszer.

Kutya legyek, ha ebben a kórházban valaki tudja, miért is vagyok itt vagy hogy mit kéne csinálni velem. Egyik orvos így mondja, a másik nem úgy, nővérek szintúgy. Háát csúúcs komolyan

Olyan vicceset tapasztaltam reggel, de nem merem ide leírni. ☺️🤭

Várakozó állásponton ismét a kórházban. Unom.

Ha a húszas éveimbe lennék, akkor most azt vallanám, hogy "húú,,demásnaposvagyok!" 😁

Fiatal korom ellenére magas vérnyomás beteg lettem. :( Annyira kiborultam ezen, hogy még feljebb ment. Gondolom, gyógyszert kell szednem majd, pedig lenne még egy terhesség is a tervek között.

Nagyon nehéz nekem! Mindkettőt szeretem! ✝️❤️💛✝️

Nemet mondtam a férjem sorozatnéző közös programjára, inkább elmentem egyedül bringázni. Végre jó idő van, nem akartam a lakásban punnyadni.

Álmos vagyok, mégse tudok aludni. Egyfolytában járnak a gondolataim. Embereken, magamon, kapcsolataimon. Hogy ment félre így minden? Olyan jól megvoltunk régen.

Imádom, hogy elvitte magával a gyermekünket Apuka. :-) Féltem tőle, de ma harmadik hónapja hogy elviszi magával Apuka a kislányunkat. :)

Nem fáradoztam a konyhában, megoldottam gyorsan. Pl. a rizst, nem főztem, hanem mikróban kétszeres vízzel 10 perc alatt elkészítettem. Amit csak lehet mikróban készítek, ha gyorsan kell pár laktató falat.

Sikerült likőrös csokiknak is betévedni véletlenül a tojásvadászat csokijai közé. A gyerekek lázadtak, amikor beleharaptak, de a felnőttek feláldozták magukat.😄

Nem tudok segíteni a fiamon, kudarcot vallottam mint anya. Szenvedélybeteg és én már nem bírom, annyira sajnálom. Elbuktam. :(

Sokféle posztot megértek, értek... de hogy abban mi a jó, ha a nagy zabálás előtti pillanatokat örökítik meg az emberek. Ez valami farokméregetés? 🤔 A holnap reggelijét miért nem posztolja senki?

Most már tudom, hogy nem szeretem a koriandert. Se salátában nyersen, se mártásban. A húsvéti vendégségben volt belőle bőven, illedelmes voltam, megettem, de soha többet.

Utálom a locsolkodást és ma nem úsztam meg szárazon. :)

Gyűlölöm a "Hogy vagy?", "Mi újság?" kérdéseket!!!

Elszórta a nyuszi (én) a kertben a csokikat. Nagyok már, lehet, hogy már csak én élvezem igazán a tojásvadászatot.

Utálom, amikor ki vagyok véve a komfortzónámból!

Volt pár vallomásom, ami miatt letrolloztak vagy bunkónak néztek. Pedig csak arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy nem minden van úgy, ahogy az átlag plebejus gondolja.

Nem értem, miért nem hiszi el valaki, hogy egy utolsó senki vagyok.