Vallomások

Rettenetesen nyomaszt a halál gondolata.

Szerintem ha valakinek párkapcsolata van, nem szép dolog azonnal elhanyagolni a barátait, akik azelőtt mindenben segítették őt. Ha pedig szakít, egyből fut vissza, mintha csak eszközök lennénk..szerintem ez már egyenesen undorító.

Istenhez imádkoztam évekig, nem segített, pedig nagy szükségem lett volna rá. Aztán végső kétségbeesésemben megszólítottam Sátánt és egyből segített. Akkor most ki a gonosz!?

Valamiért az összes kopasz férfit annyira csúnyának látom.

A kedves jó módú sógorasszony nem adott a testvérének semmi nászajándékot. Annak idején az örökségből is kisemmizte a férjemet, ... aki továbbra is csak segített nekik. Ráadásul folyton sérteget minket. Vajon miért ilyen szívtelen, lelketlen?

Tudta, hogy mit érzek iránta, és tudta, hogy féltékeny vagyok, ezért azért, hogy engem bosszantson, elhitette velem, hogy barátnője van. Nem volt igaz, de ezzel azt érte csak el, hogy meggyűlöltem őt, és már tényleg nem akarok tőle semmit.

Szerencsés vagyok. Nem volt nagy kihívás a gyerekeket felnevelni. Se dackorszak, se kamaszkori lázadás. Jól tanultak, felnőttek, sínen vannak. Félreértés ne essék, ez nem az én érdemem. Hihetetlen szerencsémnek tudom ezt be.

Utálom őt! Éveken át hülyített azzal, hogy ő nem akar kapcsolatot, ő csak jól akarja érezni magát. Aztán kiderül, hogy az újdonsült nőjét, akivel 2 hónapja van együtt az egész családnak, és az összes ismerősének bemutatta…

Fostert írtak az asztmámra. Félek használni, mivelhogy szteroid. Nem hiányozna a hízás.

Mi a fenébe lehetne belefogni, ebben a mai világban? 🤷‍♀️ Adott egy helyiség. Falun lakom. Pénz nincs hozzá. 😂😂

Tömegközlekedésen, irodába, hetek óta mindenki beteg, mi van itt? Sajnálom őket, hogy így kell lenniük!

Naponta diagnosztizálatlan elmebetegekkel kell foglalkoznom.

Nem tudom megbocsátani neki azt a sok alkalmat, amikor elszalasztott; a sok időt , amit mindig mással töltött, nem velem; vagy azt, hogy teljesen elhanyagolt, pedig én mindennél jobban vágytam arra, hogy foglalkozzon velem…

Nem tudok megbocsátani a volt páromnak, aki bántalmazta a gyerekeimet. Tele vagyok haraggal, és nem múlik a fájdalom. Legszívesebben holtan látnám.

53 éves vénlány vagyok. De ha azt mondom szingli, az elegánsabb egy fokkal.

Nem értem, mit "eszik rajtam" az a férfi. Öreg is vagyok hozzá, meg kövér is vagyok, meg beteg is. Ja, vagyonom sincs.

Nagyon sok emberben csalódtam mostanában. Kezdem úgy érezni, hogy a legtöbb ember körülöttem csak akkor keres szívesen, ha segítségre van szüksége. Lehet, hogy velem van a baj.

Mostanában többször álmodtam 20 évesnek magam. Szerelmesnek, egy piszok jóképű, vonzó párral, esküvőt tervezünk. Mindig másvalaki bukkan fel, egyiket sem ismerem ébren. A valóságban sosem történt meg. Ezt sajnálom. Már nem is fog. Már így akarom.

Nem értem már őt. Évek óta annyira jól kijövünk egymással, megvan a kölcsönös vonzalom, de ő mégse akar párkapcsolatot. Bármennyire is próbálkozom, nem hajlandó rábólintani egy párkapcsolatra, én meg nem akarok kötöttség nélküli kapcsolatot.

Nem tudom miért, de imádom a páromat bosszantani, imádok csipkelődni vele, szeretem picit felhergelni őt…

Nagyon el vagyok keseredve. Hidegben vagyok itthon a gyerekeimmel, mert nincs fűtés és az áramszolgáltató nem jön megcsinálni, hogy újra tudjam használni. Mi lesz velünk így?

Ha valakitől kapok valamit, szeretem tudni az értékét, hogy hasonló összegben tudjam viszonozni alkalomadtán.

Olyan nehéz a tiltott gyümölcsre nemet mondani. Az eszem tudja, hogy nem éri meg, de folyamatosan kattogok azon, hogy mi lenne, ha? Igyekszem elengedni a dolgot, de a kíváncsiság meg a vonzalom úgy hajt..

Megcsaltam a férjemet, mert úgy éreztem, valami hiányzik az életemből, míg egyszer csak megtapasztaltam vele a testi örömöt. Amióta ez megtörtént, minden rendben köztünk. Nagyon szeretem Őt.

Olvastam egy feltételezésről, amely szerint Jézus nem halt meg a kereszten, hanem más országba menekítették, talán Tibetbe, ahol még sokáig élt. Elég valószínűnek tartom, de még nem néztem rendesen utána.

Minden kis dolognak tudok örülni. Pl. kozmetikai kezelések nélkül élek 60 felett. Egyetlen öregségi pötty sincs még a kezemen, ránchelyzetem is tűrhető botox nélkül is.

Nem vagyok lassú felfogású, de a Zsákbamacskát egyáltalán nem értettem. Vagy csak bennem van a hiba ?

Tagja voltam itt egy csoportnak, klubnak. Egyszer kértem tőlük egy kis szívességet, de...no comment. Kiléptem, sajnálom mert szerettem őket, de ha nekik ennyit jelentettem, kár tovább maradnom.

Nem voltam hajlandó túróval töltött zsemlét sütni ma reggelire.

De szeretem a tavaszt!🤗