Vallomások

Most már át is érzem, miért nem kapaszkodott az életbe a mindennapos fájdalommal. Eddig csak megértettem.

Kiráz a hideg a sós karamelltől!

Szüzen szeretnék házasodni.

Túlzottan is elvártam valaki segítségét, de tényleg úgy éreztem, hogy szükségem van rá. Mégis úgy érzem sok vagyok neki.

Nem tudom mit érzek iránta. És abban sem vagyok biztos, hogy az én társaságomat élvezni. Talán csak azt, hogy valaki beszél vele. Nagyon félek, hogy mi lesz.

Annyit panaszkodtak a nők, hogy nem háziasak a férfiak, nem tudnak főzni, hogy megtanultak és nagy részének nincs is már szüksége feleségre.

Utáltam a héten is a nagy marha kánikulát, hőséget!

Imádok vasárnap reggel a szomszédokkal beszélgetni. Ilyenkor senki nem siet sehova. Kicsit kibeszéljük a hetet ilyenkor.

Másnapos vagyok!

Boldogan emlékszem vissza arra, hogy kiálltam magamért az exemmel szemben! Kaptam tőle régen pofont, de egyből visszaadtam neki a "tesóját", aztán "megtanítottam repülni" a lakásból!

Minden nap programozom a céljaimat agykontrollal. :) Hálás vagyok, amiért sorra megvalósul minden!

Lábfetisiszta, hetero pasi vagyok, akinek tetszenek a nőies férfi lábak is.

Várom az esőt! Tőlem eshetne napokig!

Nem tudom, hogyan jelezzem neki, hogy érdekel, mint férfi.

Furcsának találom a kenyér kóstolásánál, ha csak magába kóstolom a kenyeret. Manapság ki eszik csak kenyeret és talán csak vizet hozzá. Kis vaj vagy zsír hiányzik hozzá.

Álmomban egy régi ismerőssel megcsaltam a férjemet és annyira jó volt. Mikor a való életben lehetőségem lett volna nem tettem. Elgondolkodtató, hogy mégis kellett volna engednem a kísértésnek. 🤔

Nőként is zavar, a pont vessző nélkül káráló nő. A visító hangú veszekedéstől gyomoridegem van. Tegnap bekopogtam a szomszéd lakosztályba és kértem az ott lakó nőt, hogy ne tegye tönkre a nyaralásunkat.

Úgy gondolom, hogy az értelem, a kedvesség, a humor...belülről fakad! A szépség az, ami pont hogy kívülről!

A munkát, az oda vezető utat sosem irigyli senki, csak az eredményt.

Ha megkérdezné valaki tőlem, hogy mitől lennék boldog vagy mi a célom az életben, nem tudnám a választ.

FELADOM!!! Nő létemre legalább 5 alkalommal próbáltam közeledni hozzá, próbáltam elérni, hogy beszéljük meg a dolgokat, mert nem lenne szabad eltávolodjunk egymástól… még válaszra se méltatott…

Nem vagyok facebook guru.

Kiráz a hideg a vörös hajú pasiktól.

Már kínomban majdnem kiírtam "Melyik a "legmenőbb" cicafajta manapság?" De inkább nem tettem!

Olyan érzékeny lélek vagyok!

Bántom magam.

Munkára felvételi interjún megkérdezték, dohányzok-e. Hazudtam, azt mondtam, hogy nem. Pedig igen. Gondolkozom, egyáltalán jogos-e ezt megkérdezni?

Amióta ott dolgozom, ahol dolgozom, megutáltam az embereket. Pökhendiek, arrogánsak, teljesen illúziúromboló viselkedés, anyázás és a többi, még sorolhatnám. Próbáltam más munkahelyet keresni, sikertelenül.

Nem értem az örökké szomorkodó embereket. Mintha nem akarnának jó kedvűek lenni, mintha azt hinnék, hogy a nap is azért süt, hogy őket bántsa. Sok embert elveszítettem már, mégis mosolygok. Könnyebb így elviselni a mindennapokat.

A pasim sokan jobban táncol nálam, nagyon ciki. Keringő, salsa, csak a diszkóban is jól “rázza” magát. Másoknak is feltűnik, miközben én ott bohóckodom mellette. :(