Vallomások

Lehet, hogy szegények vagyunk, nincs pénzünk máról holnapra élünk a párommal. De ilyen lelki boldogságban mint együtt még egyikünknek sem volt része, mint mióta együtt vagyunk!🥰🥰

Nem tudom, hogyan tud kitartani mellettem. Nem mintha én elhagynám fordított esetben, de néha még abban sem vagyok biztos, hogy én kibírom magammal.

Nem egészen értem miért kell annyi adomány a menekülteknek. Szállás oké, de ők is dolgozó emberek. Nem tudnak venni maguknak ami kell a pénzükből? Vagy csak a szegények menekülnek?

Ma együtt ebédeltem azzal a bizonyos nős pasival. Valahogy pont ebédidőben keveredtem a munkahelye közelébe. Kár, hogy sírás is volt, sokkal jobb lett volna nélküle.

Nem bírok segíteni egy barátomnak akinek kéne! Megígértem neki életben tartom de már magamat sem tudom!

Néha sokkal nehezebb csendben maradni és hallgatni, mint elmondani, ami éppen foglalkoztat. Nehezebb, de talán bölcsebb is olykor.

Úgy tűnik, rosszabbodott az állapotom, ezért be is vásároltam bánatűző csokikat.

Nekem egyetlen oltás sem kellett hozzá, mégis enyhék voltak a tünetek, észre sem vettem volna, ha nem csináltatnak kötelezően tesztet.

Elkaptam a Covidot, de szerencsére 3 oltás után enyhék a tüneteim. Remélem, nem fertőztem meg senkit akaratlanul és párom meg húgom se kapta/kapja el. Szerintem már lennének tüneteik.

Babát várok. Boldog vagyok, de az előző terhességem vetéléssel végződött és picit aggódom. Bízom benne, hogy minden rendben lesz! Csak pozitívan, ugye?

Egyre inkább úgy érzem: nem kell erre a világra gyereket szülni.

Bevallottam az exemnek, hogy még mindig szeretem.

Szeretem a VIP helyem.

Véletlenül a macskát vittem ki sétálni a kutya helyett.

Boldog lennék, ha csak vitaminhiány okozna fáradságot, de félek, hogy több van mögötte.

2 éve masszőrként dolgozom, de senki nem tud róla, amikor csinálom azt mondom barátokkal vagyok. Nagyon szeretem, de a családom és barátaim kiakadnának, ha megtudnák.

Nincs atombunkerem. Régi osztálytársamnak van és nem tegnap óta. Irigykedek.

Megpróbáltam belépni a barátom instájába.

Mostanában borzasztó fáradt vagyok. Ma is eljöttem délben, és hazatértem után aludtam.

Megnyugtat, ha mindent sűrűn, és naprakészen mosok. Szeretek teregetni, hajtogatni, szekrénybe szépen sorban elpakolni.

Ebben a hónapban sem jött össze a baba. Elég csalódott vagyok, de megpróbálok az új hónapra egy új lehetőségként tekinteni, és nem rágörcsölni.

Ennyi volt, én leléptem !!!

Nem tudok aludni.

Nincs kedvem! Szomorú vagyok!

Van egy rossz szokásom: nem dobom ki egyből a használt zsebkendőt, sokszor az ágy és a zsebeim tele vannak vele. Az allergia miatt sokat kell fújni az orrom, így legalább mindig kéznél van egy. Nekem egyszerűbb, de a családomat megőrjítem vele.

Mindjárt itt a tavasz és újra hordhatok neylon harisnyanadrágot. Vagy még azt sem, hanem szandált és lakkozom a körmöm. Bár férfiként ezért páran elítélnek.

Félek, mi is belekeveredünk a háborúba..

Egyre kevésbé szimpatizálok Szentesi Évával, pedig régen nagyon bírtam. Kiábrándító a feltűnési viszketegsége.

Nagyon várom már, hogy a barátom megkérje a kezemet. Legnagyobb álmom válna valóra azzal, ha a menyasszonya/felesége lehetnék.

Saját testvérem bele fullad a hazugságokba, térdepeljen rá a kukoricára!!!!