Vallomások

A mosolya az egyik Napom. A másik Napom a lányom mosolya. Imádom a napsütést. 🥰

Kezdem magam jól érezni az új munkahelyemen!🤪😜👍

Sznob vagyok, és imádom ezt az életet. :P

Tinédzserként éreztem, hogy igaz amit a felnőttek sutyorogtak egymás közt: az 50-es nőket hanyagolja a családjuk. Most itt vagyok, nem érdeklem őket csak, hogy mit lehet enni, segítsek ebben-abban, ne legyenek egyedül, de hogy én mit szeretnék...

Utálom a tangát

3 évvel a gyomorszűkítő műtétem után most hízásnak indultam. Tegnap már csak a 46-os méretű blúz volt kényelmes. Mi lesz így ebből? Elkeserítő !

A covid előtt letojtam, hogy 5 percenként húztak el a repülők a budapesti házunk fölött. Most rettegek. (Mit élhetnek át pár száz km-rel odébb?) 😢

A viszonzatlan szerelem úgy fáj, mint egy jól irányzott gyomorszájon rúgás.

"Belegondoltam abba, hogy valaki éppen az exemmel jár és azt gondolja, megütötte a főnyereményt.😂😂😂"

Jó hülye vagyok, egy csomó tünetet figyelmen kívül hagytam és félremagyaráztam.

Adományt viszek a nőknek, akik gyerekeikkel - férfiakat hátrahagyva - menekülnek egy idegen, bizonytalan jövőbe. Beleszakad a szívem, ahogy átérzem a félelmüket, kétségbeesésüket.

Nem tartom hatalmas dolognak, ha valaki "balesetvizsgáló". Nem kell azzal felvágni.

Szerintem az az ötös pofára ment.

Már nem szeretem, de nem küldöm el, mert akkor egyedül maradok. Félek, hogy nem találok tőle különbet.

1951-ben születtem, hajam festem, rúzst használok, farmerben, leggingsben, divatos felsőkben járok, jól tartom magam. Egy 20-assal legalább mindenki kevesebbnek tippel.

Ma végre ledaráltam a karácsonyról megmaradt mézeskalácsokat. Jó lesz desszertgolyó alapnak.

Böjti fogadalmam: Húsvétig nem eszek süteményt, csokit.

Rendszeresen osztok meg szakmai anyagokat a fb-n. Elsősorban neki szánom. Elhagytam, de féltem őt.

Szeretek játszani a vallomásokkal. Nem hazudok, csak nem árulok el mindent. Olyankor persze jön a kukorica. 😁

Lehet, hogy szegények vagyunk, nincs pénzünk máról holnapra élünk a párommal. De ilyen lelki boldogságban mint együtt még egyikünknek sem volt része, mint mióta együtt vagyunk!🥰🥰

Nem tudom, hogyan tud kitartani mellettem. Nem mintha én elhagynám fordított esetben, de néha még abban sem vagyok biztos, hogy én kibírom magammal.

Nem egészen értem miért kell annyi adomány a menekülteknek. Szállás oké, de ők is dolgozó emberek. Nem tudnak venni maguknak ami kell a pénzükből? Vagy csak a szegények menekülnek?

Ma együtt ebédeltem azzal a bizonyos nős pasival. Valahogy pont ebédidőben keveredtem a munkahelye közelébe. Kár, hogy sírás is volt, sokkal jobb lett volna nélküle.

Nem bírok segíteni egy barátomnak akinek kéne! Megígértem neki életben tartom de már magamat sem tudom!

Néha sokkal nehezebb csendben maradni és hallgatni, mint elmondani, ami éppen foglalkoztat. Nehezebb, de talán bölcsebb is olykor.

Úgy tűnik, rosszabbodott az állapotom, ezért be is vásároltam bánatűző csokikat.

Nekem egyetlen oltás sem kellett hozzá, mégis enyhék voltak a tünetek, észre sem vettem volna, ha nem csináltatnak kötelezően tesztet.

Elkaptam a Covidot, de szerencsére 3 oltás után enyhék a tüneteim. Remélem, nem fertőztem meg senkit akaratlanul és párom meg húgom se kapta/kapja el. Szerintem már lennének tüneteik.

Babát várok. Boldog vagyok, de az előző terhességem vetéléssel végződött és picit aggódom. Bízom benne, hogy minden rendben lesz! Csak pozitívan, ugye?

Egyre inkább úgy érzem: nem kell erre a világra gyereket szülni.