Vallomások

Legyen már vége!

Másfél óra múlva felveszem az első oltást. Nem vagyok túl nyugodt. Remélem minden rendben lesz!

Idegesítenek azok az emberek, akik nem tudják elfogadni, hogy nem eszek húst, nem szeretem, nem kívánom, sose szerettem, de még a csirkét és a halat sem tudom megenni. Ennek ellenére mégis tukmálják belém rokoni, vagy baráti összejöveteleken.

Az a jó az exekben, hogy ezután már mást csalnak!

Tegnap megint találtam 150.-Ft-ot, mikor megnéztem, hogy mi van a retikülömben.

Reggeli mese kávéhoz. Egymásba szerettünk a férfigyógyászommal. Erre a betegeink többsége, kórosan bántó, irigységből adódó, féltékenységet produkált. Összeesküdtünk, de külön praktizálunk. Nélkületek is szeretjük egymást. Veletek gyógyulunk.

Olvasgatok. És a csodálkozom. Hihetetlen hogy mennyi nő mikre képes egy férfi nemi szerv miatt. Hova alázzák még magukat. És közben időt nem adnak arra hogy megismerjék a másikat. Tényleg ennyire fontos a szex?

Nem bírom a kánikulát. De mindig annyira jó, amikor tél után beköszönt a tavasz és nyár után az ősz.

Egy reggeli kávénál nincs is jobb... De! Kettő... 😄😍

Az a baj, hogy kialudtam magam.

Nincs titok mi ki ne derülne, de az őszinteség a legfontosabb, még akkor is ha fájdalommal jár, és ki hat a jövőre.

Kíváncsi lennék, hány szerelmes pár van itt. 😯

Szerintem azok, akik direkt hangosan berregtetik a motorjukat, olyanok, mint a csak a zaj kedvéért tárgyakat csapkodó kétévesek.

Első pillantásra beleszerettem a tanárnőbe. Az élet szépségeit mutatta meg. Minden más tanulmányom feladtam. Kértem, hogy legyen a padtársam egy másik iskolába. Adja fel ezt a hivatását. Nem tőle akarok egy életen át tanulni, hanem vele. Kirúgott.

De jó volna, ha én is kaphatnék ilyen szép vallomásokat!

Légy mindig olyan mint vagy! Azt kívánom!

Nem féltem elmondani, hogy szeretlek. Csak féltem azt hallani, hogy te nem.

Senki nem kell!!!!

Idióta a vigyorom. Borzalmas a hangom. Néha nem találom a szavakat. Hangosan, és csúnyán horkolok. Fingok is. Büdöset is. Izzadok. Nem szeretem a hideget. Ha lehet, lustálkodok. Okoskodok. Nem hiszek a "tanároknak". Bocsánatot kérek. Ilyen vagyok.

46 éves leszek, nem bírom elfogadni az öregedést. Már mindenki magáz, beléptem a változókorba is valószínű. Pár éve mindig magassarkú cipőbe jártam. Most kínlódás, ha nagynéha fel kell vennem. Fáj a lábam, a derekam. Nem akarok vén banya lenni. :(

Százszor elmondtam, hogy helyesen: "Schupfnudel". Ennek ellenére százegyedszer is azt írta: "Schufnudel". Itt már szerintem nincs az a nyelvtanár, aki még segíteni tudna. Én feladtam, ne jöjjön ide többet nyelvórára. Vannak új jelentkező tanítványok.

Szomorú vagyok 😔

Mikor kész lett az ebéd szóltam a férjemnek, hogy lehet szedni. Nem olyan, mint anyudé, de kész. Erre azt válaszolta, hogy hála istennek, hogy nem olyan! Szereti a főztöm. 🥰

A férfi nőgyógyászommal álmodtam egy pikáns jelenetet.

Kivetett az élet, mert nehezen viselem a "de ne mond el neki", gyáva, sunyi, vagy a "de ne mond, hogy én mondtam" manipulatív, viselkedést.

Mióta küzdök, hogy kivegyek úgy egy jó reggelt kekszet hogy nem törik el...ma végre sikerült 😄🙏😜

Bevallom megnézném Ki volt az a "nagyszerű" ember aki kukoricát adott az előbbi vallomásra

Nyugodj Békében Lávli! 🕊️🙏🏻

A sok biciklizés miatt egészen lebarnult a arcom, elég rosszul áll.

Ostobaság olyat állítani, hogy a szeretők egy házasságot javítanak. Aki így gondolja annak kívánom a harmadik felet a párja részéről.