Vallomások

Tegnap kirúgtak. A legjobb fiúbarátomnak (akivel 11éve jártunk) 1órát sírtam telefonon. Szeretjük egymást, de nem lépünk át egy határt. Egyedül élek, család 60km-re! Most vágyom a törődésére, szeretetére, de félek elmondani neki, nehogy elveszítsem.

Sokszor néznek romának, mert kicsit sötét a bőröm és fekete hajam van.

Irigylem a szép napbarnított nőket. Én megint rikítani fogok egész nyáron a fehérségtől.

Nagyanyámék 25-en voltak testvérek. 18 gyerek élte meg a felnőttkort, részben szegénység miatt. Család ide, család oda, az ilyen férfi kössön csomót rá.

Lányom óvónő, van főiskolai végzettsége és mégis katasztrofális a helyesírása. Írt nekünk egy képeslapot, 4 mondatában 12 hibával. Örültem, hogy írt és sírtam, a sok hiba miatt. Esetleg lehet, hogy szándékosan írt így.

Rámjött a vásárlási láz, összevisza akarok venni minden felesleges dolgot.

Annak idején kiutáltak a munkahelyemről. Nagyon rosszul esett. Viszont azóta is hálás vagyok nekik, mert az életem ennek köszönhetően vett nagyon jó fordulatot, végre megtaláltam a helyemet. Hála Istennek, hogy így történt. Csak akkor volt nehéz.

Nincs ma kedvem menni, de muszáj..

Osztálytársam beképzelt nő volt. Aztán felnőttként ugyanez. Csak a posztok, hogy mennyire happy minden. Majd fordult a kocka és mostanra adományért kuncsorog a posztok eltűntek.

A Sógornőmnek (aki német) megfogalmaztam egy levelet, és a barátnőm feladta a postán.

Ha nem ért valaki velem egyet akármilyen témában, akkor rögtön arra gondolok, hiánya van az ágyban, azért nem olyan bölcs, mint én.

Nem bírom azokat, akik a fórumon nekiesnek az embernek, és mikor kiderül, hogy egyetértünk, arra se veszik a fáradtságot, hogy elnézést kérjenek a bunkó, esetenként durva hozzászólásaik miatt. Pofázni megy, embernek lenni kevésbé.

Adtam egy hölgynek olvasási jogot a naplómhoz. Nem volt jó ötlet.

Szeretném, ha végre már fel lenne szerelve a box zsákom! Miló Vikit néztem minap, s erőt adott, hogy felállt olyan mélyről.

Kiléptem ma a munkahelyemről, mert elviselhetetlen volt a főnököm.

Engem is kirúgtak anno, egy mondvacsinált okkal. Aztán amennyire rosszul érintett akkor, elmentem munkanélkülire, s olyan álom állásom lett, hogy ihajj. Azóta is hálával gondolok erre vissza. úgyhogy minden okkal történik :)

Gyenge indokkal, de ma kirúgtak. A kolléganőmet is. Külön élek a szüleimtől, a saját házamban, 60km-re..de vasárnap családi összejövetel lesz és bevallom: félek elmondani az apámnak mi történt

A mai naptól este is dobok egy kedélyjavítót, kipróbálom fogok e röhögni. Remélem minden problémámtól megszabadulok!

Jobban szeretem a rövidebb naplóbejegyzéseket. Ha látom, hogy túl hosszú, egyre kevesebb kedvem van már elolvasni.

Jó hírt kaptam. Most már biztosan kellemes nyaram lesz.

Őszintén örülök, hogy terhes a kolleganőm, de már nagyon az idegeimre megy, hogy nem telik el úgy egy óra, hogy ne jöjjön azzal, hogy jaj olyan fura érzés a terhesség, jaj a baba ezt kér meg azt kér... a baba így, a baba úgy...

Nevetségesnek tartom mikor a pasik összevesznek a focin.

Hiányzik 😭

Maszklevételkor egyidejűleg letörölhetjük az izzadságot is. Mert hogy totál le lehet izzadni alatta. :D

Nekem tetszett amikor Tatabányát, Csabikbányánák mondták!

Nem szeretem, amikor Tatabányát Trébányának szólítják.

Szeretem a büntetést.

A szüleim mégsem válnak el és én ennek örülök.

Párom igencsak nyeregben érzi magát, mert tisztában van vele: bármit megtehet, úgyis visszafogadom. :(

Utálom, hogy az Aldis reklámban is benne van a "mindent is". Számomra ez nem magyaros.