Vallomások

Amikor először megjött, nem tudtam hogy a betét nem bomlik le. Ezért amikor gyakran erdőben kirándultunk és megvolt akkor a bokor alatt hagytam az elhasználtakat.

Irigylem azokat a nőket, akiknek kedves, szerető, mosolygós anyósuk van. Na az enyém pont nem ilyen. Ki nem állhatom!

Vessetek rám követ, de ma olyan szintű munkaundorom van, hogy nem nagyon rontottam még el ma semmit (iroda)! Szerintem mindenkinek van legalább egy nap a hónapban, amikor szenvedés minden munkában töltött perc... Inkább végig aludnám a mai napot.

Mai menü: reggelire felvágott, ebédre almakompót, és vacsorára is.

Egy nő szépsége nem a műköröm, a festett haj, és a műszempilla, hanem a kisugárzása.

Utálom a főnökömet. Miatta fogok munkahelyet váltani.

Növesztem le a hajamat és nincs már műkörmöm sem. Szoliba se járok. Nem akarok Miss plázacica és valamiféle műnő lenni. Ez mind csak külsőség, nem ez számít. Nem ettől érzem magam jól és nőnek.

Esténként, ha lehet filmekkel kapcsolódom ki. Ma pl. A meseautó (-újabbik, de a régit is imádom).

Amióta van ez a kijárási tilalom olyan nagy csend van. Simán tudok aludni.

Van egy barátnőm. Szeretem, de könnyűvérű. Neki mindig kell az izgalom, a visszaigazolás, mindig kacérkodik, folyton villog a telefonja. Azt hittem, nem lesz ránk hatással, de madarat tolláról...egyre nehezebb ezzel azonosulnom.

Szeretném egyszer látni ahogy hastáncol. Csak nekem....

Egyesek szerint pszichopata az, aki néha dühbe gurul. Erre iszok!

Sokszor belevágtam, sokszor nem sikerült, feladom a fogyózást. Hiába, nem megy és kész.

30 plusszosan még mindig mamahotelben lakok. És még szingli is vagyok. Mindig nős pasik akarnak felszedni. Így ki a francnak van kedve a világhoz. Jó lesz anyuci szoknyája alatt, letojom az egészet magasról! Szingli vagyok, én, a kis csórika!

Ma felsepertem mind a két erkélyt, és fel is mostam.

28évesen egyedül élek. A családom mindig cikiz,hogy szingli vagyok. Nem fogják fel, hogy így is stresszes az életem és semmi szükségem még egy pasira is. Attól lennék ám igazán ideggyenge.😅

Én mindig harcoltam azért, ami nekem fontos! Ami nem volt fontos, arra erőszakkal sem lehetett rávenni!

Nem értem az emberek szenvedését. Ha valaki valakit igazán szeret, nincs olyan dolog ami megakadályozza abban, hogy együtt legyen vele. Ha én megtalálnám a lelki társamat, el nem engedném!

Volt ikerláng szerelem az életemben. Azóta sokkal nehezebb a párkapcsolat téma. Nincs senki hozzá hasonló, de hiába, ha valaminek vége, akkor vége. Talán rosszkor találkoztunk, talán nem. Mindig hálás leszek, hogy legalább részem volt benne. De fáj.

Várandós vagyok, de még csak egy hete derült ki teszttel. Két hét múlva megyek orvosoz, addig nem szólok a főnökömnek. Elvégre biztos szeretnék lenni abban, hogy minden rendben és megmarad a pici.

Itt az idő befejezni a várakozást, vágyakozást. Új életet kezdeni. Megtalálni rosszban a jót. Szeretni, elengedni...túl rövid az élet ahhoz főleg, hogy olyan embert szeressünk, aki nem szeret, eszébe se jutok s éli az életét. Vigyázzatok magatokra.

Fáradt vagyok, rengeteg a munka, nem tudok hol feltöltődni sem, jólesne hétfőn egy nap szabi. Szerintem kérek is. És elmegyek egyet kirándulni...

Nagyon durva kezelésem volt ma. De legalább hatékony.

Jólesne egy ölelés. Tőle.

Lassan egy éve már, hogy házas vagyok. Nagyon szeretem a férjemet, Ő életem szerelme, Ő az ikerlelkem.

Egyszerűen nem tudom elképzelni hogy lehet egy nő annyira vak, hogy nem látja hogy megcsalja a párja . Ha a férjem már csak gondolatban máshol jár , azt azonnal kiszúrom. Hihetetlenek ezek a vak nők.

Csak egyszer láthatnám, hogy vajon kik nyomogatják a "Térdepelj kukoricára!" opciót!

Egyik “teraszozónak” sem adnék kórházi ágyat vagy lélegeztetőgépet.

Szerelmes vagyok.

60 + évem alatt egyszer sem fordult elő, hogy én éjjel ettem volna, vagy akár csak óhajtottam is étkezni. Még a lakodalmakon sem értettem, mire jó az éjféli terítés és éjféli vacsora. Szilveszterkor pont így nem eszek soha és semmit.