Vallomások

Pánikbeteg vagyok. Nagyon szeretnék meggyógyulni. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon stresszes az életem.

Tegnap ipari metállal üldöztük el a terasz alól a betonszántó motoros kisgyerekeket.

Igazából nem érdekel semmi és senki, csak úgy vagyok.

Annyi könyvem van otthon, hogy nem győzöm olvasni őket.

Van egy férjem, ő a párom, nem élünk együtt, csak hűségben szexelünk. Szex szempontjából olyan, mintha a másik felem lenne, közös gyerekünk is már 6 éves múlt. Lényeg, rájöttem, ha nem szexelhetnék vele soha, megőrülnék.

Én kihasználom még azt a pár hetet ami van a nyárból, aztán jön a rossz idő, meg ki tudja lehet, hogy karantén...

Big hülye vagyok! Nem tudom megállni posztolás nélkül.

Olyan jó, hogy a felettem lakó porszívózására kellett kelnem 6-kor.

Elveszítettem Őt, mielőtt megkaptam volna.

Ha nem tudnám előre a reakcióit, talán meglepődnék... De leginkább szánom, sajnálom...

Depressziós vagyok és nincs kedvem semmihez. Munka után nem csináltam semmit, csak eszek, alszok, tévézek, nem tudom magam rávenni semmi másra.

Ma annyira felidegesített a szomszéd asszonyom, hogy megmondtam neki, hogy amikor napozok a férje engem stíröl.

Napok óta migrénnel küzdők.

Nem adom fel, le fogok fogyni!

Jó volna szerelmesnek lenni!

Zavarba hoz, ahogy rám néz a kék szemeivel. Olyan mintha szeretne, remélem így van. Nem siettetem, rá megéri várni. Számomra ő a tökéletes férfi.

Bevettem a letojom tablettát.

Voltam az SZTK-ban, de nem volt időpontom. Most hétfőre adtak 11 óra 45-re, de a doktornőhöz korábban kellene menni. Majd lesz valahogy.

Csak szeptemberben tudok egy napra menni a Balatonra. Remélem addig nem lesz karantén.

Végre kialudtam magam!

Furcsa érzés kijózanodni. Minden nap egyre jobban tisztában vagyok vele, hogy egyedül maradtam. Sőt egyedül is voltam. Csak ne lenne ilyen nehéz újrakezdeni

Úgy látszik nagyon sok jó fej nagymama és anyós van ezen a portálon. :)

Anyóssal együtt "nyaralunk". 3 szintes a házikó (elférünk), de eddig a 4 nap alatt egyszer sem hívta az unokáit, semmilyen formában sem. Mostanra nem érdekel a hozzáállása...

Régen egy terapeuta ismerősöm azt mondta, amíg azon gondolkozol, hogy van-e értelme, addig nincs értelme!

Úgy érzem, hogy rohanás az egész életem.

Nem akarok se kutyát, se macskát!! Egyszerűen nem akarok velük foglalkozni. Szeretem őket amúgy, meg minden állatot, de egyszerűen engem stresszel egy kis állat házhoz kerülése. Nem bírom a velük járó felfordulást, szagokat, almot, stb.

Miközben főzöm az én kis diétás gombapörköltemet, Nótár Mary és Váradi Roma Café zene szól csutkán.

Nem tudom kinek mit higgyek. Kavarognak a gondolataim és az érzéseim. Tele vagyok szép emlékekkel. Annyira szeretnék már végre boldog lenni.

Karcol az agyam, mert senki vagyok.

Jó lenne ha nem kellene végig izgulni a terhesség 9 hónapját, hanem meg lehetne venni a saját babánk.