Válás után egyedül - lehetek újra boldog? (beszélgetés)

Szia Rexona!

Sajnálom én is amin keresztül mész!

Én is megjártam a hadak útját,tudom milyen rossz.

Egy gyerekkel váltam 8 év házasság után,aztán egy 6 éves kudarcba fulladt kapcsolat,(utolsó beszélgetésünkkor közölte:"nincs miért megváltozni"-ivott),és amikor már nem vártam,nem kerestem(33 évesen),akkor rámtalált a boldogság!Férjhez mentem egy csodálatos emberhez,és szültem neki 2 szép gyereket!És boldog vagyok!

Úgyhogy kérlek,ne add fel!Te is megtalálod majd!

Egyetértek Cipénével,menj szórakozz,felejts,törődj magaddal!Csinos vagy,jobbat érdemelsz ennél a pasinál!

Aki igazán szeret,nem fogja neked azt mondani,hogy "el vagyok veled"-azt fogja mondani:IMÁDLAK!Vagy mutatja.

Drukkolok neked,kivánom hogy légy boldog,mint most én!

Szia!

Ne legyél elkeseredve! Ha menni akar akkor biztosan nem is igazán érdemelt meg Téged!

Eleinte nagyon rossz lesz egyedül ezt tudom, de próbálj meg kitalálni olyan dolgokat, amik lekötik a figyelmedet! Menj kirándulni, hétvégeken szervezz barátaiddal bulikat, nagy beszélgetéseket! Még annyit tudok tanácsolni, ha elköltözik akkor próbáld meg a lakást valahogy átrendezni, hogy ne emlékeztessen rá ha lehet semmi! Ez lesz még a legnehezebb, de túl kell esni rajta! Tegyél el minden emléket amit tőle kaptál, ha nem akarod, hogy emlékeztessen rá! Lehet, hogy később mikor előveszed, akkor már kellemes emléknek fog számítani, sőt tuti így lesz! De most még rendezd át a lakásod meg mondom egy kicsit az életed! Most Te magadnak legyél a legfontosabb, törödj magaddal most és élvezd majd egy kicsit, hogy nem fogsz függeni senkitől! Mondom eleinte nagyon nehéz lesz, de meglátod napról-napra jobb lesz, ha nem mindig a múlton fog járni az eszed! Menj olyan helyekre, ahol vele soha nem voltál és próbáld jól érezni magad, meglátod nagyon jó lesz, sőt még lehet, hogy meg is ismerkedsz valakivel! Ismerkedj és használj ki minden jót!!!

Élvezd most az életed és mondom most csak magaddal törödj! Drukkolok neked! És fel a fejjel! :-))

Írtam már korábban, hogy mi történt nálunk. Mostanra talált magának a "párom" albérletet, szóval tényleg elhagy. Pedig titkon reménykedtem még. egész jól elisvoltunk , de azt mondta, hogy : -igen, jól megvolt velem ezalatt a pár hét alatt, de csak elvolt, vagyis nemsokat érez irántam, úgyhogy itthagy. pedig itt a lakás, mindene meg lenne, de hát "szegénykém" menni akar. azt mondja: más életet akar. nélkülem. értsem meg.

Szóval beköszönt nálam az egyedüllét időszaka. Én még soha nem laktam egyedül.

Megfogok őrülni! komolyan.

Lehet valakinek viccesen hangzik, de még jó hogy van egy kiskutyám, (amit persze tőle kaptam még), és legalább ő mellettem lesz. Még jó hogy van!!!!

legalább mégsem lesz tök üres a lakás.

kössz a vigasztalást. látom többen vagyunk egyedül, akiket otthagytak valamilyen formában.

hát igen még az hiányzott volna, ha egy gyerek mellett kapok ilyen vallomást. az külön öröm lett volna. akkor aztán elismehetnék koldulni.

egyépként most hogy szóbahoztátok a gyereket, elmondom hogy kb: 1 éve ez is probléma köztünk.

ő azt állítja már szeretett volna, de én mindig kimagyaráztam hogy még nem kell. hát szerintem még várhattunk volna pár évet, már csak az előreláthatóság miatt. én szeretem ha megvan az anyagi háttér. de úgy gondolom még dolgoznom kell nekem is. 2 éve kaptam állást. ott ahol mindig is akartam dolgozni. nehéz áron szereztem meg. így is csak 2010-ig van szerződésem. :-( .

úgyhogy nemhiszem hogy jó ötlet lett volna azt mondani bent, hogy elmegyek szülni. miután felvettek.

szóval ő erőltette ezt is, mert hát neki mindig úgy kell történnie ahogy ő elképzeli. aztán ha én nem megyek bele az elképzeléseibe, akkor jöttek a gondok.

meg panaszkodtam is már neki, hogy sokat vagyok egyedül otthon. erre mi volt a válasz????????

kellene 1 gyerek. jó mi?

szóval voltak ilyen nézeteltéréseink is.

nem is tudom kinek tudnék én majd szülni? már félek az egész gondolattól is.

na, ez a jövő.

Na, ez nagyon igaz! nekem a házasságom évei alatt teljesen eltűntek a barátaim/nőim, mert sehová nem jártunk, és senki nem jött hozzánk sem. Szó szerint egyedül maradtam a városban, amikor elköltöztem. és még nyitni, kezdeményezni sem mertem senki felé, mert ugye az önbizalmam az kimondhatatlan mélységekben volt, azt hittem: mindenki lenéz, megvet, stb.

Aztán, amikor egy drága embernek köszönhetően kicsit kezdett helyreállni az önértékelésem, meghívtam kávézni a fiam ovis barátjának anyukáját, aki szintén válófélben van.

na azóta be nem áll a szánk, jól kipanaszkodjuk egymást, kibeszéljük az exeket, stb. Sút, mivel neki népes társasága van, a jóvoltukból már szórakozni is voltam.

szerelem nélkül akármeddig el lehet az ember, de asszem barátok nélkül már bekattantam volna...

Aha. nem semmi.

Az a helyzet nem vagyok az a viháncolós típus, szóval elég sokat rágódom az ilyen jellegű dolgokon.

Irigylem azokat akik könnyedén fogják fel. Úgy hogy majd jön más.

Hát nem tudom. Ez van.

Kedves Rexona! Nem akarlak elkeseríteni, de én ugyanezen mentem keresztül pár éve, amikor a férjem közölte, hogy nyugalmat akar és elköltözik, ami meg is történt - mert elment a baránőjéhez. Nálam is derült égből jött az egész, mi is még jót nyaraltunk előtte, építkeztünk, de neki elege lett az egészből.

És tudod, milyen jó már, hogy nem vagyok vele? Hiába mondta akkor mindenki, én hónapokig úgy jártam-keltem, mint egy holdkóros. Jó, hogy mész dolgozni, az legalább leköt, és hidd el, rá fogsz jönni, hogy nem baj, hogy így történt.

Csak most ezt nehéz elhinni. Kitartás.

Én alapból olyan vagyok, hogy szoktam ilyeneken gondolkodni, hogy esetleg van-e vakije, de szerencsére nem volt ilyen problémánk, nincs is ilyen jellegű megérzésem.

De ki tudja? biztos hogy nincs senkije mellettem, de az nem kizárt, hogy új kapcsolatot szeretne. állítása szerint most egyhamar nemakar azt sem. egyedül szeretne lenni.

ma sokat kérdezgettm, miért mondja ezt? miért gondolja így? igazából nincs velem baja, csak kihűltek az érzelmei.

Őt nem ilyennek gondoltam, hogy egyszer ezt teszi, csak úgy egy ilyet bejelent. TÉVEDTEM.

8. éve hogy együtt vagyunk. mivel derült égből villámcsapás,nagyon rosszul érint. én még erre a hétre azt terveztem elmegyünk strandra..., de ő meg mást tervezett.

és persze rossz lesz ha elmegy. felfordul az életem teljesen.

Nekem ma "mondott fel" a párom. Hihetetlen. fölfoghatatlan. most jöttünk haza aug.3-án egy nagyon jó nyaralásról. most meg közli, hogy nemis érez már irántam semmit, unalmasak lettünk, kihűltünk. 8 éve vagyunk együtt. Természetesen voltak zökkenőink mint másoknak, néha vitáztunk főleg a munkája miatt. nagyon nehezen viseltem hogy pont egy éve plussz munkaként beszállt egy szórakozóhelyre, tehát hétvégenként nincs itthon. hajnalban jön meg. ez nekem furcsa, és nem gondoltam volna hogy pont Ő, ilyen mellékállást választ. Jó,kell a pénz...stb, csak én meg sokat vagyok egyedül. -ezért nehéz nekem. (ált. ilyen jellegű vitáink voltak)

És mégegyszer amit nemtudok felfogni: tök jól telt a nyaralás, az ő elmondása szerint is, elvoltunk, nevetgéltünk..... és most hogy hazajöttünk, csak annyit mondtam neki hétfőn, ő pont tévézett, hogy "milyen érdekes hogy alig szólunk egymáshoz, csak elvagyunk egymás mellett."

Erre ő állítólag elgondolkodott ezen, és rájött hogy már évek óta csak vegetálunk egymás mellett. a nyaralás jó volt, dehát itthon újra minden a régi. rájött nem is szeret már, csak annyira mint a többi embert.

Hát én teljesen kivagyok. Igazából nemtörtént semmi. össze sem vesztünk. nincs is miért, erre ezt így bejelenti. kemény.

és kiáll a véleménye mellett. ma otthon voltunk idáig mind a ketten. kérdezgetem, de továbbra is azt mondja, hogy elköltözik tőlem.

azt mondja most döbbent rá pont (milyen érdekes) hogy lehetnék vele kedvesebb, többet kellett volna szeretgetnem..... Pedig jó ember vagyok, bárki jól járhatna velem. megcsinálok otthon mindent.......-mondja ő, de sajnos inkább otthagy.

Szóval vannak még csodák. ezt azért írtam le, hogy lássátok, ilyen is van sajnos.

Nagyon rosszkor jött ez. pont most telt le a szabadságom. úgyhogy jó lesz a jövő héten frissen, üdén munkába állni.

Az igazság, az hogy én már régóta terveztem a válást, de nem mertem lépni. Most ő döntött így hogy nincs értelme tovább folytatni.

Bár én azért reménykedtem, hogy rendbe jönnek a dolgok. Úgy látszik nem sikerült,és most nagyon el vagyok keseredve.De ami nem megy nem szabad erőltetni.

Hát, nem fogok papaszkodni, próbálom ezeket a dolgokat mostmár félretenni az életemben, és új életet kezdeni. Nem mondom, hogy könnyű, de mi is végigveszekedtük az 6 éves házasságunkat, ígyhát most legalább nyugodt vagyok, nem piszkál senki, és a kicsik sem élnek az állandó viták tüzében.

te döntöttél úgy, hogy kilépsz a házasságból, vagy a férjed?

Szia Diana2!

Köszönöm hogy írtál. Igen van egy 19-éves fiam. Én 42-éves vagyok, és20 éve házas. Mindig elég sokat veszekedtünk a férjemmel, de nem gondoltam hogy ide jutunk.

Láttam a fényképeidet, neked két pici gyermeked van? Gondolom neked se volt könnyű.

Sajnálom, kedves Éva, de biztosan meg van az okod rá, hogy erre a döntésre jutottál. Én lassan 4 hónapja élek külön a férjemtől, és most kezdek eljutni arra a szintre, hogy megtaláltam az önálló élet pozitív oldalait is. pedig nekem is hihetetlennek tűnt, hogy van ilyen, amikor mondták az elején, és mégis...csak nagyon erősnek kell lenni és nem elkeseredni ám!!!

Vannak gyerekeid?