Ügyvéd vagy jogász segítségére lenne szükségem!!! (beszélgetés)

Lehet én írtam kissé félreérthetőbben:) Ha így van, elnézést:) Picifiammal nem foglalkozik az apja, ő teljes mértékben páromat tekinti apjának:)

Nekünk a hangadás mininális, inkább csuklás-nyögésszerű, a mozgások (fejrángatás,pislogás, karokkal hadonászás..) ezek viszont sokkal látványosabbak, bár mint említettem,páromnál ezek is minimalizálódnak, de nem szünnek meg teljesen.

Bocsáss meg, félreolvastam, tartja a kapcsolatot csak a szülei mennek a gyermekért.

A helyzeten nem sokat változtat, ne aggódj!

Ami a tickelést illeti a sport egyértelműen javít rajta, fegyelmet, koncentrációt és nagyobb testtudatot tanít.

szerintem kezdjetek bele valamelyik sportba, amihez a gyereknek is kedve van. A társadalom most már szerintem teljesen elfogadja az ilyet, nekem volt tourettes futótársam egy idő után már észre sem vettük rajta, ő kutyaugatás szerű hangokat adott ki, de ahogy beilleszkedett már egyre ritkábban

Köszönöm a választ:) És mindenki válaszát:) Egy kicsit megnyugodtam:)

Kérdés, ha már Neked is ez a gondod: a fiamnak folytonos kényszermozgásai vannak, bár mióta többet vagyunk páromnál jelentősen csökkentek. Az létezik, hogy azért meg sokkal nyugodtabb légkörben van? Befolyásolja ez a tickeket? Ő gyógyszert nem kapott rá, azt mondta a doki, hogy várjunk még egy évet, amig a 12-t betölti és ha addig sem múlik el, akkor kezdjük a gyógyszereket.

A bíróság annak ítéli a gyermeket, akinél a testi-lelki-erkölcsi fejlődését a leginkább biztosítottnak látja. Elsősorban anya-párti a bírói gyakorlat, szóval nem hiszem, hogy félned kéne.

Amúgy én is tourette-szindrómás vagyok, és jogász :)

Tartja a kapcsolatot a gyerkőccel, nem is tiltottam soha tőle.

A gond, hogy turette-szindrómás, tehát eléggé labilis lélek a fiam.A párommal most is azt várjuk hogy az iskolaévnek vége legyen, és csak akkor költözünk össze, mert ezzel is a fiamat védjük, hogy ne kelljen az utolsó másfél hónapra új környezethez, iskolához, lakhelyhez szoknia.

Áááá már kész vagyok. Amikor kérdeztem a fiamat, hogy mondott-e neki erről valamit az apja, nem is tudott róla.És amikor kérdeztük tőle hogy hol szeretne lenni, annyit mondott, hogy velünk, de hétvégén megy apához. Szegénykém még sírt is miatta:(

Szia!

Ne aggódj a gyermeket pusztán anyagi okok miatt nem adják oda a másik szülőnek.

Ha a környezettanulmány rendben volt, értem itt ezalatt azt is, hogy az iskola is leigazolja, hogy a gyermek rendesen jár suliba, nincs elhanyagolva akkor labdába sem rúghat.

Pláne úgy, hogy évek óta nem él a kapcsolattartás jogával...

A gyermek 11 éves, szerintem a ti esetetekben nem lesz rá szükség, de szokták kikérni gyermekpszichológus véleményét, aki elbeszélget a gyermekkel... majd nyilatkozik, hogy milyen szellemi, lelki állapotban van és ha úgy találja, hogy a gyermek elég érett hozzá, akkor a gyermeket is megkérdezik, hogy melyik szülőnél szeretne élni.

Ha minden igaz amit leírtál akkor én nem aggódnék a helyedben.

A útlevél az már más probléma... sajnos (vagy inkább szerencsére) én családi jogban nem vagyok jártas, de ha nem akarsz ügyvédnek fizetni akkor menj be a bíróságra panasznapokon, ügyfélfogadási időben és érdeklőd meg, hogy mi a teendő

Nem vagyok se ügyvéd, sem jogász, de szerintem

1; nem fogják az apának ítélni a gyermeket

2; a lementett beszélgetéssel nem hiszem, hogy komolyan kezdhetnétek valamit

3, az apa beleegyezése nélkül nem fogtok tudni útlevelet kiállíttatni, gátolhatja sajnos az utazásotokat

Ha valamiben tévedtem, elnézést kérek.

Üdvözlöm Önöket!

A tanácsukat szeretném kérni.

2006-ban váltam el a férjemtől, én nyújtottam be a keresetet. Egy közös, most 11 éves kisfiunk van. Nekem rajta kívül van még egy 4 éves kisfiam is, akivel az édesapja nem tartja a kapcsolatot egyáltalán.

A volt férjem most perli tőlem a közös gyermeket, hivatkozva olyan indokokra, amik nem felelnek meg a valóságnak, csupán egy hölgy terjeszti a faluban ahol élek. (Ez a hölgy a kisebbik fiam apját is felkereste közösségi portálokon keresztül és rá is hatással akart lenni, hogy perelje el tőlem a picit, de az édesapa közölte vele, hogy őt nem érdekli a gyermek. Ezek mellett folyamatos zaklatásoknak vagyok kitéve a részéről én is, a rokonaim és ismerőseim is.)

Olyan dolgokat hozott fel ellenem a volt férjem, hogy nem járatom iskolába a fiunkat, nincs tiszta ruhája, nem kap enni, havonta új „apukához” kell szoknia, mocsokban, szemétben élünk. Mindezt úgy, hogy lassan 4 éve a szülei jönnek a közös gyermekért, tehát a volt férjem nem is tudja milyen körülmények között élünk, hivatkozva arra, hogy nincs pénze az útiköltségre sem.. A környezettanulmány ezeket természetesen nem támasztotta alá.

Bár a jövedelmem jelenleg csak a két gyermekre kapott családi pótlék és nagyobbik fiam gyermektartási díja (mivel kisebbik fiammal nemrégiben voltunk orvosnál és tartósan beteg, így még várjuk a GyEs utalását, mert ott is átfutási idő van), de párom, akivel már több mint egy éve együtt vagyunk, maximálisan támogat minket, mind anyagilag, mind erkölcsileg, mind lelkileg. Az ő fizetése kb. 180ezer forint. Volt férjem és az élettársa is létminimumra vannak bejelentve.

Tudomásunkra jutott, hogy egy közösségi portálon a volt férjem egy közeli rokonának panaszkodott, hogy nem tudják az albérletet fizetni, mert különben éhen halnak, és így is elmaradásban vannak, sőt az sem biztos, hogy maradhatnak-e egyáltalán abban a lakásban. Márciusi a dátuma ennek a beszélgetésnek, amikor is egy 102ezer forintos gázszámláról is panaszkodott ugyanennek a rokonnak. Párom ezt lementette a gépére. Gyanítjuk, hogy azért szeretné ő nevelni a kisfiút, hogy utána a családi pótlékot és a gyerektartást is megkapja, és így kecmeregjenek ki az adósságokból.

A kérdésem a következő lenne: ezt a lementett beszélgetést be lehet-e mutatni a bíróságon? Mindezek mellett mennyi esélye van a volt férjemnek arra, hogy nála helyezzék el a gyermeket?

Kérném szépen mielőbbi válaszukat, mert mindannyian nagyon tartunk attól, hogy a volt férjemnek ítélik a gyermekemet, amit sem a nagyfiam, sem én sem pedig párom nem szeretne.

Előre is nagyon köszönöm válaszukat!

Tisztelettel: Cat34

U.I.: Párommal és két fiammal nyáron külföldön szeretnénk nyaralni, viszont, míg a picinek már megvan az útlevele, mert az édesapja aláírta, a nagyobbiknak azt mondta az apja, hogy nem hagyja, hogy elvigyük magunkkal. Amennyiben nekünk ítéli a bíróság a gyermeket, fel lehet szólítani az apját, hogy ne gátolja ebben a gyermeket? Vagy esetleg ez is bírósági tárgyalás lesz?