Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Ügyvéd vagy jogász segítségére lenne szükségem!!! fórum

Ügyvéd vagy jogász segítségére lenne szükségem!!! (beszélgetős fórum)

2011. máj. 18. 15:01
Ami még eszembe jutott, hogy lassan minden alkalommal mi visszük és mi hozzuk a gyereket, mert az apja, meg a nagyszülők arra hivatkoznak, hogy nincs pénzük utazásra:S Pestről hozzánk, ahol konkrétan lakunk, 1500 ft oda-vissza, plusz a fele még diákigazolványra:S Ha ennyit nem tud kifizetni, hogy tartaná el az apja???? Párom a vásárlásokról most még a blokkokat is elteszi, hogy ha kell bemutassuk a bíróságon, hogy mennyit költünk...
2011. máj. 18. 14:58
Pont azért várjuk meg mi is a tanév végét, hogy az új környezetben, új iskolában nehogy visszaessen.Amúgy amióta megtudta, hogy az apja perli tőlem, sokkal ragaszkodóbb lett nagyfiam, inkább velünk akar lenni, sőt pont tegnap hívta a nagyanyját- mert az apját nem akarta- hogy hétvégén nem megy hozzájuk, mert velünk lesz Fóton otthon.
19. Aida777 (válaszként erre: 18. - Timycat)
2011. máj. 18. 14:56

Lehet én írtam kissé félreérthetőbben:) Ha így van, elnézést:) Picifiammal nem foglalkozik az apja, ő teljes mértékben páromat tekinti apjának:)

Nekünk a hangadás mininális, inkább csuklás-nyögésszerű, a mozgások (fejrángatás,pislogás, karokkal hadonászás..) ezek viszont sokkal látványosabbak, bár mint említettem,páromnál ezek is minimalizálódnak, de nem szünnek meg teljesen.

18. timycat (válaszként erre: 13. - Aida777)
2011. máj. 18. 14:50

Bocsáss meg, félreolvastam, tartja a kapcsolatot csak a szülei mennek a gyermekért.

A helyzeten nem sokat változtat, ne aggódj!


Ami a tickelést illeti a sport egyértelműen javít rajta, fegyelmet, koncentrációt és nagyobb testtudatot tanít.

szerintem kezdjetek bele valamelyik sportba, amihez a gyereknek is kedve van. A társadalom most már szerintem teljesen elfogadja az ilyet, nekem volt tourettes futótársam egy idő után már észre sem vettük rajta, ő kutyaugatás szerű hangokat adott ki, de ahogy beilleszkedett már egyre ritkábban

17. Aida777 (válaszként erre: 16. - Glória2010)
2011. máj. 18. 14:46
Nagyon szépen köszönöm a segítséged és perszae a többiekét is:)
16. Glória2010 (válaszként erre: 14. - Aida777)
2011. máj. 18. 14:44
Nyugodj meg, nem olyan könnyű egy anyától elvenni a gyermekét, pláne ilyen korban!
15. Glória2010 (válaszként erre: 13. - Aida777)
2011. máj. 18. 14:43
Szorítok Nektek! Ha esetleg kérdésed van, nyugodtan írj :)
2011. máj. 18. 14:42
Most már csak az kéne, hogy nálunk maradjon a gyerkőc, mert az apja szerintem azt sem tudja milyen orvos kell, meg hogy kell itthon kezelni a betegségét:S Komolyan féltem a fiamat, mert tudom, hogy az apja csak a kapott pénzre megy rá, neki nem számít a gyerek.
13. Aida777 (válaszként erre: 12. - Glória2010)
2011. máj. 18. 14:41
Ez igen megnyugtató:) Nemrég voltunk Egerben, és párom elhozta az íj-felszerelését. Pont azt figyeltük, ahogy nagyfiam íjazott, Hogy ahogy koncentrálnia kellett, alig volt valami észrevehető jel. Most pont azt keresgéljük, hogy hol lehetne tanfolyamra beíratni, mert nagyon tetszik neki az íjászat:) Remélem mi is megússzuk a gyógyszeres kezelést, mert volt már olyan, hogy annyira birizgálta a fejét a kezével, hogy szó szerint egy 10ft-os nagyságon kikopaszodott tőle.
12. Glória2010 (válaszként erre: 11. - Aida777)
2011. máj. 18. 14:37
Én már 27 éves vagyok, és csak akkor tickelek, ha ideges vagyok, tehát egyértelműen befolyásolja. Én sem kaptam soha rá gyógyszert, bár elég későn lettem diagnosztizálva, viszont nagyon hamar elkezdtem sportolni. Ez egyrészt sokat segített, mert a tünetek enyhültek sportolás közben, illetve a közösség teljesen elfogadta a "furcsaságaimat", mert a sport által "közéjük tartoztam", így nem volt olyan nyomasztó, hogy megnéztek az utcán, meg ilyenek, mivel megvoltak a barátaim. Kb. 20-22 éves korom körül egyértelműen csökkentek a tünetek, mára már csak akkor jön elő, ha ideges vagyok, egyébként észre sem venné rajtam senki.
11. Aida777 (válaszként erre: 10. - Glória2010)
2011. máj. 18. 14:33

Köszönöm a választ:) És mindenki válaszát:) Egy kicsit megnyugodtam:)

Kérdés, ha már Neked is ez a gondod: a fiamnak folytonos kényszermozgásai vannak, bár mióta többet vagyunk páromnál jelentősen csökkentek. Az létezik, hogy azért meg sokkal nyugodtabb légkörben van? Befolyásolja ez a tickeket? Ő gyógyszert nem kapott rá, azt mondta a doki, hogy várjunk még egy évet, amig a 12-t betölti és ha addig sem múlik el, akkor kezdjük a gyógyszereket.

2011. máj. 18. 14:28

A bíróság annak ítéli a gyermeket, akinél a testi-lelki-erkölcsi fejlődését a leginkább biztosítottnak látja. Elsősorban anya-párti a bírói gyakorlat, szóval nem hiszem, hogy félned kéne.


Amúgy én is tourette-szindrómás vagyok, és jogász :)

2011. máj. 18. 14:25
januárban Thaiföldön voltak anyósomék nyaralni 3 hétig. Amikor a környezettanulmányra kijött az önkormányzati illetékes, pont a konyhában az asztalon volt az anyósomék által hozott homok és kagylók. Komolyan majdnem elvigyorodtam magam, amikor meséltem a hölgynek, hogy honnan van olyan arcot vágott:):):)
2011. máj. 18. 14:22
Párom szerencsére maximálisan mellettünk áll, nagyon jól megvan a fiaimmal:) Amit kiejtenek a szájukon természetesen normál keretek között, mindent megkapnak tőle is. A röhej, hogy párom édesanyja Fót igen megbecsült lakosa, az ottani nagycsaládosok egyesületének az egyik alapító tagja. Imádja a fiaimat:) Amióta ismerik a fiuk, mindig azt hallom, mikor megyünk haza Fótra:) Gondolom azért ez is beleszámit, nem?
2011. máj. 18. 14:19

Tartja a kapcsolatot a gyerkőccel, nem is tiltottam soha tőle.

A gond, hogy turette-szindrómás, tehát eléggé labilis lélek a fiam.A párommal most is azt várjuk hogy az iskolaévnek vége legyen, és csak akkor költözünk össze, mert ezzel is a fiamat védjük, hogy ne kelljen az utolsó másfél hónapra új környezethez, iskolához, lakhelyhez szoknia.

Áááá már kész vagyok. Amikor kérdeztem a fiamat, hogy mondott-e neki erről valamit az apja, nem is tudott róla.És amikor kérdeztük tőle hogy hol szeretne lenni, annyit mondott, hogy velünk, de hétvégén megy apához. Szegénykém még sírt is miatta:(

6. timycat (válaszként erre: 1. - Aida777)
2011. máj. 18. 14:16

Szia!


Ne aggódj a gyermeket pusztán anyagi okok miatt nem adják oda a másik szülőnek.

Ha a környezettanulmány rendben volt, értem itt ezalatt azt is, hogy az iskola is leigazolja, hogy a gyermek rendesen jár suliba, nincs elhanyagolva akkor labdába sem rúghat.

Pláne úgy, hogy évek óta nem él a kapcsolattartás jogával...

A gyermek 11 éves, szerintem a ti esetetekben nem lesz rá szükség, de szokták kikérni gyermekpszichológus véleményét, aki elbeszélget a gyermekkel... majd nyilatkozik, hogy milyen szellemi, lelki állapotban van és ha úgy találja, hogy a gyermek elég érett hozzá, akkor a gyermeket is megkérdezik, hogy melyik szülőnél szeretne élni.

Ha minden igaz amit leírtál akkor én nem aggódnék a helyedben.

A útlevél az már más probléma... sajnos (vagy inkább szerencsére) én családi jogban nem vagyok jártas, de ha nem akarsz ügyvédnek fizetni akkor menj be a bíróságra panasznapokon, ügyfélfogadási időben és érdeklőd meg, hogy mi a teendő

2011. máj. 18. 14:14
Köszi a válaszokat, de azért bennünk van a félsz. Én is így gondolom, de a mostani jogrendszer még rajtam is kifogott, pedig nem vagyok egy olvastlan ember.Rengetegszer végighallgattuk, akár volt anyósomtól, amikor jött a fiamért, akár magától a fiamtól, hogy most nincs apának pénze, most nem dolgozik...stb.stb. Még életemben nem csináltam, de már lassan odáig hajlok, hogy nekiállok imádkozni:S:S:S
2011. máj. 18. 14:11
Nálunk az Exem csináltatott útlevelet a Kisfiamnak, senki nem kérdezett engem-nem gátoltam volna amúgy!
2011. máj. 18. 14:10

Nem vagyok se ügyvéd, sem jogász, de szerintem

1; nem fogják az apának ítélni a gyermeket

2; a lementett beszélgetéssel nem hiszem, hogy komolyan kezdhetnétek valamit

3, az apa beleegyezése nélkül nem fogtok tudni útlevelet kiállíttatni, gátolhatja sajnos az utazásotokat


Ha valamiben tévedtem, elnézést kérek.

2011. máj. 18. 14:07
Miért itélnék neki??? Elég komoly indok kell ahhoz, hogy elvegyék az anyától a gyereket!
2011. máj. 18. 14:01

Üdvözlöm Önöket!


A tanácsukat szeretném kérni.

2006-ban váltam el a férjemtől, én nyújtottam be a keresetet. Egy közös, most 11 éves kisfiunk van. Nekem rajta kívül van még egy 4 éves kisfiam is, akivel az édesapja nem tartja a kapcsolatot egyáltalán.

A volt férjem most perli tőlem a közös gyermeket, hivatkozva olyan indokokra, amik nem felelnek meg a valóságnak, csupán egy hölgy terjeszti a faluban ahol élek. (Ez a hölgy a kisebbik fiam apját is felkereste közösségi portálokon keresztül és rá is hatással akart lenni, hogy perelje el tőlem a picit, de az édesapa közölte vele, hogy őt nem érdekli a gyermek. Ezek mellett folyamatos zaklatásoknak vagyok kitéve a részéről én is, a rokonaim és ismerőseim is.)

Olyan dolgokat hozott fel ellenem a volt férjem, hogy nem járatom iskolába a fiunkat, nincs tiszta ruhája, nem kap enni, havonta új „apukához” kell szoknia, mocsokban, szemétben élünk. Mindezt úgy, hogy lassan 4 éve a szülei jönnek a közös gyermekért, tehát a volt férjem nem is tudja milyen körülmények között élünk, hivatkozva arra, hogy nincs pénze az útiköltségre sem.. A környezettanulmány ezeket természetesen nem támasztotta alá.

Bár a jövedelmem jelenleg csak a két gyermekre kapott családi pótlék és nagyobbik fiam gyermektartási díja (mivel kisebbik fiammal nemrégiben voltunk orvosnál és tartósan beteg, így még várjuk a GyEs utalását, mert ott is átfutási idő van), de párom, akivel már több mint egy éve együtt vagyunk, maximálisan támogat minket, mind anyagilag, mind erkölcsileg, mind lelkileg. Az ő fizetése kb. 180ezer forint. Volt férjem és az élettársa is létminimumra vannak bejelentve.

Tudomásunkra jutott, hogy egy közösségi portálon a volt férjem egy közeli rokonának panaszkodott, hogy nem tudják az albérletet fizetni, mert különben éhen halnak, és így is elmaradásban vannak, sőt az sem biztos, hogy maradhatnak-e egyáltalán abban a lakásban. Márciusi a dátuma ennek a beszélgetésnek, amikor is egy 102ezer forintos gázszámláról is panaszkodott ugyanennek a rokonnak. Párom ezt lementette a gépére. Gyanítjuk, hogy azért szeretné ő nevelni a kisfiút, hogy utána a családi pótlékot és a gyerektartást is megkapja, és így kecmeregjenek ki az adósságokból.

A kérdésem a következő lenne: ezt a lementett beszélgetést be lehet-e mutatni a bíróságon? Mindezek mellett mennyi esélye van a volt férjemnek arra, hogy nála helyezzék el a gyermeket?

Kérném szépen mielőbbi válaszukat, mert mindannyian nagyon tartunk attól, hogy a volt férjemnek ítélik a gyermekemet, amit sem a nagyfiam, sem én sem pedig párom nem szeretne.

Előre is nagyon köszönöm válaszukat!

Tisztelettel: Cat34


U.I.: Párommal és két fiammal nyáron külföldön szeretnénk nyaralni, viszont, míg a picinek már megvan az útlevele, mert az édesapja aláírta, a nagyobbiknak azt mondta az apja, hogy nem hagyja, hogy elvigyük magunkkal. Amennyiben nekünk ítéli a bíróság a gyermeket, fel lehet szólítani az apját, hogy ne gátolja ebben a gyermeket? Vagy esetleg ez is bírósági tárgyalás lesz?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook