Tündérmese (beszélgetés)

Talán nem is csak nosztalgia. Most 30 vagyok, a férjemmel negyedik alkalommal vagyunk együtt. Ő volt az első szerelem, az első szex, az első megcsalás, az első elhagyás. Majd két év szótlanság és sok-sok más szerelem után a második együttjárás, majd szívek összetörése után évekig csend, gyűlölet, más világok, más, óriási nagy szerelmek, melyek végződhettek volna úgy, hogy a világ túlfelén alapítunk családot, külön egymástól. Harmadik együttjárás hasonló véget ért.

Majd óriási csalódások, egyedüllét után felnőtt fejjel hozott össze minket a sors, vagy inkább sokkal inkább az akarat, hogy szerethessem azt, akit mindig is szerettem.

Az első és az utolsó együttjárás - mostmár frigy - között eltelt 11 év. Idén novemberben leszünk négy éves házasok, született egy csodálatos kisfiunk, a másikat pedig a szívem alatt hordom.

Nem fogjuk egymásnak elfelejteni a csalásokat, de meg tudunk bocsátani annak, akit igazán, tiszta szívvel és szerelemmel szeretünk, ennyi éven át.

Mindig tudtam és mindig tudta, hogy összetartozunk, csak nehéz volt beismerni. De igenis van happy end, csak nagyon kell benne hinned, és nagyon kell akarnod.

Hát...ezt jól elszúrtad királylány, és ezt utólag csak szánni-bánni lehet.

Még ha meg is bocsájtanátok egymásnak, tegyük fel együtt maradtok, a seb örökre ott marad...amit az idő ugyan begyógyíthat, de el, nem tüntethet soha.

De a történetből ha jól gondolom, még nagyon fiatal lehetsz, bízz benne hogy leszel még szerelmes, és hoz még olyan párt az élet akivel nagyon boldog lehetsz.

Úgy látszik sok dologban nem értünk egyet.

Én maradok az elveimnél, és egyáltalán nem zavarodtam meg az éltettől.

Nem mondom, hogy mindig mindenre van egy előre kidolgozott "tervem", de vannak dolgok amikre igen. És tudom, hogy mit nem bocsájtanék meg soha, akkor sem ha szánná-bánná bűneit az illető aki ezt elkövette velem szemben.

Az elvekről jutott eszembe: a páromnak van erre egy mnodása, ami így hangzik: Elvei csak a gazdagoknak vannak! A csórók nem engedhetik meg maguknak, hogy elvek szerint éljenek.

Tudom, hogy ez nem vág ide, de eszembe jutott, és leírtam.

Fel lehet vázolni az élet nagy kérdéseit,mit ,mikor,hogyan kellene tenni,alakítani.

Aztán lehet elvek szerint is élni,meg kigondolt alternatívák is beleférnek.

Aztán jön az élet a maga "MINDENRERÁTOJÓS" mivoltával és aki tervek szerint él ,meg elvek szerint,az hiretelen úgy megzavarodik,hogy egy egész élet is kevés,ahhoz,hogy helyrerázódjon.

Szóval akkor???

Játsz!:))

(Alapszabály.Csak semmi komolyság:DD)

Én itt most a kiírt cikkre reagáltam és ott arról volt szó, hogy a királylány mással szórakozott nem a tündérfiúval és csodálkozik, hogy tündérfiú nem bocsájtott meg.

Akkor szerinted ez így működik, hogy "elrontok valamit" amivel megbántom a másikat, esetleg ott és akkor nem is nagyon foglalkoztat a dolog, de idővel szánom bánom bűnömet és, akkor neki meg meg kellene bocsájtani?

Mert szerintem nem, ha szeretek valakit, akkor előtte gondolkozom mielőtt tennék valamit, és ha tudom, hogy bántja a páromat, akkor nem teszem meg, vagy ha nagyon fontos a számomra a dolog, akkor megbeszélem vele, hogy ugyan már miért bántja ez őt. De ha nem is foglalkozom az érzéseivel, csak a saját "önzésem" hajt, akkor egy ilyet nem fogok megbocsájtani és ezt ne is várja el tőlem az illető.

Az apró hibákat pedig ált rögtön felismeri az aki ejtette és jobb esetben azonnal bocsánatot is kér, nem pedig hetekig vagy hónapokig bántja vele az embert.

Kaffogás? :D Az mi? :DD

Egyébként osztom a véleményed. Illetve kiegészíteném annyival, hogy beismerés-megbánás-bocsánatkérés. Talán így teljes a kép.

A hibák akkor hibák,ha egyszer csak azt érezzük,hogy "basszus,mekkora ökör voltam"(:D).

Ha ezt érezzük ,akkor jön a lelkiismeret,a megbánás és a többi.

Ha megbánjuk a dolgokat,akkor érdemesek vagyunk a bocsánatra:)))

(Kaffogás,kiabálás,meg nem értés ,megcsalás,hirtelen kimondott bátó szó....lényegtelen...a megbánás a lényeg!)

"Nehogy már csak én szeressek valakit igazán és mindig mindent bocsássak meg."

Nyugi:))Te is követsz el hibákat,vagy a párodnak nemtetsző dolgot,amit megbocsájt vagy eltűr neked,mert szeret:)))

Te sem vagy kivétel:))))

Ha valaki igazán szeret, soha nem tesz olyat amit meg kellene bocsájtani. :))

Nehogy már csak én szeressek valakit igazán és mindig mindent bocsássak meg.

Ez egy nagy hiba volt a királylány részéről, de ezen bánkódni már nem érdemes, akkor kellett volna gondolkozni nem utólag.

Anno nekem is azt mondták a "hozzáértők" mikor 16 évesen nagyon összeszerelmesedtünk a vőlegényemmel: meg vagy te őrülve, ilyen fiatalon lekötni magad? Hát próbálj ki minél több pasit és ha rájössz, hogy ez a jó akkor már biztos lehetsz magadban ... Ja, hogy a visszafogadás hogy történt volna? Hááát...

Még jó, hogy nem rájuk hallgattam, 27 éve vagyunk együtt töretlen szerelemben és bizalomban.

Sajnos vannak olyan dolgok az életben, amit csak egyszer lehet eljátszani. Ezt egy 17-18 éves embernek is tudnia kell.

Megbocsát, de nem felejt

hmmm valahonnan ismerős :)

Igen, az emberek többségének egy küzdelem az egész élet.

De ezért nem érdemes ezeket a nem happys alkotásokat nem megnézni :) De ez csak ajánlás, ahogy a szívecskéd jobban érzi magát, úgy kell tenned!

Mi a tanúlság?

Icipici tündérfiú nem szeretett eléggé és te sem.