Túlérzékeny kislány (beszélgetés)

Az én fiam is ilyen volt régebben, már pszichológushoz akartuk vinni. Aztán egyre jobb lett a helyzet, nem erőltettük a játszóházat, játszóteret, ha nem akart, nem mentünk. Türelemmel vártunk és meglett az eredménye. Szeptember óta ovis, most 3,5 éves és végre beilleszkedett, játszik a gyerekekkel is, ami nála nagy szó. Régebben sírógörcsöt kapott, ha csak ránéztek, hozzászóltak, hozzáértek, főleg a kisebb gyerekektől félt, azóta sem értjük,miért. Mára viszont teljesen megváltozott, vagány, mindenkivel beszélget, bohóckodik, igazi kis srác lett. :)

Úgyhogy kitartás és ne erőltess semmit! Nálunk is gond volt, hogy anyósom állandóan erőltette, hogy ülj ide az ölembe, adj puszit, stb, persze, hogy mindig sírva fakadt. Meg erőltették, hogy játsszon az unokatesóival, mindig hozzájuk hasonlítgatták. Ezt nem szabad. Ő külön egyéniség, el kell fogadni ilyennek! A te lányod is meg fog változni, ha nem erőltetsz semmit és türelmes leszel, kitartás!

Valójában nem tudom, hogy most mikortól lesz kötelező 3. évtől az ovi.

Az meg egyáltalán nem biztos, hogy nektek is szükségetek lesz halasztásra:) Lehet, hogy találtok egy tök jó ovit, hozzáértő óvónénikkel, akiket egyből megkedvel majd a gyermeked. Kívánom, hogy így legyen!:)

Az en lanyom most lesz 3 eves,es meg csak most jutottunk el odaig,hogy egyaltalan eszreveszi mas emberek is vannak a vilagon..Idaig ha vendegek jottek hozzank O kb 1 ora hosszan keresztult sirt az olembe maszott,es onnan kukucskalt vagy csak egyszeuen meg a fejet is elforditotta..Az ikertesoja teljesen mas,vigyorgos vagany baratkozos kisficko..Ha a jatszon vagyunk a kislanyom el nem mozdul mellolem a kisfiam haverkodik beszelget mindenkivel..Anyukam itt volt latogatoban egy hetig,kislanyomnak kozelebe sem mehetett 4 napig..Kommunikalt O a Nagyival mosolygott enekelt-az olembol..

Szeptembertol mennek oviba..Remelem ott minden rendben lesz..

Ne eroltesd ezt a dolgot minden gyerek kulonbozo..Ez a horoszkop meg..Az en ikreim kozott 20 perc kulonbseg van meg az aszcendensuk is ugyanaz-Anyukam kiszamolta..Es megis 2 teljesen kulonbozo habitusu gyerek..Szoval ez a horoszkop egy jo nagy butasag kulonosen gyerekeknel..

Es a kicsi lanyod nem mimoza..Talan nem erzi magat biztonsagban nelkuled..Ne etoltesd az idegenekkel valo talalkozast..Majd eljon az ido mikor O fogja keresni mas emberek tarsasagat.

Nálunk először nem ment simán az ovibaszokás. 3 évesen próbáltuk először, de sajnos nem sikerült a beszoktatás, kisfiam teljes ellenállást tanúsított (a hányásig sírt:(), valamint az óvónő hozzáállásával is voltak problémák.

Nem erőltettük a dolgot. Halasztottunk egy évet, addig kerestünk egy másik ovit. Én közben visszamentem dolgozni, addig a nagyi vigyázott a fiúnkra.

Aztán találtunk egy végtelenül türelmes, kedves, empatikus, elfogadó óvónéniket. Így szeptember óta,ebbe a másik oviba jár. Nekünk érdemes volt halasztani, mert rengeteg változáson ment keresztül a kisfiúnk. Ebbe az oviba nagyon szeret járni, még most is olyan hihetetlen, hogy reggelente boldogan ébred, vidámam megyünk oviba és szalad be a csoportszobába a kis barátaihoz.:)

Nyilván nem a horoszkóp határozza meg, hogy milyen felnőtt leszel, de alaptulajdonságok azért elég hasonlóak. Gyerekként még nem ér annyi behatás, lehet hogy az ismerősöd máshogy nevelkedett mint Te.

No, nem is ez a lényeg egyébként, csak annyira feltűnt a hasonlóság, amit leírt, hogy rá kellett kérdeznem:)

Én is rák vagyok,a tipikus tulajdonságok jellemzőek,h érzékeny,empatikus,család centrikus.

Viszont egy ismerősöm totál ellentét,nem foglalkozik a családjával,nem is együtt érző,ugyh nagyon más,hiába vagyunk rákok mindketten.

Mi 4en vagyunk tesók,és erre jellemzően mindannyiunkra megfelel a leírás,én mint első gyerek csendes,szót fogadó,rendszerető,2.gyerek trehány,kissé lázadó,3.bohócviselkedés,h felhívja magára a figyelmet,4.bejnamizmus.Ezeknek látom értelmét amit pszichológusok tanulmányok után szűrtek le,viszont a horoszkóp más kérdés.

Az én kisfiam is ilyen kis érzékeny lelkivilágú, nehezen feloldódó típus, és érdekes, mert amikor egészen pici volt ő is nehezen fogadta el a nagyszüleit és a rokonság többi tagját is. Kb. 2 évesen fogadta el őket úgy igazán.

Most 4 éves, ovis és nagyon nyitott a világra, a többi gyerekre, vidám kis örökmozgó lett belőle, de az érzékenysége, óvatossága az megmaradt.

Szerintem csak idő, türelem és szeretet kérdése az egész és ők is megnyílnak majd jobban a világ felé. Nekünk meg az a dolgunk, hogy szeretgessük őket és mindig ott legyünk nekik "védelemnek", akárhány évesek is lesznek.:)

Pontosan. De megértem a fórumindítót teljesen, a barátnőim gyerekei olyan vagányak, ők meg attól vannak ki, én pedig tudom, hogy az enyém olyan félelemérzettel és felelősségtudattal van megáldva 2,5 évesen, hogy az hihetetlen. Néha nagyon nehéz, viszont látom a fejlődést, hogy egyre nyitottabb, hogy a világ mennyire érdekli. Legjobban viszont itthon érzi magát, a kis saját kuckójában velem.

Még annyit hozzáfűznék, hogy sok reakciója abból adódik, hogy az érzékenységével és értelmével olyan dolgokat felfog, és megjegyez, amiket nem is gondolnék. Mi szerintem azt elrontottuk, hogy mindig figyelmeztettük, "be ne verd a fejed" stb. és ő azt megjegyezte egy életre, hogy azt többé ne csinálja.

Szia!:) Ranschburg Jenő véleménye az ilyen típusú kisgyermekekről, mint amilyen a tiéd is:

"Az ilyen gyerekek általában érzékeny, mélyen érző, nagyon értelmes „emberkék", akik elsősorban attól érzik rosszul magukat a bőrükben, ha a szülő elégedetlen velük, mert nem eléggé barátkozók, nem eléggé „közösségi természetűek". Az ilyen típusú kisgyermeknél azzal lehet segíteni a legtöbbet, ha fokozatosan vannak terhelve harsány, vagy ismeretlen „ingerekkel" .Elsősorban a „nyüzsit", a sok gyerek körül kibontakozó „hajcihőt" viselik rosszul, és időre van szükségük ahhoz, hogy az idegen, szokatlan környezetben többé-kevésbé feloldódjanak. El kell fogadni a gyermeket ilyennek, nem szabad éreztetni a szülőnek, hogy "másmilyennek" szeretné őt."