Titokban, tilosban (beszélgetés)

A szexuális vágyainkkal nagyon nehéz megküzdenünk. Az vesse rád itt az első követ, aki tökéletesen kordában tudja tartani az efféle vágyait. Másról ábrándozunk miközben kapcsolatban élünk, pornót nézünk, magunkhoz nyulunk, félrelépünk, stb. Minden fejben kezdődik el. Először eljátszunk a gondolattal, aztán folyamatosan engedünk egy kicsit az érzékeinknek, majd végül már nyakig benne vagyunk egy "illegális" kapcsolatban. Amit tettél az nem, hogy nem helyes, de még bűn is. Sajnos én is voltam hűtlen, többször is. Viszont ami jó hír, hogy van rá gyógyír. Természetesen rendezni kell a férjjel, kérve az ő bocsánatát. Tudom nem egyszerű, de megéri. Őszintén el kell mondani mi zajlott le benned. Ha megérti és megbocsájt, akkor nagyon jó, ha nem, és válni akar, akkor is van új kezdet mindkettőtök számára. Rendezni kell a szeretővel is a dolgokat, és mellőzni a találkozást vele, még véletlenül is. Ahhoz pedig, hogy megtaláld a teljes békességet, rendezned kell Istennel ezt a helyzetet. Ő az egyetlen aki eltudja venni és törölni a bűneink, és ha kérjük, készségesen megteszi.

A következő igeversek segíthetnek ebben: János 8:1-11 és Lukács 7,36-50

Vagy éppen a "terhes a barátnője, de visszajönne".

Erkölcsi analfabétizmus. :(

Régen a szülőknek, a családjának. Mégiscsak közelebbről ismerték a helyzetet és személyre szabott tanácsot adtak. Vagy megfogadták, vagy nem.

Fiatalon, az első férjem idején sem beszéltem meg senkivel a magánügyeinket. Meg is lepődtek, amikor beadtam a válópert. Felnőttek vagyunk, csak el tudjuk dönteni, hogy mit akarunk, mi a legjobb a számunkra az adott helyzetben! Aki nem, az kapkod fűhöz, fához, de okosabb nem lesz, esetleg befolyásolhatóbb.

Olyan eset sem ritka, amikor az egyik fél a barátjának/b.nőjének regél a házasságáról, majd a barát/b.nő rámozdul a házastársra, hiszen egészen jól ismeri azok után.

Igen így van, hogy lehet, hogy "a szomszéd" hamarabb megtudja mint ahogy te tudomást szerzel róla.

Hát igen, nem mindenki rohan a hoxára ha problémája akad. Egy-két téma címet elolvastam, hogy miről írnak itt az emberek hát némelyik hagy ne mondjam. Mondjuk én egyszer mondtam a férjemnek ezt a sztorit, csak kíváncsi voltam a véleményére, de amikor elmondja a véleményét utána csak annyit fűzött hozzá, hogy te ilyenekkel foglalkozol. Hát ő fel sem jön ilyen helyekre.

Ha meg tudom beszélni vele. De ha tudom már, hogy mi a véleménye s csak csendben tűrök, mert változás úgysem lesz? Vagy minden napunk tányérdobálással indul és végződik?

Szerintem a legtöbb házasság azért ér véget, mert elmúlik a lilaköd s ott marad két idegen ember, akik nem hajlandóak egymásfelé fordulni, mert egyik fél forgolodhat, ha nem partner ebben a másik.

nem az a lenyeg, hogy masnak mondjak el, hanem az, hogy a parjuknak nem. a legtobb ember neten sem talalja ki az otthoni problemat, hanem max. baratokkal, baratnokkel beszelik ki

azert nem minden rohan a hoxara forumot nyitni, hogy pl. nem akar szexelni velem a parom, vagy megcsalt ketszazhuszonnyolcadszorra, adjak meg eselyt neki? :D

Valakinek elmondták, aztán pletykált az egész falu. Jól kiszínezték. Tudod: "Igaz hogy Moszkvában Mercedeseket osztogatnak?

Igaz, csak nem Moszkvában, hanem Leningrádban Nem Mercedeseket, hanem Zsigulikat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.

"rad bizhatom az eletemet", erre lenne szüksége mindenkinek, ha már párkapcsolatban élünk.

Lehangoló, hogy nyílik egyik téma a másik után és nem egymással jutnak dűlőre.

nem tudom, hogy ezt baratsagnak lehet-e vagy kell hivni, de az biztos, hogy ferj-feleseg kozott meg kell lennie annak az erzesnek, hogy rad bizhatom az eletemet

itt is olyan sok forumon olvasni problemakat, amiket evidens modon a parjukkal kellett volna elsokent megbeszelni, es akkor meg is oldhattak volna. ehelyett idegeneknek konnyebben elmondjak az emberek, pedig nem oszt, nem szoroz a velemenyuk, ha a sajat hazassagaban nem mondja el azt, ami bantja, foglalkoztatja

Külföldi adókon láttam és hallottam, amikor az esküvőn elhangzik, hogy te vagy a legjobb barátom is.

Talán ez hiányzik legjobban a kapcsolatokban.

Én megmosolyogtam a kifejezést, de erről van szó.

Eszembe nem jutott volna a férjemet a legjobb barátomnak is tartani, de mégis tény. :)

szerintem itt leirtad a lenyeget. abban, hogy nincsenek kimondva, megbeszelve a dolgok. ezen mulik az annyi megcsalas, valas, nem azon, hogy ket ember mindenben passzoljon egymashoz

ugy gondolom, nem is a serelmekrol van szo. egyszeruen arrol, amiben nem passzolnak, vagy ami problemat jelent az egyik fel szamara. es sokszor nem kenyelembol nem mondjak meg, hanem mert nem akarjak megbantani a masikat, vagy ugy gondoljak, azon ugysem lehet valtoztatni. igazabol errol szolna a bizalom, hogy vagyok annyira joban a tarsammal, hogy meg tudom vele beszelni a kenyes dolgokat is.

A bezzeg asszony tűzbe teszi a kezét és előfordulhat, hogy megég. A feltétel nélküli bizalom nem bizalom.

A kisördög soha nem alszik, ha az ember egyszer már megégette magát. :)

Persze, csak a kisördög tudod... :)

Veszélyes a bezzeg az enyém tökéletes mentalitás, onnan tud esni nagyot az ember. Én sem gondoltam volna, hogy így alakul az életem ahogyan, aztán mégis.

Így utólag már nem szabad fele foglalkozni, nincs jelentősége. Ha nincs bizalom, akkor mondhat akármit.

Kiderül az a jövőbeni életéből, ha a kapcsolat a gyerek miatt adott.

Később sokkal jobban ismered a jellemvonásait, mint amikor együtt éltél vele.

:-)

Szólj ha dobjuk őket.. Fogom a végét, lengetem én is...

Nálam igen, mert máig nem tudom, időnként belém bújik a kisördög, hogy megkérdezzem, de nem akarom tudni, már úgyis tárgytalan.

Tényleg nagyon sok nő nem válik megalkuvásból, kényelemből, az újtól való félelemből, de egyre több igen. A férfi is igazán szerelmes kell legyen és biztosra lépjen a másik kapcsolatba, hogy feladja az otthon kényelmét. Persze vannak kívételek.

Nem arról van szó, hogy "nem tudom", hanem arról, hogy "meg vagyok győződve róla". Nagy különbség!

Ha csak azt mondom, hogy én nem tudom, akkor még ott maradhat a gyanú, a feltételezés.

Ha meg vagyok győződve, akkor sem gyanú, sem feltételezés nincs, mert nem találtam rá okot.

A házasság az együttélés magasiskolája, amihez két ember szeretete, tisztelete, alkalmazkodó képessége, becsületessége és még sok egyéb szükségeltetik.

És ezek megléte egyszerre legyen meg mindkét emberben.

Ugye, hogy nehéz? :) Annyira passzolni kell egymáshoz, hogy nem is csoda a sok válás.

Sokkal többen élnek házasságban, mint ahány párnál ezek a tulajdonságok együttesen megvannak.

Még össze sem szoktak, mire a szerelem kihűl, gondok, vita-vita hátán, munka, vagy annak hiánya stb.

Elsősorban emberek vagyunk és csak utána következnek a "beosztások", mint anya, feleség, rokon, barát stb. Ez a fontossági sorrend, ami szükség szerint felcserélhető, de az alap az ÉN, mint Ember, mert ezzel elismerem, hogy a másik is az.

S nem elég, ha csak az egyik gondolja így, ehhez partner is kell a fenti tulajdonságokkal.

Részemről tragikusnak tartom, ha "kényelemből" nincsenek kimondva a sérelmek és megalkuvásból áll valakinek az élete. Bár szerintem ez nem kényelem, hanem nem lát más kiutat a maga számára.

A megalkuvásnak ára van és az sokszor keserves.

Ezt inkább a nőknél tapasztaltam. A férfiak hamarabb lelépnek.