Ti támogatnátok a párotokat abban, hogy minden hétvégén 1 napot a hobbyának szenteljen miközen a 3 gyerek rád marad? (beszélgetés)

Miért ne lehetne valakinek HOBBIJA, akinek gyerekei, férje - felesége van?!

Úgy kell az otthoni munkákat elosztani, hogy maradjon idő a hobbira is és egyik fél se szakadjon meg.

Minden megoldható, csak akarni kell és nem 10 év múlva, hanem már a kezdetekben :)

Anyukám 30 év házasság után döntött ugy,hogy nem fogja apu elé tenni többet a reggelit, ebédet,vacsorát, mellette takarit, dolgozik és még unokázik is. Apukám meg "csak" ledolgozza a 8 órát aztán meccset néz, ujságot olvas stb.

De nem tudta megtenni,mert apunak nagyon nem tetszett. Rosszul esett neki,ami érthető. Nagyon jó ember volt az apukám soha nem követelte meg ezeket a dolgokat,csak egyszerüen igy szokták meg. Végülis minden ment tovább a régi kerékvágásban, igy anya azt a tanácsot adta mikor férjhez mentem anno,hogy még itt a legelején figyeljek oda ezekre a dolgokra mert utána csak vita lesz. Nem szabad mindent magamra vállalni,ne akarjak mindenkit kiszolgálni,mert nekem lesz később nagyon nehéz, pláne ha majd jönnek a gyerekek bitang nehéz lesz. Beszéljük meg ki mit vállal otthon. Igy is lett és működik. Persze ehez megfelelő társ is kell.

Igazad van, teljesen egyetértek.

Nálunk is meg van osztva a házimunka, így mindenki élhet a hobbijának (is).

Mivel már nagyok a gyerekeim, nekik is ki kell venni a részüket a házimunkában.

Én soha nem szolgáltam ki senkit, csak a gyerekeket, amíg kicsik voltak, de most már őket sem.

Nem vagyok senki cselédje, és nem is leszek.

Olvastam a hozzászólásokat...tisztáznék 1-2 dolgot:

Nem csak a párom dolgozik, hanem én is, csak az a különbség, hogy Ő mire hazaér már a gyerekek tiszták, jól lakottak és ágyban vannak. Én kelek korábban és fekszem későbben.

Kiszolgálom Őt is, kikészítem a ruháit, megmosom a hátát, éjjel pedig igyekszem csábító lenni...

Mint szerintem a legtöbb nő...

Van már Neki egy hobbyja, ahová a család is vele tarthat és elég sokba kerül.

Ezt másik hölggyel űzné együtt, aki a volt barátnője, de együtt gyakoroltak évekig.

Nem haragszom azért mert hétvégente is dolgozik, csak szemléltettem hogy mennyire nics egymásra, a családra se ideje!

Röviden ennyi...most napoltuk a ténát, nincs vita belőle.

Hát, te tudod.

Azt mondják, mindenki magából indul ki.

Én is.

Én napi 2 órát szentelek a hobbimra, jó mondjuk nekem annyi könnyebbség van ezen a téren, hogy már nagyok a gyerekeim.

De azt tudom, hogy ha nem tudnék a hobbimnak (is) élni, totál bediliznék.

Igen,100%-ban biztos vagyok benne.Ugyanis mi kommunikálunk egymással,nem is keveset.Egyikünk sem fásult vagy megkeseredett.Bűn ez talán,hogy jól érezzük magunkat együtt,hogy mi így szeretünk kikapcsolódni?Miért annyira hihetetlen ez,hogy így is jó lehet?Mindkettőnknek olyan hobbii vannak,olyan szórakozásai,amit lehet együtt is csinálni.Közösek a barátaink ismerőseink,akikkel összejárunk.Van szórakozás bőven,mint írtam minden hétvégén.És nem vágyunk arra a fajta szórakozásra,hogy te erre én meg arra.Nagyon ritkán fordul elő,hogy egyikünk elmegy a másik nélkül szórakozni.Talán mindketten évente 2x.Ez is csak azért,mert picik még a gyerekek,és ha szórakozóhelyre mennénk ami éjszakába nyúlik,azt csak így tudjuk megoldani.De ha bármelyikünk menni akarna,nem akadályozná a másik.Igényünk nincs rá.A férjem még a céges összejövetelekről is korán hazajön ha nem megyek vele.

Én nem azt mondom,hogy nem lehet elmenni néha egymás nélkül szórakozni.De ha egy házaspár nem tudja jól érezni együtt magát,nem tud úgy kikapcsolódni,csak a másik nélkül érzik jól magukat,ott baj van a kapcsolattal.

Azt meg pláne nem látom normálisnak,hogy csak egyik félnek járjon a kikapcsolódás szórakozás, a másiké meg a gyerekek a háztartás a munka...

Szerinted fair ez így?Szerintem addig jár csak meg a hobbinak való hódolás kikapcsolódás,amíg az a család rovására nem megy semmilyen módon.

De amit leírt a fórum indító,hogy a férje mennyire önző e téren,az felháborító!

Én úgy gondolom, mindenkinek kell a hobbi, a kikapcsolódás.

Akitől ez meg van vonva, megkeseredett, fásult ember lesz.

Biztos vagy abban, hogy a férjed tényleg nem vágyik titokban arra, hogy időnként csak magával foglalkozzon ?

És neked sincs igényed arra, hogy kikapcsolódj a mindennapok taposómalmából?

Aki tud magára időt fordítani, amikor csak a hobbijának élhet, az jókedvűen lesz együtt a családjával.

Olvass vissza,ha meg akarod érteni mire reagáltam neki.(Az ő hsz-ra)De eléggé értetlen szegényke...

Egyébként pont ezt írom én is,nem is értem mi annyira nehezen érthető benne.Hogy ami 2 embernek megfelel,az jó úgy.De mivel nem vagyunk egyformák,ezért mások az igényeink is.Aki elégedetlen,és ide jön fórumot indítani,hogy olvashasson más véleményeket is,Ő biztos tudja miért teszi.Gondolom érdekli mindenki véleménye a helyzetéről.Ha nem így lenne,akkor bizonyos emberektől kérdezne csak.Hogy mit fogad meg belőle mit lát jónak,azt majd Ő eldönti.De nehogy már itt ossza az észt másik hsz-ó,hogy ki hogyan reagálhat!Majd ha nekem lesz szükségem mások véleményére,akkor indítok fórumot.Neki az a normális,hogy a férje a kevés szabadidejét is másokkal tölti nem a családjával,nekem meg nem.Mi ebben a nem érthető?Az ő férje pecázni szeret a haverjaival ha szabad ideje van,az enyém meg velünk lenni.Miért is elfogadhatatlan ez?Nekem ez a normális,és nem kell kényszeríteni,mert meg sem fordul a fejében,hogy a kevés szabad idejét ne velünk töltse.Tehát én nem is látom elfogadhatónak amit a kérdező leír,hogy a férje előtérbe helyezi a hobbiját a családjánál.És valószínű Ő sem látja annak,különben nem indította volna a fórumot.Én úgy látom nikó kötött belém,és nem fordítva.

Hát igen,vagytok páran akik nem mernek szembenézni a ténnyel,nem sokat értek a férjeteknek.De ez legyen a ti bajotok,akik hagyjátok ezt.Ha neked azzal lehet a lelkedbe taposni,ha kiveszed a fejed a homokból,nekem mindegy,hagyd benn....Ki így él,ki úgy.A lényeg,hogy mindenki a saját életével legyen elégedett.Én úgy gondolom,hogy a társam a párom,akivel ez életemet osztom meg,egyenrangú partnernek nézzen,és ne az alárendeltjének.Persze sokaknak megfelel ez,hát szíve joga akinek.

De aki idejön panaszkodni,az talán nem érzi jól magát abba a szerepbe amibe kényszerítik.

Nem gondolod?És nem biztos,hogy hülye tanácsod jön jól neki,hogy a nő dolga,hogy tűrjön el mindent.És tetszik neked vagy másnak vagy sem,továbbra is az a véleményem az alapján amit a fórum indító leírt,hogy egy önző pasas a férje!

Bocs,hogy nem kérek engedélyt tőled meg a hozzád hasonló majmoktól,hogy leírjam a véleményem,de ezután sem fogok!

Én pusztán csak arra céloztam a te esetedben,hogy nem kell mindenkinek egyből lehordani a párját és a házasságát ahogy szoktad,meg ahogy most is tetted. Elég csak visszaolvasni a hsz-idat,és látszik,hogy mennyire arrogáns és negatív vagy. Mindenkinek megakarodmagyarázni,hogy a férje mennyire önző,és tutira nem szereti,ezt már mások is észre vették. Volt is rólad egy topicban szó,hogy csak te oda ne keveredj mert megint jössz a hülye lehordó szövegeddel. Csak beletaposol az emberek lelkébe. Miért van benned ennyi gyűlölet?????

De inkább ne is válaszolj,mert nem érdekel,nem fogom rád pazarolni a perceimet és az energiámat. PÁ!

Én igen, támogatnám.

Cserében én is kikövetelném a szabadidőt, amit a saját hobbimra fordíthatok.

Hát jól melléfogtál te szegény...

Az én férjem velem érzi jól magát,meg a gyerekeinkkel,velünk kapcsolódik ki.

És az igaz,hogy Ő is ledolgozza a munkahelyén a napi 13-15 óráját,meg azután még itthon,is,de örül,ha velünk lehet.Nemhogy tekeregni járjon a kevés szabad idejében.

Minden hétvégén járunk társaságba,vagy jönnek hozzánk.Házaspárok,együtt!És bármilyen elképzelhetetlen ez számodra,mi így érezzük jól magunkat,nem kell hozzá a párunknak messze lennie.....

Egy kapcsolatban mindig vannak problémák,rossz időszakok. Hiába hiperaktív a gyermek,őt ugyanugy lehet szeretni mint bármelyiket,még lehet,hogy jobban,hiszen tudod,hogy problémás. Az lenne a legjobb,ha nem hallgatnál itt senkire mert ha befolyásolható vagy akkor nehogymár egy vadidegen adjon tanácsokat,bár kibeszélni magadból az jó. Szóval próbálj túlélő lenni és meglásd a párod meghálálja. DE!!!! Semmiképp ne hagyd a büszkeséged, és azt,hogy elveszettnek lásson mert akkor oda tesz,ahova akar,és nem fog tisztelni.

Ha pedig ugy döntessz,hogy kilépsz ebből a kapcsolatból,mert te fogsz dönteni remélem ,és nem a párod, akkor meg a legjobb helyen vagy,hiszen a szüleidnél laktok, akik sokat tudnak neked segíteni mindenféle téren. A pasizáson még ne törd a fejed,mert ilyenkor esik bele az ember a legrosszabb kapcsolatba,amikor elesett és védtelen. Először erősödj meg, állj a sarkadra, ismerd meg önmagad aztán jöhetnek a jelöltek. :):):)