Ti mit szóltok ehhez? (beszélgetés)
Biztos véletlenül szántad nekem, Daniela a fórum kiíró, és jónéhány napja írta már, hogy döntött a tovább lépést illetően.
Mondjuk nem részletezte, csak a szándékot írta.
Erről beszéltem, hogy annak is oka van, közös oka, nem a pasi lelke mélyéből fakadó eredendő csúnya feslettsége, hogy Daniela "megunt feleséggé" vált.
Én remélem, hogy visszatalálnak egymáshoz :)
Persze ki-ki vérmérséklete és eddigi tapasztalatai szerinti megoldásra fog jutni, ahogy nyilván Daniela is, akármit is írunk neki.
Ok nélkül nem történik semmi, az biztos. De én itt elegendő oknak látom a pasi részéről, hogy otthon van a kényelem, a biztos pont, ahonnan nyugodtan eljárhat a saját útjaira. Kb. mint egy kamasz gyerek az anyja mellől, kaja, tiszta ruha, kis kényszerbeszélgetés anyuval, aztán beleveti magát a szombat éjszakába csajozni.
Mert a leírtak alapján itt nem feleségként, hanem mindent elnéző anyaként van kezelve a fórumindító.
Én ezt veszett helyzetnek látom, amit csak valami drasztikus megoldás billenthet ki az egyensúlyból. Mert akármilyen rossz is ez, mégiscsak kialakult köztük valami egyensúly.
Aztán az új szerepekben ki tudja, mi lesz. Még az is lehet, hogy visszatalálnak egymáshoz, de új alapokkal.
Valahol azt irta a Daniela, hogy nem lehet vele beszélni.
Meg hogy nem akarja ott hagyni.
Erre gondoltam, hogy nyisson a külvilág felé ő is.
De most élete végéig nézze hogy a férje mit művel?
Ő esetleg megprobált maximálisan beletenni mindent a kapcsolatba mégse jó a férjének, viszont nem akarja ott hagyni a 26 évet?
És meg sem tudja beszélni a férjével?
Ha valaki nem olyan beállitottságu a félreku...ás sem olyan egyszerű.
Az a nehezebb út.
Könnyebb félre kujjni vagy kukázni.
Ok nélkül semmi sem történik.
Magunk felé pedig hajlamosak vagyunk elnézőbbek lenni. "Én megtettem mindent." ...
Gondolom egy pasizástól egy kicsit megnőne az önbizalma.
Ha nem akar elválni, akkor viszont éljen saját életet szerintem is.
Úgy ahogy a férje csinálja.
Az hogy emészti magát semmire se jó.
Akkor meg is van, hogy miért nem ugyanarra a megoldásra jutottunk:)
"Pláne, hogy mindig minden kettőn áll. A jó is meg a sz@r is. Mindkettőnek részese és okozója mindkét fél közösen."
Én ebben nem hiszek. Szerintem a jó az, amihez két ember kell. Elcseszni egy is remekül el tud mindent, én ezt tapasztaltam.
Ja, hát a "házi flörtölést, önbizalom paskolást" (Joó! 😁) kezdő lépéseknek gondolnám, mert mégiscsak több, mint a semmi, aztán lehet tovább haladni az Úton, de azt már nem részleteztem, mert adja magát. Ahogy Lackó is írta: sok együtt nevetés, kirándulás, új közös élmények, na és persze új és jó szex!
Én azt nem hiszem, hogy ha valaki megunt feleséggé (vagy férjjé!) avanzsál, akkor onnantól "kukázni" kell a másikat, eldobni azt is, ami jó volt egyszer.
Pláne, hogy mindig minden kettőn áll. A jó is meg a sz@r is. Mindkettőnek részese és okozója mindkét fél közösen.
Na és "kukázni" is csak tele önbizalommal lehet, máshogy nem.
Én értem, mire gondolsz, és van szerintem olyan helyzet, amikor ez működhet, de itt inkább szánalmas próbálkozás lenne egy megunt feleségtől.
Van olyan, hogy valaki nem csak a "simit" akarja, hanem konkrét elképzelése van, hogy ki(k)től, és mit.
Ha a pali semmiben nem partner, nem hiszem, hogy egy kis házi flörtölés, önbizalom paskolás majd megoldja a problémát.
Főleg egy olyan nőtől, akinek magának sincs önbizalma, mert jelen körülmények között mitől lenne.
Én biztos kukáznám az urat, nem azért, mert egyszer (vagy hányszor) hibázott, hanem azért, mert tudja, hogy nekem ez rossz, nem is ezt érdemlem, és konkrétan leszarja.
Van élet a nyúlon túl is.
További ajánlott fórumok:
- Mióta kell hogy kiérdemlési alapon alapuljon, egy 17-18 éves fiúnak lehessen egy külön kis szobája ha az megoldható... Ehhez ti mit szóltok?
- Apa-lánya kapcsolat, mit szóltok ti ehhez?
- Mit szóltok ehhez az időhöz?
- Szellemtéma. Ti mit szoltok ehhez a sztorihoz?
- Mit szóltok ehhez az arany cipőhöz? Mivel viselnétek?
- Mit szóltok ehhez?