Ti felmondanátok ebben a helyzetben? (beszélgetés)

Akkor mondanék fel, ha van hol/miből megélnem, még ha nagyon szerény körülmények között is; illetve amikor már TÉNYLEG nagyon kivagyok, amikor már a lehető legrosszabbként élem meg a helyzetet.

Viszont ha a kollektíva jó, csak a főnök idióta, akkor nem mondanék fel.

Csak akkor mondanék fel, ha lenne másik biztos munkahelyem.

Rövid távú tartalékkal a zsebben nem érdemes kockáztatni.

Lépnék.

Napközis tanári állás átmenetileg,amíg nem találsz jobbat?

Én már ott elakadtam, hogy végzettség nélkül foglalkozni pszichés betegekkel. Ahjol ezt megengedik, ott bármi történhet.

Én lépnék, gondolkodás nélkül.

Én is voltam már hasonló helyzetben és én kerestem mást aztán amint meg volt azonnal váltottam.

Szerintem te is tedd ezt,mert rá mész idegileg meg minden hogy és az a családodnak a lehető legrosszabb!

A mai világban nagyon sok ember kényszerül megalkuvásra a munkáját, meg sok minden mást is illetően. Ennek ellenére saját és családod érdekében

változtatnod kellene, DEEE...előbb legyen hely, ahova átugorhatsz. Tudom nem könnyű mostanság munkát találni, épp ezért felelőtlenség lenne a biztosat elhagyni a semmiért. Sztem!!

Ti felmondanátok-e a munkahelyeteken, ha a munkakörülményekkel (a konkrét munka maga + a főnök) nem tudnátok megbirkózni, és ez már egyértelműen kihatna a testi-lelki egészségetekre?

Röviden: speciális intézetben drogfogyasztó, bűnöző pszichés betegekkel kell foglalkozni szakirányú végzettség nélkül. A közvetlen főnök (csoportvezető)igazgatóból alkalmatlanság miatt visszaminősített alkalmazott, aki ahol lehet, megkeseríti a beosztottai életét (kár túlragozni, mindenki tudja, milyen aljas húzásokkal lehet ezt elérni).

a háttér: kicsi gyerek, nem éppen keresett szakma (pedagógus).

A család megértő, anyagi tartalék rövid távra csak, de valamennyi van.