Testvérek közötti kapcsolat (Szakdolgozathoz segítség) (beszélgetés)

Nos egy nagyon vicces és mégis komoly testvér kacsolattal szertném segíteni munkádat!

Kislányom 8 évig egyke volt, hallani sem akart kistestvérről! Mikor megtudta, hogy mégis csak lesz egy tesója, teljesen kiborult, nem lehetett hozzá szólni két hétig, mindent önállóan akart csinálni szinte a közelébe sem mehettem! kijelentette nagy komolya, hogy utálEz borzasztó volt megélni mert látszotthogy tényleg így is gondolja) és a babát bizony ki kell dobni a kukába!

Kemény heteken voltunk túl, mikorra megbarátkozott a helyzettel! Aztán eljött velünk a 20 hetes 4 D. s UH. ra! Nos ekkor mintha kicserélték volna, hatalmas élmény volt a számára, hogy ott van valaki anya pocijában és ő láthatja mindt egy filmet4 Az én számomra is nagy élmény volt hogy végre elfogadja, és érdeklődik iránta, mindnre kíváncsi volt megszomolta az ujjait, hallgatta a szívdobogását!

Mikor már érezhetően mozgot a pocakomban mindig figyelte, később mesét is olvasott neki és gyakran beszélgetett hozzá simogatta!

Még egy hetünk van Bogi baba születéséig, de minden este puszit küld neki, és gyakran kérdezi mit csinál éppen!

Már borzasztóan várja, nézegeti a kis holmijait,és örömmel beszél róla mindenkinek!

Hát ez a mi történetünk, és senkinek nem kívánom azt az első pár hetet, mikor az egyik szemed örül hogy végre újjabb csoda cseperedik a pocakodban, a másik szemed pedig sír mert a gyermeked közli, hogy utál!

Üdv!

Egyelőre én is csak saját magunkról tudok írni.

Testvéröcsém 3,5 évvel fiatalabb tőlem, ő 19 éves. Mivel relatíve nem nagy a kettőnk közti különbség, együtt cseperedtünk, és csak minimális konfliktus volt köztünk, az a tipikus testvéri marakodás. Nem rivalizáltunk, nem volt "kit szeretnek jobban a szülők". Mint nagy testvér, az én dolgom, költeességem volt megvédeni a kisebbet, ezt örömmel tettem, 5-6 évesen még verekedtem is érte (-:

A szoros testvéri kapcsolat kamaszkorban lett még erősebb, amikor (környezetemben élők példáját látva) inkább eltávolodnak a testvérek. Közös baráti társaságba csöppentünk, ekkorra már "összenőttünk", rendszerint engem néznek fiatalabbnak, szüleink is szívesebben elengedtek együtt kettőnket bárhová. Ő, a "kis" testvérem a röpke 185 centijével és 90 kilójával megvédett, ő volt az erő, én az ész.

SOkáig öcsém volt az egyetlen ember, akiben feltétel nélkül megbíztam, akire mindig is számíthattam, akire úgy igazán felnéztem. Féltem, hogy ha valamelyikünknek komoly(abb) párkapcsolata lesz, majd eltávolodunk, ehelyett csak még szorosabbra fűzte egymáshoz való viszonyunkat.

Persze, még fiatalok vagyunk, sokat változhatunk, rengeteg minden közbejöhet, de egymásért tűzön-vízen keresztülmennénk. És mivel roppant összetartó, szoros családi körben nevelkedtünk, nem hiszem, hogy ez nagyban változna a későbbiek során.

Szia!

Csak a saját testvéri viszonyomról tudok írni, mert 7 hónapos kislányom testvérén még "dolgozunk" :)

Van egy "kis" öcsém, 6 év van köztünk. Amikor óvodás voltam, nagyon örültem, hogy lett egy igazi "babám". Később mindenhova cipeltem magammal, és védtem mint egy anyatigris. Egy suliba jártunk, és mivel én nagydarab gyerek voltam ő meg pálcika, megvédhettem mindenkitől. Aztán én kamaszodni kezdtem, és valahogy eltűnt az öcsém...mai napig nem tudom hogy, bár akkor magamon kívül nem foglalkoztam igazán senkivel. Ő nem sírt, hisztizett értem, szép csendben megbújt a háttérben. Mire kinőttem a kamaszságot, ő kezdett bele...és szépen végig nézhettem, hogy milyen voltam. Teljesen úgy viselkedik mint én, szinte tudom mikor milyen gorombasággal fog válaszolni, mert én is azt mondtam volna a helyében. Sajnos arra is csak most jöttem rá, hogy mennyire szeretem őt(nem tudom, hogy mondjam meg neki, mert most elég agresszív korszakban van, de lehet, hogy ez segítene túllépni ezen...tudom ám, hogy ő is, mert néha nagyon nagyon rendes, vicces, kedves is tud lenni :D). De ez a szeretet vezetett el oda, hogy én is szeretnék még egy gyereket a kislányom mellé.

Sok sikert a szakdolgozathoz! :)

Hárman vagyunk lányok. A nővérem két éves volt, mikor én születtem. Imádott, segített anyukánknak mindig, vigyázott rám, ő lett a nagy és okos. Én két éves voltam, mikor a húgom a világra pofátlankodott:))) Féltékeny voltam, nem mertek vele egy pillanatra egyedül hagyni, nehogy bántsam. (Jóhogy, még a cumiról is akkor szoktattak le, mikor ő született:D)

Gyerekkorunkban sokat veszekedtünk, marakodtunk, de ha kellett falaztunk egymásnak. A nővérem mindig komoly volt, amolyan kis felnőtt. A húgom meg én nem hagytuk az ő anyáskodását. Aztán persze mi kikaptunk:)

Szerintem nem jó a három gyerek. Általában két gyerek mindig jóban van éppen és a harmadik kiközösítve érzi magát. És mindig változott a felállás.

Középső gyereknek pedig különösen nem jó lenni. Nem vagy sem kicsi, sem nagy. Okosnak buta vagy, butának okos. Nem tudod magad hova tenni.

Ez saját tapasztalat.

Serdülőként, fiatal felnőttként a nővéremmel lelkileg még jobban eltávolodtunk kicsit, mert ő korán férjhez ment, gyerekeket szült. Jártunk hozzájuk gyereket gyömöszölni, jó volt a kapcsolatunk, de mégis érezhető volt a távolság.

A húgommal mi a szülőkkel laktunk és mivel egy baráti társaságba is jártunk, nekem nem kellett rajta kívül barátnő. Ő volt a barátnőm! Aztán meghalt az anyukánk és szerintem igazából azóta kerültünk újra közel egymáshoz mindhárman.

mindent elmondunk egymásnak, jót is rosszat is.

Nincs a környezetemben olyan család, ahol a testvérek úgy igényelnék egymás társaságát, mint mi. Pedig ez nagyon jó!!!

Szia!

Nekem egy öcsém van,3 év van köztünk,amikor kicsik voltunk ütöttük-vágtuk egymást ahol értük,de amióta érettebben gondolkodik nagyon jóban vagyunk.

Ő egy igazán magának való,kicsit különc,lázadó még a mai napig is.Én talpraesett,nagyszájú,akaratos vagyok,ellentétesen gondolkodunk mindenről általában.Amikor dolgozatot ír vagy valami tanács kell neki,mindig ott vagyok és segítek ahol tudok.

Egyszer leesett a lépcsőn a koleszban,én az ország másik felén voltam,de éreztem,hogy baj van.

Megérzem amikor történik vele valami,ha ránézek már tudom,hogy mi a baja,meg sem kell szólalnia.

Különleges,elszakíthatatlan kapcsolat van a testvérek között,ez vitathatatlan!

Az egyik legjobb dolog a világon egy testvér,örülök,hogy van,sosem adnám oda semmiért,még akkor sem ha néha nagyon szemtelen és tiszteletlen :)

Sok sikert a dolgozathoz,gondolom nem sokat tudtam segíteni,de azért leírtam a gondolataimat.

A testvérek közötti konfliktusok sokkal jobban el tudnak mérgesedni, mint a baráti kapcsolatok. Ugyanakkor a legdurvább sérelmeket is könnyebben megbocsátják egymásnak, és hamarabb elfelejtik, elvégre a vér nem válik vízzé.

Janet Fife-Yeomans

Testvérek. Micsoda isteni adomány! Ezt sose vegyétek magától értetődőnek! Adjatok hálát érte mindennap! Vigyázzatok egymásra!

Lisa Jewell

Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély nem sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele.

Charlotte Bronte

Mióta feltalálták a telefont, a testvérek sosincsenek egyedül.

Pam Brown

Amikor ott ragadsz a hegyekben egy buszmegállóban, vagy egy vidéki úton, vagy ha a folyó kiöntött a medréből és keresztülhömpölygött a hálószobádon, vagy ha totálkárosra törted az autódat, vagy ha minden barátod kidőlt mellőled az influenzajárvány miatt, ha nem akar elmúlni az a csúnya, makacs fejfájásod... a nővéred egyszerűen csak ott van veled.

Pam Brown

Nem kell egyedül élned a világban, ott van a testvéred.

Albert Schweitzer

Ott leszek melletted én, mindig, meglásd!

Egy igaz testvér, az hű marad egy életen át,

a tejben, a vajban, a trében, a bajban,

emlékezz rá!

L. L. Junior

Pár idézet a testvéri kapcsolatról.

Szia nekem egy öcsém van. 5 és fél év volt a korkülönbség. Eleinte mindent én akartam csinálni körülötte. Pelenkázni, fürdetni stb. Aztán már kötelező volt hazahoznom, meg mindig rajatam lógott, mikor a barátnőimmel játszottam. Szóval akkoriban nem jöttünk ki. Persze ma már tudom, hogy milyen egy 3-4 éves gyerek, szóval teljesen természetesnek gondolom az akkori viselkedését. Meg azt hiszem az én "kiskamasz" viselkedésem is normális volt... Az jó lett volna, ha valaki ezt akkor mondja, mit gondol egy kisgyerek...

Nekem két gyermekem van egy év korkülönbséggel, meg mikor mennek iskolába szeretnénk még kettőt (hogy egyik se legyen "egyke") :), néha veszekednek, de majd kiderül milyen testvérek lesznek végül, és mire emlékeznek szívesebben a gyermekkorukból.

Mi a testvéremmel nem állunk annyira közel egymáshoz, de lehet, ha majd lesz gyermeke, és nem csak magával lesz elfoglalva... (nem gondolom, hogy önző, hanem csak inkább elbújik a saját dolgaiban)

Én az egykeségről tudok nyilatkozni.Szerintem a lehető legnagyobb büntetés amit a szüleinktől kaphatunk,ha nincs testvérünk.Nekem még most is hiányzik az életemből,gyerekként is a szívem legnagyobb vágya volt.Az a szerencsém,hogy anyai és apai részről is nagy a család,így sok rokonom van,akikkel nagyon jó a viszonyunk.A saját 3 gyerkőcöm pedig nagyon jó testvérek,nagyon szeretik egymást.Remélem ez így is marad mindig.Persze sokat civakodnak,főleg a 2 lány.

De ha egyik nincs itthon,a másiknak 10 perc után annyira hiányzik,hogy sír érte.Vagy ha egyiknek valami baja van,a másik rögtön pátyolgatja szeretgeti.

3 év + egy kicsi van a gyerekeim közt(nagyobbik leány, a kicsi az öcsi)... ha játszottak az udvaron, sokszor figyeltem, hogyan keresik egymást a szemükkel, majd nyugtázva, hogy minden rendben, játszottak tovább a saját társaságukban. Külön szobájuk volt, de a nagyobbik 17 éves koráig egy szobában aludtak el rendszeresen... együtt tv-ztek, beszélgettek fél éjszakákat, büszkék voltak egymásra és a kapcsolatukra. 18 évesen a nagylány hátat fordított a családjának... a testvérének is, fél éven keresztül voltam a szemtanúja, hogy a kicsi (15 éves fiú) hogyan tépi ki a testvérét a szívéből, hogy sír végig estéket, fél éjszakákat... és hogyan áll lábra újra... szereti a nővérét, soha egy rossz szóval nem illeti, de érzelmileg elszakadtak egymástól...

Ezt most így elég egyszerűen próbáltam leírni... nem volt ennyire egyszerű. :(

Szia!

Mi 3-an vagyunk testvérek. Én vagyok az idősebb a nagyobbik öcsém és köztem 5 év van, a legkisebb és köztem 9,5 év. A nagyobbik öcsémmel nagyon rossz a kapcsolatom. Sosem értettük meg egymást. Mindíg veszekedtünk, bírkóztunk. A kisebbikkel én foglalkoztam. Anyu mindíg rám hagyta, én voltam a "dajkája". Vele sokkal jobban megértjük egymást és jókat beszélgetünk. Én 27 vagyok a nagyobbik öcsém 22 a kisebbik most lesz 18 éves.

Sokáig nehéz volt a kapcsolatom a bátyámmal. Napi veszekedések, dulakodások. Pedig jóval kisebb voltam nála, de a féltékenység nagyon megmérgezte a kapcsolatunkat. Habár én voltam a kicsi, de mégis úgy éreztem, hogy ő neki kedveznek jobban. Aztán elment az egyetemre, és minden jobb lett. Az ország két végében voltunk, és a távolság, a hiánya mindent megszépített. A legnehezebb időszakban volt oda, akkor amikor a legsebezhetőbb voltam. És ez így volt jó. Ha akkor itthon lett volna, talán a kapcsolatunkat egy életre megmérgezte volna azaz időszak. Hiszen ismerve magam, félek, hogy makacsul ragaszkodtam volna a dühömhöz. De elment és nekem sikerült felül kerekednem a problémákon. Nem nagyon tartottuk az idő alatt a kapcsolatot. Persze telefonáltunk, és emileztünk, de nem volt szoros (még a szüleimmel sem) a kapcsolat. Aztán tavaly szeptemberben vissza jött. Úgy döntött haza költözik, és én valamiért fenyegetést éreztem a részéről. Furcsa, de egyszer reggeli közben, amikor elnéztem ahogy jóízűen eszi a hurkát rájöttem, hogy nem ő jelenti a veszélyt, soha nem ő jelentette. Csak is én vagyok veszélyes magamra. Hiszen fölösleges ostobaság rá féltékenynek lennem. Ha valaki hozzá akar hasonlítani, rosszul teszi. Megtanultam, hogy én né vagyok, és ezen semmi sem változat. Nekem sem szabad állandóan vele összemérnem magam. Mások vagyunk, és mégis egyformát. És azóta minden rendben. Izgatottan szervezzük az esküvőjét, és próbálunk felkészülni minden eshetőségre.

Remélem tudtam segíteni a dolgozatodban. Sok sikert hozzá, és majd számolj be hogy sikerült.

Mi 3-an vagyunk testvérek.

Születésünk: Fiú, lány lány. korkülönbség az első két gyerek azaz én és a bátyám között 1 év van, a húgunk nálam 4, a bátyámtól 5 évvel fiatalabb.

A bátyám és én nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Sosem vitatkoztunk, verekedtünk. Én ezt a kis kórkülönbségnek tudom be. Szinte egy idősek vagyunk, igy együtt játszottunk, együtt jártunk oviba, majd suliba is. Mindig segitjük egymást. Hasonló a felfogásunk sok mindenben. A húgunk valószinű, hogy a több éves korkülönbség miatt már más mint mi. Na meg azért is, mert ő volt a legkisebb. Ő már nyafogós, hisztis volt. Nehéz volt vele, főleg nekem lánynak. A bátyánk jól kezelte, bár nagyon nehéz volt vele. Úgy játék közben, mint később oviba, iskolába. Az élete is eszerint alakul. Korán férjhez ment, gyerekei lettek, a kapcsolatunk maximálisan annyi, hogyha szüksége van valamire, akkor szól, de ha minden OK, akkor nem is jelentkezik, vagy ha igen, akkor pusztán azért, hogy csupa rossz dolgot mondjon rólunk.

A fiam egyke. Vagy nem tipikus egyke, vagy én nem veszem észre. Ő egy nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott ember. Nem irigy, nem volt sosem hisztis.

Sziasztok!

A segítségeteket szeretném kérni!

Most írom a szakdolgozatomat a testvérekről, és kapcsolatukról, ehhez kellene a ti segítségetek.

Kérlek írjatok jellemző tulajdonságokat az első második harmadik negyedik többedik szülött gyermeketekről, és az ő kapcsolatukról.

EGYKÉKRŐL is

Személyes tapasztalatokra is kíváncsi vagyok, hogy nektek milyen volt a kapcsolatotok a testvéretekkel.

A SEGÍTSÉGETEKET ELŐRE IS KÖSZÖNÖM, PRIVIBEN IS ÍRHATTOK NYUGODTAN.