Testvérek kis korkülömbséggel (beszélgetés)

Hát hogy jól tettem-e,hogy balról ugrottam és nem lett volna-e jobb, a másik oldalról ugarani-képletesen.

Hát igen, ha azt nézzük, 9 terhességből 3 gyerek igazán jó arány. :(:(:(

Akadályugrás után már minek a tipródás? :)

Viszont 3 gyermeked lett. Akkor mégiscsak - bármi volt is - tán jó a kimenetel. De Te úgyis tudod ezt, miketbeszélekén.

Hát ez a Jézuska már csak ilyen. Anno a tőle nagyon áhított bacajom is késett 3 évet. :D Szóval nem egy pontos "ipse". Jól megkavarja néha a dolgokat. :D:D:D:D

No szerintem apuci is elkapatja majd az ő kislánykáját azalatt a pár nap alatt, míg együtt lesznek otthon. Nem hiszem, hogy azért szültél neki gyereket, mert ostorral, tüzeskarikán ugráltatja át a gyerekeket, hanem valószínűleg érdemesnek találtad arra, hogy megtanulja az apa szerepet. Én még mindig azt tartom, hogy egy gyerek születésével egy anya is születik, mert ugye az ösztönök...de igen is apának keményen meg kell ezt tanulnia, hogy mi is apának lenni és az a gyerek nem egy focilabda, amit bedobhatok a sarokba, ha már nincs kedvem vele játszani...és bizony nem mindegy, hogy 2 órát késik az oviból, mint a haveri sörözésről. Tehát nekik azért kicsit nehezebb apává válni, mint nekünk anyává.

De úgy gondolom nem kell féltened őket!

Érdekes! Én mindig az "akadályugrás" után tipródok fél évet, hogy ezt most jól csináltam, nem lett volna jobb, ha másként futok neki? :D:D:D:D

Hát ebből is látszódik, hogy nem vagyunk egyformák!

Ááááá! Gond?! Nálam?! Én nem vagyok egyszerű eset "terhességileg" sajnos. Nekem kevesebb a szebb pillanatom a gyermekvárással kapcsolatban, mint a rossz. :(:(:(:(

Írtam volt neki, igen, de nem azt, hogy akkor nap szülessen, hanem valami olyasfélét, hogy foganjon akkortájt, vagy már titkosnégyesben legyünk, mert akkorára már biztosan készen állok. Hát, meghallgattatott, de másképp kicsit, Jézuska gondolt egyet, s bedobott a mélyvízbe :) Aminekis végtére örülök, mert tizenév van az urammal közöttünk, s nekem időfóbiám van folyton, no nem azért, mert én 3 év múlvást már 30, hanem mert ő már 41. Na de ez már más tál tészta.

Az uradnak meg, hogy hetekig a két gyermekkel, minden elismerésem (mit neki a könyvbeborítás, vannak fontosabb dolgok is:) ). Én aggódom azon is, mi lesz majd arra a pár napra nélkülem a leánnyal (vagy velem nélküle???), a mi kis szertartásainkkal, mondjuk este, fürdés után összebúvunk mint a malacok, simogatjuk egymás arcát, nevetgélünk, viháncolunk, s úgy alszik el játékosan, aztán teszem csak az ágyába. Az uram azt mondja, nem így kell. Villany lekapcs, jóccak, szerussz:) (Kicsit pragmatikus lélek ilyentéren, nem érti a női érzelgősséget:) )

Egyébiránt az akadályokat könnyen veszem, csak előtte tipródok fél évet:) Szóval Te hetekig kórházban. Feltételezem, valami gond lehetett, s ha szerencsés volt a kimenetel, annak örvendek.

Juujjj, de izgi lesz! Te a Jázuskának írtál a kistesóért?! :D:D:D:D Majd rakjátok be a fa alá. :D Én az elsőt szilveszterkor szültem, tiszta ünnepi hangulat volt az egész kórházban....leszámítva a fejetlenséget a front avagy a véletlen miatt, mert 9 szülő nő várt a 3 szülőágyra...szóval jól felkavartuk a kórház nyugis hétköznapjait. Így aznap 10 baba született. Még szerencse, hogy én kezdtem a sort! :D:D:D

Remélem könnyedén veszed majd az akadályokat! Ja és elfelejtettem írni, hogy ameddig én hetekig a kórházban voltam, addig a kisfiam az apával meg a 7 éves lányommal volt otthon és tetejében akkor voltunk a költözés közepén....egyik városból a másikba (70 km), a nagy akkor kezdte az elsőt, de apa nagyon ügyesen megoldott mindent, csak a fránya könyveket nem tudta beborítani. Ahhoz kellett segítség! A gyerekekhez nem. És amikor bejöttek a kórházba, a búcsúzáskor sem volt gond. Kadi integetett mindig, hogy: "pápá" és mosolyogva indult haza...én meg persze bőgtem, mint az ovisok. (de mint említettem, heteket voltam kórházban)

Szóval, ne aggódj! Biztos nem lesz nyugodt év végétek, de az újév már könnyebb lesz! :D

Igen, egy évben két gyerek! Ez tök jó! Viszont tudni kell, hogy náluk sem felelőtlenségről van szó, csak sajnos ott anyukának nem vetélése volt, hanem szülés után halt meg az első babájuk és úgy voltak vele, ahogy jönnek a babák, ők úgy fogadják őket. Tehát nem minden kis korkülömbség származik felelőtlenségből. Szóval Te se érezd magad rosszul, hisz úgysem a rosszmájú embereknek kell éjszakázniuk, hanem Neked. :D

És igen, hidd el, a lenti éjszakának szeptember 6-án lesz a 6 éves "évfordulója" de olyan elevenen él bennem , mintha ma történt volna. A kisfiam hangja a mai napig a fülembe cseng, hogy milyen boldogan mondja, hogy "baba". És a fáradtságra nem emlékszem, de a mozdulatokra, az arckifejezésekre viszont élénken. :D

2004 januári és 2004 decemberi??? Őrület, s én magamat gondoltam a bátrakbátrának (és a felelőtlenek felelőtlenének), hogy nem vigyáztunk jobban, ja persze, ezt csak az első pillanatban gondoltam így, második pillanatában már iszonyatosan örültem neki, mert ajándék ez, mi más lenne.

Valahogy így képzeltem el én is az életünket, ahogyan Te leírtad:)

Ez csak egy jó alap a rossz kapcsolathoz. És szerintem innen már nagyon kevés az esély hogy minden jó, vagy legalábbis jobb legyen a testvérkapcsolatot illetőleg.

Főleg ha a "kistesó" erre még a mai napig is rátart. :(

Igenigen!

Anyám - azt hiszem, s ez most nem túlzás - minden tipikus hibát elkövetett (kezdve a "ő kicsi, neki még szabad" kioktatástól a "viddmagaddalahúgodat" napi parancson keresztül "béküljetekkicsókoljátokmegegymást" intelmen át (ki a francnak van kedve csókolni, mikor épp egymás haját tépnénk???)) stbstb, amit elkövethetett ilyen téren - s tán ezért is olyan senye a kapcsolatom a húgommal, amilyen. jaj persze, nem csak ezért. De ezért is.

A nagy korkülönbséget saját bőrömön tapasztaltam. Az öcsém és köztem 9 év van. Az szerintem nagyon sok. A mai napig nem érzem azt, hogy nekem van testvérem. Vagyis érzem, csak nem úgy ahogy kellene. Na de ez egy másik téma.

A jó testvéri viszony függ a korkülönbségtől is, de nagyon sok függ a szülők hozzáállásán is.

A gyermekeim között 1 hónap híján másfél év van.

Jelenleg a kicsi 4 éves, a nagy 5 és fél.

Nem mondom, hogy mindigg könnyű, de talán most már egyre könnyebb.

Nagyon jó látni, hogy együtt nőnek fel, nagyon sokat játszanak egymással. És szerintem ez mindennél többet ér.

Sziasztok!

Nekem három fiam van, a nagy 2,5 évvel idősebb a kicsiknél, akik ikrek! Nagyon jól megvannak, bár az egyik kicsi anyás szófogadó inkább körülöttem sertepertél, de nagyon jól eljátszanak hárman, igaz a másik kettő jobban megvannak egymással, mert igazi ördögfiókák!:)