Tényleg hiba volt, hogy ennyiért dobtam egy jó pasit? Egyedül maradok így? (beszélgetés)
A másik! Nem kész kapcsolatokba ülünk bele, valamikor nulláról kezdjük felépíteni a dolgokat. Ott nincsenek semmilyen elvárások, ha együtt tudunk működni. Pont úgy, mint egy házépítésnél. Nem mondhatod hogy kész a ház és beleülünk a tutiba, de a jó munkásemberek együtt érik el a céljukat. Közben még talán boldogok is, de sajnos kiveszik ez a fajta mentalitás az emberek köréből.
"Olyat kell várni, kérni akivel illünk egymáshoz, nem olyat ami elsőre vonzónak tűnik." 👍
Inkább úgy fogalmaznék, hogy fel kell ismerni.
Nem mert később sem volna jó vele.
Én kitörlök minden elvárást a fejemből és csak azt nézem kivel érzem jól magam.
Ez nagyon jó tanács. Nekem is elkell kezdenem inkább erre figyelni.
Mint mondtam volt már, hogy jóformán pont olyan embert kaptam, mint amilyet képzeltem. És nem működött együtt. Csak én hittem előtte, hogy olyan emberrel jó lenne nekem.
Ez is csak abban erősít meg, amit te is mondasz.
Olyat kell várni, kérni akivel illünk egymáshoz, nem olyat ami elsőre vonzónak tűnik.
Mondjuk, ha így nézem... Akkor igazából nem is kell agyalnom sokat azon, hogy jól döntöttem-e...
Mert, mint látod sok más jót nem is tudok mellette felsorakoztatni.
Vagyis de tudok, de mind alap(nak kéne legyen).
Ott voltak a fix kikötések amiből lejjebb adtál, ez volt a szerencséd. Aztán ott volt a férjed, akivel 5 kikosarazás ellenére összecsiszolódtál, mert a kettőtök természetéből született egy közös nevező. Szerintem ez így helyes és látod hogy működik. Szerintem ez egy jó sztori!
És még mennyi mindent el tud viselni az ember, ha igazán szereti a másikat! Na nem azt, hogy szíjat hasít a hátából, mert az már eleve nem jó kapcsolat.
Ezt nem lehet kiszámítani. Lehet 1 év, lehet 10 év, még akár 100 év is lehet, ha az ideálodhoz ragaszkodsz. Én kitörlök minden elvárást a fejemből és csak azt nézem kivel érzem jól magam. Onnan ismerem fel, hogy kivel tudok jól együttműködni. Én mondjuk szerencsés vagyok, mert rögtön felismerem. Voltam már nagyon jó helyeken és nem éreztem jól magam. Akkor miért maradjak ott? Nem ez a mérvadó!
Mégis hogyan viselnéd el Mr. Tökéletest ? Az hogy dolgozik vki és nem bunkó nem extra csak alap.
"Sokkal kellemesebb az olyan emberek társasága, akiket közel érzek magamhoz. Tőlük az arcon csapást is simogatásnak érzem."
Így van! Én is ezt akartam mondani, csak nem tudtam ilyen jól fogalmazni. Aki közel áll, akit kedveltem esetleg szerettem is, azok 300x ekkora dologgal, minthogy sokat beszél se tudtak eltántorítani.
Csak félek, hogy mikor lesz megint újra ilyen. Az elmúlt jó pár évben nem volt...
Hupsz, az előzőt is a Forumindítónak szántam. 😳😊
Szerintem jól döntöttél. Volt pár kapcsolatom, ismerkedésem. Általában a 3. 4. randi alkalmával mindig rájöttem van-e értelme a folytatásnak vagy nincs. Nekem is volt egy ideál a fejemben. De az érzések nem ideáltól függenek. Én nagyon válogatós voltam. Voltak fix kikötéseim. A leghosszabb kapcsolatom 5-6 hónap volt. Azalatt el tudtam dönteni akarom-e ezt a hátralévő életemben? Férjemnek is megmondtam már az elején, hogy ha fél évig megvagyunk akkor az már hosszú kapcsolat lesz. Őt első alkalommal kikosaraztam (nem voltam pasizós hangulatomban egy nagyon nagyon szívet összetörő kapcsolat miatt, illetve nem is volt a legsármosabb fickó), de nem adta fel, majdnem 1 évre rá (leveleztünk néha és többször el akart hívni forrócsokizni) elmentem vele forrócsokizni. Azóta együtt vagyunk immáron 9 éve. ☺️ Hallgass a szívedre és az eszedre együtt!
Vagy fordítsuk meg, először kell neked valaki, akivel klappoltok és a többi természetes következmény.
Ha engem fárasztanak, az majdnem olyan, mintha a bőrt nyúznák rólam, de ez csak egy hasonlat volt. Tudom milyen érzés és kerülöm is az ilyen embereket. 2 percig nem bírok a társaságukban lenni. Aki szereti szadizni magát, az legyen velük. Sokkal kellemesebb az olyan emberek társasága, akiket közel érzek magamhoz. Tőlük az arcon csapást is simogatásnak érzem.
Szerintem a klappolás fontosabb, minthogy szerelmes legyél. Többször voltam szerelmes, utána jött a kijózanodás. Mert amíg szerelmes vagy, addig észre sem veszed a másik hibáit. Na de ha kijózanodsz, észreveszed. Akkor is el tudod őt viselni? Ezért jobb józanul belemenni egy kapcsolatba. Látni hogy mennyire működtök együtt. Persze ezt könnyű mondani.
Igen így van.
"Ezt most úgy írod, hogy zavar hogy beszél, de az nem kéne hogy zavarja hogy te beszélsz. Tehát neked fontosabb, hogy te beszéljél a kapcsolatban."
Erre reagáltam. Mert nem értem. Nem az a fontos, hogy inkább én beszéljek, hanem a kölcsönös beszélgetés.
Igen, igaz.
De tényleg túlzásnak érzem, hogy úgy beszéljünk róla, mintha kínzott volna. Csak fárasztott.
Viszont persze az előzőeknek akiket közelebb éreztem magamhoz, még azt is hagytam, hogy szomorúságot okozzanak.
Úgyhogy valószínű Pterinek van igaza, nekem kellenek az érzelmek, csak olyan ritkán érzem sajnos..
De itt pont nem ez van. Csak ő beszél, téged meg baromira nem érdekel a téma se, ezt írtam le az előbb. Hogyne érteném.
Igen teljesen jogos ez is.
Valószínű nekem kellenek az érzelmek, hogy
-elfogadjam a másik rosszabb dolgait
-es félretegyem a saját megszokott dolgaimat.
A szerelem elmúlik, utána meg ott a szörnyű valóság, ilyenkor jön a válás. Ha csak a szerelemre alapozunk, az még nem jelenti azt, hogy összeférünk egymással.
Ha szenvedsz a kapcsolatban, akkor minek alkalmazkodnál? Még egy kicsit nyúzzák a bőrt rólad, hátha még eltűröd?
Hát te direkt nem akarod érteni amiről beszélek úgy érzem...
Beszélgetés egymással. Amikor órákon keresztül beszélgettek akármiről.
Milyen én beszélek? Egymással beszélget két ember, vagy egy ember beszélget a másik meg hallgatja. Van különbség, én egyszerűen nem tudom érthetőbben elmagyarázni.
Igen, igazad van.
Pedig azért nem teljesen csapnivaló a természete nagyon kedves pasi, ha beszél 3 órán keresztül azt 20 percenként megszakította egy bókkal, stb.
Csak hát igen beszédkényszeres, ahogy mondod.
Ezt most úgy írod, hogy zavar hogy beszél, de az nem kéne hogy zavarja hogy te beszélsz. Tehát neked fontosabb, hogy te beszéljél a kapcsolatban. Gondolom a téma is fontos és itt egyik sem jött össze.
Van, aki leéli az életét szerelem nélkül valakivel, mert minden klappol, vagy legalàbbis nagyjàból, màsnak meg kell hozzà ilyen romantikus érzelem is, mint a szerelem. Egyik sem jobb, vagy rosszabb, csak nem egyformàn működünk. Ha a FI-ra ràtalàl a szerelem, akkor vele fog minden klappolni.
Úgy általánosságban kellene-e jobban alkalmazkodnom.
Ugyanazt írom folyamatosan..
Előző partnerekről beszéltem.
Persze ők egyértelműen nem voltak alkalmasak, efelől kérdés sincs bennem.
A legutóbbinál viszont azért volt bennem kétely, hát amit már leírtam. Rendben volt egyébként az előzőekhez képest. Csak hát ez... Nem voltam benne biztos, hogy nem kellett volna még várnom egy kicsit hátha tudok ehhez alkalmazkodni vág helyesen tettem.
De a válaszok többsége megerősített, hogy idővel csak rosszabb lett volna.
Ezt most úgy írod, mintha még nem zártad volna le a kapcsolatot, holott azt írtad hogy dobtad. Most meg azon dilemmázol, hogy jól teszed -e, meg hogy lehet hogy jobban kéne alkalmazkodnod. Közben meg az idegeidre megy. Te sem vagy egyszerű!
További ajánlott fórumok: