Tények és adatok a császármetszésről (beszélgetés)

Sziasztok!

Van barkinek magyarorszagi tapasztalata a csaszar utani azonnali skin to skin-rol? Nekem csak a csaszar johet szoba bizonyos tenyezok miatt, de nagyon szeretnem, ha legalabb az azonnali borkontaktust meg lehetne oldani. Rengeteg video van a neten, hogy kulfoldon ez mukodik, de nem tudom itthon mennyire nyitottak erre az orvosok, szuleszek es a klinikak.

Barkinek barmi info, tapasztalat ezzel kapcsolatban?

4200 gr volt fiam és császárral szültem. Fel sem merült bennem semmiféle hiányérzés, nem hiányzott a fájdalom illetve a szenvedés. A szülés kiszámitott időpontjában nem akart megszületni, egy nap mulva megcsászároztak. 20 év után igaz egy picit még látszik fürdőduhában a nyoma, de a legjobb emlékeim vannak a terhességről és a szülésről is. Csak felébredtem és ott volt mellettem a szép nagy ( megtisztitott ) baba , és nem emlékeztem semmi rosszra vagy fájdalomra.

Nagymamám például 3 napig szenvedett anyukámmal, hát nekem ez a fájdalom vagy szenvedés nem hiányzik. Az hülyeség, hogy rosszabb anya lennék mint aki természetesen szült, fiam semmiből sem szenvedett hiányt, 1991-ben született, nem volt problémás gyerek,semmi káros szenvedélye nincs, perpill jól tanuló egyetemista, aki ragaszkodik is hozzám .Jah, és soha nem volt beteg, 205 cm és 95 kg.

Én kétszer szültem császárral két éven belül. A második - azt hiszem - jobban fájt, de már tudtam, mire számítsak, így megpróbáltam ügyeskedni. Négy nap után haza is engedtek.

Azt hiszem, ha az alapján kellene dönteni, hogy mennyire volt fájdalmas a szülés - esetemben a gyógyulás -, nem vállalnék több gyereket...

Sziasztok!

Olvastam itt pro és kontra a császármetszésről.

Az én kisfiam két éve született császármetszéssel.

A dokibácsi döntött így, mert minden fájás után lelassult a kisfiam szívhangja és nem akart kockáztatni. Előtte fájásindítót kaptam, azt gyorsan leállították és előkészítettek a császárra.

Jelezték, hogy remegni fogok mert vissza kell fordítani a fájásindító hatását, na én tényleg remegtem is mint a nyárfalevél:)

Ülnöm kellett, így adták be a gerincbe az érzéstelenítőt, mit ne mondjak- nem volt egyszerű a remegést leküzdeni amíg beadták.

Onnantól minden simán ment- manócskám gyorsan felsírt- összevarrtak és irány a szoba.

Imádnivalóan kedvesek voltak a nővérek- 10 percenként ellenőriztek bennünket, hogy minden rendben van-e.

Este 5 után lett meg a kisfiam és reggel fél 6 kor kelni kellett és menni zuhanyozni.

A friss sebbel lekászálódni az ágyról bonyolult mutatvány, de sikerült- az egészben talán ez a felkeléses első fél óra volt a legkellemetlenebb.

Nekem egyébként csak kellemes emlékeim vannak, akár másnap bevállaltam volna a következő gyerkőcöt:-)

Szia. Én már 13 hónapja szültem császárral. Akkortól kezdj el edzeni amikor már nem fáj. Ez változó mindenkinél. Nekem pl még mindíg érzékeny és kemény a vágás helye. Viszont olyat is hallottam hogy 3-4 hónap alatt már elis felejtette az egészet. Homeopátiás szerként én az Arnicat használtam és még most is Árnikás krémmel kenem. Persze az nem homeos:) Mivel a bejegyzésed régi gondolom most már fürdesz:) szóval ez a része a kérdésednek már nem aktuális:)

Jó gyógyulást:)

Ezzel én is így vagyok. Nem is értem, aki császárral szül, akkor az már nem is teljes értékű anya, mert nem szenvedett meg a gyerekéért? Ekkora badarságot...Másrészt azt se kéne elfelejteni, hogy egy természetes úton való szülés során is beszélhetünk nehéz és könnyű szülésről, ahogy a császár után is a hosszú és rövid gyógyulásról. Nekem is nagyon indokolt volt, hogy császárral szüljek. Pedig mindig is vágytam arra, hogy rendes úton legyen babám.

Igen, elég kellemetlen volt, hogy 20 percenként jöttek nyomkodni. Én abból a szempontból szerencsésebb voltam, hogy nekem nem volt betéve az a tisztító cső. Mondjuk a másik, a katéter...piszkosul rossz érzés azzal a tudattal feküdni, hogy valaki azt cserélgeti. És akkor hol van még az első felülés, az első körülményes zuhanyzás, nem beszélve arról, hogy sokkal megerőltetőbb székletet produkálni...Nem szabad sokat járkálni, emelgetni, nem mindegy az se, hogy mit eszel. Aztán varratszedés (ez nem fáj), viszont függ a gyógyulástól. És a belső, teljes gyógyulás is hosszú folyamat...

Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a vágásom tényleg nagyon pici (10 cm), és hamar gyógyult.

Köszi!

Akkor most már a 2. hét után... :)

asszem normálisan fürödhetek...

A cikkhez hozzászólva én mindig felháborodok ha ilyet olvasok. A császár a könnyebb út!...Nem tudom miért hiszik ezt az emberek. Én mindkét gyerekemet császárral szültem (ilyenkor megkapom hogy akkor ne beszéljek)...a műtét/szülés nem is fáj, hisz el vagy érzéstelenítve, amit amúgy kérhetsz sima szülésnél is! viszont utána két hét szenvedés, több napig alig tud az ember lábra állni, de muszáj . Után már nem kaphatunk fájdalomcsillapítót legalábbis ahol én voltam ott nem lehetett, mert mondták hogy pl Algopyrin is lázcsillapító is és ha baj van nem lázasosok be így nem kapnak visszajelzést a szervezetemtől. Nem tudom hogy másnál hogy volt, de nálam ráadásul 20-30 percenként jött valaki megnyomogatni a hasam...ne is részletezzem hogy egy frissen trancsírozás után milyen kellemes érzés, nem egyszer kaptam el az orvos kezét.

Nem egy ismerősöm volt aki adott 20 e ftot pluszba a dokinak (az 50-80 e ft mellé) és megcsinálta a császárt. Mondtam neki hogy ne, lehurrogtak, majd mikor látogatóba mentem sírva mondták hogy igazam volt, nem fájdalommentesebb a dolog. Sajnos nekem fél méhem van, és idáig mindkét gyerekkel HELP szindrómás voltam így nálam elkerülhetetlen a császár, most a 3.-at várom, és előre rettegek tőle.

Sziasztok?

Ti mennyi ideig nem fürödtetek császármetszés után?

Otthon mivel kezeltétek a sebet (homeopátia, egyéb sebgyógyítók)?

Mennyi idő után és milyen módon kezdtetek sportolni?

Előre is köszi a válaszotokat.

Egyik sem jó dolog. A császárról meg az orvos dönt, mérlegelve a lehetőségeket. Van amikor muszály mesterséges úton világra hozni a picit, pl. nyaka köré tekeredett a köldökzsinór, természetesen megindult a szülés, de a magzat mégsem állt be a szülőcsatornába (nálam ez volt, jó sok óra eltelt, fájdalomcsillapítást sem kértem, a doki már burkot repesztett, nekem mondjuk ez sem volt egy kellemes, a végén, jó pár óra után (tulajdonképpen előtte való este indultak be a szülési fájdalmaim, s majdnem egy napot vártunk, mert másnap este 18-kor döntött úgy a dokim, hogy nem vár tovább, mert a babám egyszerűen nem akart lecsúszni a szülőcsatornába, már sok lett a magzatvíz, így végül bevittek császározni. 18:45-kor pedig kivették belőlem a gyönyörű, egészséges kislányomat:))

A császárig megvolt a szülési fájdalmam (hiszen nem kértem fájdalomcsillapítást), a műtét utáni éjszaka volt inkább borzalmas, mert az éjszakás nővér nem adott fájdalomcsillapítót (de ez már egy másik történet). Az első két napon nehezen keltem fel, fájt a seb, de az semmi volt ahhoz a műtét utáni éjszakához képest. Nekem az volt a legrosszabb. Aztán fokozatosan javultam, nem fájt sokáig a műtéti seb és örültem, hogy nem a lábam között érzem az égető érzést, amiről a többiek számoltak be, meg persze ülni is tudtam rendesen.

hát, nem tudom, lehet, hogy csak az én dokim volt egy zseni, de a Kisnyúl éjfél előtt született meg, és én már másnap reggel simán járkáltam meg zuhanyoztam, csak a sok vérveszteségtől szédültem. a méhösszehúzódások horror sztori volt, de drain nem volt, és egy fémszál volt bennem varratok helyett... és a dokinéni nem vágott át bennem semmit, nem tudom hogy hajtogatta át a bennem lévő cuccokat, de a varraton kívül semmim nem fájt, csak az átvágott rész...

amúgy a szüléstörténetem benne van a naplómban, valaki kérdezte korábban, hogy hogy néz ki egy császár, elég részletesen leírtam...

Én épp két éve szültem császárral. Alacsony vagyok, rövid a csípőcsontom, a gyerek nem illeszkedett be, meg 6 óra vajúdás alatt mindössze 4 cm nyitódtam ki, így a doki azt mondta, felesleges várni. Egyébként előre jelezte, hogy az alkatom miatt nagyobb az esélye a császárnak.

A műtétet altatásban végezte - nem is bánom, hallva a véleményeket az "ébrenlevős-császármetszésekről" :).

Teljesen pucéran kellett ráfeküdni a műtőasztal/ágyra - én közben semmilyen fájdalomcsillápítót nem kaptam, a vajúdási szakasz alatt sem, nem is tudtam, hogy lehet ilyet. :s Bekötötték a katétert, infúziót,lefertőtlenítette a hasamat, természetesen a fájások még ekkor is hatalmas erővel jöttek,így megváltásnak tűnt, amikor az aneszteziológus végre rámtette a maszkot, s elaludtam. Ez volt 14.30kor, kislányom 14.47kor született meg, engem pedig 15.25kor ébresztett a nővér - még a műtőben, ekkor már az orvosok nem voltak ott.

Átvittek egy másik szobába,és 17 óra körül hozták be a babát. Megpróbáltam szoptatni - több-kevesebb sikerrel. :)

Olvastam itt pár embernél, hogy hat óra után felkelt, meg hogy vacsorát kapott. Nálunk meg volt szabva, hogy melyik nap mit lehet enni/inni. A műtét napján semmit, másnap keserű teát, harmadnap üres levest, aztán almapürét kaptam, s aznap anyu már hozhatott húslevest, krumplipürét (a nővér tanácsolta).Felkelni másnap kellett, kb.10órával a műtét után. A nővér kivette a katétert, először vagy fél óráig ültem, aztán felálltam, sétáltam, s a seb eközben rettenetesen fájt. Sőt, az alátétet - mint egy pelenkát- fogtuk össze, mert a vérzés ekkor már beindult ezerrel. A mosdásra nem nagyon emlékszem, de egyedül zuhanyoztam, azt hiszem. A sebre vigyázni kellett, és mosdás után újraragasztotta a nővér. Talán. :)

Azt tudom, hogy még ezen a napon délután kimentem a látogatókhoz - meggörnyedve a fájdalomtól - és a nővérke hozta a gyerekemet, nehogy elejtsem. (Azt sírtam anyuéknak, hogy nekem az életben nem kell több gyerek, mert ez brutálisan fáj. És tessék! Ennek most két éve, és a napokban várjuk második babánkat, aki valószínűleg ismét császárral születik majd.:))

Ja, még egy nyalánkság. Ez szerencsére ritkán fordul elő, de a varratkiszedéskor derült ki, hogy bizony a műanyagszál, amivel varrtak,belenőtt a hasfalba. Hát, ... ez amilyen fájdalmas volt...!

Három hét múlva aztán ami belenőtt, kidobódott magától. Eltettem emlékbe. :D

Sok szerencsét!

Elkötnek???? Már hogy tennék, ha én nem egyezem bele?!

Egyébként én hallottam már olyat, aki 2 császár után hüvelyi úton szült (ez konkrétam az én orvosomnál történt), meg olyat is, akinek 4 gyereke lett, mindegyik császárral.

Engem is hagyott volna a dokim megszülni, -és a következőnél is hagyni fog, ha megy- csak éppen nem illeszkedett be a gyerek és még kézzel sem tudott rajta(m) segíteni. Utólag mondta, ha gyorsan kibújt volna a lányom, nem lett volna semmi gond, bírta volna a korábbi hegem is, annak ellenére, hogy csak 17,5 hónap van a 2 gyerekem között.

Igazán nincs mit! ;))

Annyira nem volt szörnyű. Én elég jól megúsztam, gyorsan gyógyultam, a komplikációk elkerültek. Még a kórházban is a "csodámra jártak" orvosok, nővérek egyaránt, hogy milyen jól mozgok, ellátom, emelgetem a gyereket, stb.

Másodszorra már volt rutinom. Ez kicsit hülyén hangzik, de így van. Akikkel egy szobában feküdtem műtét után, mindannyian első császárosok voltak (öten). Nem akarták elhinni, hogy én már felkelek, mikor még az is csak nyögdécselt, akit fél nappal korábban műtöttek.

Tudtam, hogy mire számítsak, mi fog következni, mit hogyan kell csinálni, így már "könnyű" dolgom volt. :))

Talán lesz 3. gyerekünk is, de én őszintén nem bánnám, ha végre már nem kaszabolnának össze ahhoz, hogy kibújjon. Szeretném normál, hüvelyi úton megszülni. Annyira azért nem fáklyásmenet egy császár sem...

nálam semmi cső nem volt, összevartak és kész. a katéter sem felhelyezése és levétele sem volt kellemetlen, engem kb. 16 órán keresztül boldogított, utána vették ki.

az ágyról (székről) való felkelések először borzalmasak voltak, aztán egyre jobb lett, de legalább 2 hétig hasizomból felejtős felülni, nevetni-tüsszenteni-köhögni is több héttel a műtét után mertem úgy igazán, tusolni hetekig csak görnyedve szabad, ugye a sebet nem igazán érheti víz.

igazán a műtét utáni 2 nap volt borzalmas, 5x is meggondoltam, hogy kell-e igazán pisilnem, annyira gyenge voltam.

DE...mindezek szimpla kellemetlenségek, az a hatalmas öröm mellett amit a gyereked okoz, én belőle merítettem erőt ehhez a pár sz@r naphoz...

Én a katétert utáltam a legjobban. Először 1 hétig, másodjára 2 hétig nulla (tényleg semmi, ezt most a legkomolyabban mondom) volt a vizelési ingerem a katéter után. A betétel, kitétel nem fájt, csak kissé kellemetlen volt, de utáltam, hogy nem érzem, WCre kellene mennem. :SSS

Randika!

Én kettőn vagyok túl. Mindkét alkalommal vajúdtam, másodszorra semmmilyen fájdalomcsillapítást nem kaphattam, mert akkor nem éreztem volna, ha szétnyílik a korábbi hegem.

Mindkétszer azért kellett császározni, mert a gyerekeim nem illeszkedtek be, annak ellenére, hogy a méhszáj teljesen eltűnt.

Így a vajúdás "gyönyörei" után vittek a műtőbe. A szülőszobán kaptam egy fájáscsökkentőt (nem használt), betették a katétert, és bekötötték az infúziót. Mindkétszer spinális érzéstelenítést kaptam, azt mára műtőben csinálta az aneszteziológus. A szúrás nem volt kellemetlen, sőt nem is éreztem.

Utána felpakoltak a műtőasztalra, lekötötték kezem, lábam, a hasamat lefertőtlenítették, tettek rá egy lepedőt, fóliát, amit körberagasztottak, így szeparálva el a műtéti területet. Elém tettek egy zöld műtős lepedőt, így semmit nem láttam.

Másodszorra szerintem nagyobb adag "zsibbasztót" kaptam, mint kellett volna, mert az idétlenek a tél közepén úgy vettek fel, hogy bakancsban, vastag farmer kismamanadrágban, pulcsiban mérték a súlyomat -kb. 4 kg-mal többnek, mint valójában voltam. Emellett míg bent voltam, szinte alig ettem. Szóval ennek eredményeként, kissé "elzsibbadt" a tüdőm. A műtét alatt végig úgy éreztem, nem tudok normálisan levegőt venni, mintha ráült volna valaki a mellkasomra. Én mondom, igen pocsék érzés volt.

Mindkétszer hányingeremn volt a műtét alatt szinte végig, másodszorra hánytam volna -ha lett volna mit. Elég hülye doloig fekve hányni... :S

Másodszorra éreztem, hogy kihúzzák belőlem a lányomat. Fájni nem fájt, de hülye egy érzés volt.

Közben nagyon leesett a vérnoymásom, éreztem is, hogy kezd elsötétedni előttem a világ (bár én nem bántam volna akkor már egy kis békés alvást), akkor kaptam valamit, amitől helyrejöttem.

A műtét után néhány órával, mikor kiment az érzéstelenítő hatása, fájt a hasam, meg nagyon remegtem. Ez állítólag műtéti "mellékhatás". A fiammal a legnagyonbb nyári kánikulában téli vastag takarót tettek rám.

A zsák, amivel nyomatják a sebet, hogy hamarabb elálljon a vérzés, egy kín, mikor már nincs érzéstelenítés, és annak ellenére, hogy pár kiló, tonnásnak tűnik. Alig vártam, hogy megszabaduljak tőle.

Ahol én szültem kb. fél nappal a műtét után fel kell kelni. Az egy szép mutatvány, mikor egyik oldalon lóg a katérteres zsacskó a másikon meg a drain kivezetése.

Itt, ha elég vizelet van, a katétert 1-1,5 nap után kiveszik, majd következő nap a draint is (ez elég kellemetlen dolog), és lehet lemenni az újszülött osztályra.

A második vágásom nagyrészt az első vonalában van, így nem vagyok nagyon "összeszabdalva", viszont átvágtak valami ideget, ami miatt kissé érzéketlen maradt a bal oldalon a hasam alján egy rész.

Összességében a második műtét jóval pocsékabb volt.

Sziasztok!

Engem 2003-ban császároztak altatás alatt. Előtte 2001-ben szültem természetes úton. Óriási a különbség. Nagyon jó volt szülni, mert végig magamnál voltam és isteni érzés volt mikor kibújt a lányom. A császár utáni lábadozás nekem sokkal fájdalmasabb volt, még miután hazaengedtek sem tudtam nagyon menni, elég lassan gyógyult a vágás. A cső kivétel kellemetlen, de ki lehet bírni. Viszont a katéterezés szerintem egyáltalán nem gáz.

Fel sem merül, hogy keveebb bármiben is, aki császárral szül. Lényeg a végeredmény, nem igaz?

Amúgy tudom, milyen a gátseb, és tudom, milyen a császáros seb. Úgyhogy ha választani lehet, inkább gátseb. Sőt, ha jó kezekben van az ember, és gátvédelemmel szül, akkor még az is elkerülhető.

hello....

en nem ketlem amit irtal...de a gatvagas es seb se leanyalom....semmire nem voltam jo napokig.

amugy nem vagyok a csaszar hive csak ha muszaly es indokolva van.ha valaki csaszarral szul meg nem jelenti azt, hogy kevesebb mint az az anyuka aki normalisan szul.