Tegnap este szakítottunk a párommal, hogyan lehet ezt jól elviselni, feldolgozni? (beszélgetés)

Szia Csillag!

Hát,nem könnyű neked....de én biztosra veszem,hogy van valakije.És csak arra várt,hogy te mondd ki a végét.

Próbálj meg kimozdulni,jön a nyár,biztosan talász valaki mást..

:) Örülök, höogy sokan érzik úgy, hogy nem veszítettem sokat.

Szeretem, az az egyetlen gond. És néha figyelmes is tudott lenni. Aznap álmos is volt, én meg ezt nem vettem figyelembe.

De talán jobb így

Majd egyszert talán találok olyat, aki a lelkemmel is törődik, nem csak a testemmel...

Ne haragudj, de ilyen fickóért nem kár:

"Csak beszélgetni szerettem volna, és ő nem volt erre vevő... Inkább szakított....:( "

Azért legyen már tartásod és ilyen fickó után ne sírjál egy percet sem. Mi az, hogy nem volt kedve beszélgetni, meg sok vagy?! Elment, elment.

Majd jön egy jobb, aki NŐKÉNT kezel és nem egy bábuként...

Minden programozó ilyen? remélem vannak azért kivételek...

Köszönöm a bíztatást! Jólesik, hogy írtok!

Kedves csillag!

Nagyon sajnálom ami történt Veled!! Mintha csak én írtam volna a történeted :( Azzal a kivétellel,hogy az én párom még nem hagyott itt. De ő is programozó és nem szeret megbeszélni dolgokat, csak hallgat. És persze nem foglalkozik velem. Remélem hamar túl leszel a dolgon! Én minden pillanatban azt "várom" mikor hagy el. Talán hamarabb túl lennék rajta. Ha gondolod szívesen beszélek veled privátban is. Fel a fejjel!

Szia!

Köszönöm a bíztatást!

Folyamatosan Ő jár a gondolataimban.

Igaz, hogy ő még nem akart vekle családot, viszont haverozni, bulizni sem.

Ő jól elvolt itthon. Csinálta a kis dolgait...

Tegnap én is türelmetlenebb voltam vele.

Csak beszélgetni szerettem volna, és ő nem volt erre vevő... Inkább szakított....:(

És sajbna Ő nem fogja magát meggondolni, annál Ő büszkébb...

És még sms ben azt sem írta, hogy puszi... Hideg, mintha neki nem fájna.

Amikor elment, én megcsókoltam, de Ő nem viszonozta, szeme sem rebbent, csak kisétált:((

Lehet, hogy pontosan az volt a baj, hogy mindenhova együtt mentetek. Talán kellett volna hagynotok egymásnak több szabadságot.

Elképzelhető, hogy megijedt, mert még nem egészen érett egy igazi, komoly kapcsolathoz és nem akarta magát végleg elkötelezni.

Még szüksége lehet bulizásra, haverokra. Te meg lehet, hogy már családalapításon gondolkodtál.

Hagyjál magatoknak egy kis időt, ilyenkor nem baj, ha külön éltek, legalább el tudjátok dönteni, hogy mennyire vagytok fontosak egymásnak.

Meg ne alázkodjál, ne könyörögjél, ha Ő ment el.

Reméljük, hogy lesz ideje átgondolni, hogy mit veszíthet, és bízom benne, hogy hamarosan megint együtt fogtok élni, boldogan. Ezt kívánom!

Ha nem így lesz, akkor bármilyen nehéz is, próbáld elfelejteni és lépjél tovább. Az élet nem áll meg, keressél valami kellemes elfoglaltságot magadnak és szerezzél új barátokat. Hidd el eljön majd az IGAZI!

Azért ment el, mert neki én sok voltam. Nem akart velem foglalkozni, neki fáraztó volt a beszélgetés:(

Én meg tegnap nagyon próbáltam sokmindenről beszélgetni. Pl a nyárrol stb... És hogy mik a tervei... De nagyon álmos is volt, és ő ilyen... Nem emelte még sohasem fel a hangját... egyszerüen elment....

háát elég felületesen mondod csak el a dolgokat, gondolom pontosan tudod miért ment el a párod..

Ennek ellenére biztosan nagyon nehéz lehet most neked, ezért kitartást kívánok, próbáld magad lefoglalni az biztos segíteni fog!

27 éves lesz mostanában. Én meg 28 vagyok.

Ő is még kicsit gyerek volt, és én sem nöttem fel annyira.

Viszont én őt el tudnéám képzelni majd gyermekeim apjaként stb...

Bár az mindig is zavart, hogy nem volt lelki társam:(

Arabnyosak vagytok! Jólesik, hogy most úgy érzem nem vagyok egyedül...

Van neki egy olyan elve, hogyha kimondja, hogy ennyi volt, akkor az visszavonhatatlan...:(

És ha nem boldog velem...

Annyit mondott nekem még tegnap, hogy az a hibám, hogy túl sok figyelemre vágyom, amit ő nem tud nekem megadni, és sokat beszélek...

Majd megjegyezte, hogy de az... nagyon jó velem. Szuper....

Igen, érezztem, hogy nincs redben. Sokéáig túrtem.

Már hetek óta átnázett rajtam. És annyit sem beszélgettünk mint elötte.

Ne haragudj hogy csak úgy beleszólok,de szerintem 2 oka lehet hogy miért viselkedett így veled:

1.van valakije

2.nagy gondjai vannak

Mert az én párom is akkor viselkedett így amikor nagyon rossz passzban volt,és gondjai voltak.

Azt tanácsolom neked hogy üljetek le és beszéljétek meg,ha eljutottatok már egy olyan szintre hogy összeköltöztetek akkor nyilván neki is komoly szándékai vannak veled.

Én amellett vagyok hogy próbáljátok meg rendbehozni,és ha nagyon arra fordul a helyzet hogy képtelenség lenne rendbetenni a dolgokat akkor komolyan véget kell ennek vetni,de az meg eléggé nehéz:(

Még egyszer ne haragudj hogy csak így beleszóltem ,de szeretnék ezáltal segíteni neked,meg hogy több véleményt is hallj tőlünk:)

Kitartást kívánok!

Nem hinném, hogy lenne valakije...

Mindig hazajött, soha nem ment nélkülem sehova. Csak dolgozni. És programozó, és ott nincs sok nő. És mindenki tudta, hogy vagyok neki...

Ém sírtam, ráhajtottam a fejem, mert ez alvás elött történt..

Megkérdezte, hogy menjen vagy maradjon még ezen az estén.

Én kis godnolkodás után azt mondtam, hogy menjen.

Egész éjszaka sírtam, nem nagyon bírom:(( Nem tudom abbahagynio a sírást.

Délben barátaim feljöttek, akkor jó volt, de már megint egyedül vbagyok:( Nem akarom sajnáltatni magamat, de több mint 2 évet élt velem:( És terveztem vele.

Már pár hónapja olyan nagyomn flegma volt velem. Nem nagyon tudtam vele sohasem beszélgetni. Mostanában meg lehetetlen volt. Nem figyelt oda rám. És amikor ezt tegnap felhozztam neki szépen hallkan. Réklérdeztem, miért ilye?

Hallgatott, mint mindig.

Majd rákérdeztem mire gondol, erre azt monta: Arra, hogy felöltözöm, és elmegyek:(

Erre nincs gyógymód kiscsillag, csak az idő! Találj programot, először csak család, barátok, majd haverok, szórakozás, stb...

Az a lényeg, hogy lefoglald magad!!!

Szia!

Ez sajnos nagyon nehéz.Gyorsan nem lehet túl lenni rajta szerintem.Próbáld meg lefoglalni magad,találkozz a barátaiddal.

Mi történt amúgy?