Te mit tennél ha egy bizonyos családtag tönkre tenné az életed? De ő a családfenntartó, neked viszont semmi pénzed hogy elköltözz? (tudásbázis)
Én olyan vagyok, hogy nyelek, nyelek, de aztán egyik napról a másikra döntök. Így volt ez 21 évesen. Hirtelen leléptem a nagy bizonytalanságba. Idegenekkel költöztem össze. Amikor azt hittem, hogy ezt jól megszívtam, mégiscsak sikerült meghoznom egy jó döntést. Még nagyobb távra mentem egy ismeretlennel. Azóta együtt vagyunk, szeretjük egymást, rendeződtek a dolgok.
Én mondjuk olyan típus vagyok, hogy inkább lépek és vállalom, hogy majd esetleg megbánom, minthogy azon tépelődjek, hogy mi lenne ha lépnék...
Én nem tudom sokáig tűrni a szívást, mert csak egy életem van és ki tudja meddig tart... én szeretek kipróbálni minden lehetséges megoldást.
Pont ezt csináltam. Néhány évem ment rá. Jó, kb 10 vagy kicsit több. De megérte várni.
Érett fejjel, s nem első dühből kiszállni. Bár én azt tanácsolom, minél hamarabb, akkor könnyebb újat kezdeni.
Már olyan is volt, hogy azt mondtam neki: megvárom, míg felnőnek a gyerekek, aztán - élve vagy halva - távozom. Valójában nagyon szeret, s ő sem akar ilyen lenni. De azt, hogy gyógyítani kellene, fel sem merem vetni, mert már ismerem. Más választásom nincs, mint türelemmel szépen felkészülni arra, hogy akkor léphessek, amikor akarok. Leginkább mindenkinek ezt tanácsolnám. Addig tűrj, amíg muszáj, s közben készülj a jövődre- amikor itt az ideje, lépj- de valóban lépj!!
Köszönöm a kívánságod, másoknak is ezt kívánom!:)
Hallod erre nem sok okosat lehet mondani így kívülállóként. Tényleg elég szar helyzetben lehetsz és valószínűleg akkor tudsz igazán kimászni belőle, ha te találod meg a kulcsot. Arra gondolod, hogy ha másba kapaszkodnál, akkor jó eséllyel cseberből-vederbe pottyannál.
Kívánom, hogy találj valami jó megoldást, ami legalább neked és a gyerekeknek jó!
Hát igen, ezt én is tudom, mégis, már nincs mit tenni, benne vagyok. Különváláshoz nagyon felelősségteljes döntés kell. Azok, akikről beszélek, nem a családtagjaim. Ha hazamegyek, már nincsenek a "köreimben", egymással meg azt tesznek, amit akarnak, de mégis: én, ahogy körülnézek a világban, nagyon kevesen vannak, akik az általam megjelölt két csoporton kívül vannak.
A férjem az ordibálósok között van, be kell vallani. Hogy vonzottam be? Nem értem. Hiszen az én családomban nem volt szokás az ordítozás és amikor megismertem, ő sem volt olyan. Aztán olyan lett. Biztos én vagyok az oka, mert nem voltam eléggé talpraesett. Sajnos eleinte teljesen földbegyökereztem, nem tudtam kezelni a helyzetet, mert azelőtt nem volt ilyenben részem. A gyerekeimnek meg ebben kell felnőnie. Én nevelőapával nőttem fel, aztán még ő is elment, egyedül nevelt fel az anyám. Tudom, hogy az milyen. Sem az ordibálós apuka nem jó, sem az, ha egyáltalán nincs, de az sem, ha másnak kell felnevelnie a gyerekeimet.
Érdekes, ő is mindig azt mondja, ha nem tetszik, meg lehet állni a saját lábunkon...
Pedig azt, hogy rá vagyunk utalva, saját magának teremtette. Tapasztalatlanságomnak (akkori) köszönhetem, hogy oda jutottunk, ahol vagyunk. Próbáljuk menteni ami menthető, mégis, időnként megkapja a 14 éves gyerek, hogy itt ő csak vendég...
Valóban nagyon nehéz kérdés.
sziasztok!
én azt mondom hogy még ha a mami kissé zsarnok is de teljesen igaza van. nem tudom mennyi idős lehet a nagymama de nem fiatal. és egy idős ember bizony már nem rendelkezik kötélidegrendszerrel, ezt is meg lehet érteni.
és igen marhára eleg lett az élősködésből.
mert ha még a kislány nem is dolgozik hisz csak 16 éves, az anyja igenis csinálhatna valamit hogy enyhítsen a mama terhén.
én 18 éves koromtól élek egyedül szülőktől külön. hát hogy is mondjam a pofám leszakadna ha még harminc valahány évesen az anyám tartana el.
a másik hogy a kislány anyukája nem túl idős, és nincs kisgyereke, könnyen tud munkát találni.
mumu49 igazat irt, aki akar tud dolgozni. bármit. ilyen nincs hogy sehová sem vesznek fel, ez csak nyafogás
igen. én se értem. :-(
aki akar, dolgozik. (de a 16 éves ne dolgozzon, hanem tnuljon inkább!!)
én nem akarom bántani a topicnyitót, de én úgy gondolom, hogy normális ember ok nélkül nem üvöltözik.
meg az is lehet, hogy érzékeny fiatal emberként kicsit túldimenzionálja a dolgot.
végül is mi nem tudjuk azt pontosan, hogy hogy zajlanak le ezek a beszólások....
A köszönet egy dolog, és az elszámoltatás, üvöltözés 1 másik. Szerintem...
Nekem is volt olyan családtagom, aki tett nekem szívességet, 2 héten át segítséget nyújtott. Aztán még évek múlva is azt mondta, azért a 2 hétért cserébe én hálával tartozom neki, pedig akkor már 3 hónapja a nyakamon élősködött. Szóval a szívességét kamatostul visszakapta, és mégis...
szerintem meg kéne köszönni a nagymamának, hogy eltart téged is, meg az Anyukádat is.
nem kötelező neki.....
Ez az érzelmi zsarolás tipikus esete. És bocsi, hogy ezt mondom, ez a ti hibátok is, hogy idáig fajult a helyzet, mert hagytátok...
SENKINEK nincs joga beszámoltatni, főleg nem egy felnőtt embert...
"Már úgy néz ki a helyzet hogy ha valami nem tetszik a mamámnak, ( mert nálunk ő róla van szó) üvölt mint a sakál, ami a kezébe kerül odacsapja a földhöz stb.."
Kezdjetek el ti is csapkodni...
Vagy számoltassátok el őt is az idejével.. :P
Üvölteni is lehet vele nyugodtan...Ellene kell fordítani a saját fegyverét...
Meglepő lesz az eredmény, szerintem köpni-nyelni nem fog tudni... :P
Nálunk is van ilyen családtag, sajnos nehéz vele bánni. A lényeg, meg kell szüntetni az "uralmát", mert amíg hagyjátok, hogy "zsarnokoskodjon", addig nem lesz nyugtotok...
Ha pedig másképp nem megy, el kell menni, hiába nincs pénz...Mindenki a saját életéért felelős, ezt rajtatok kívül nem oldhatja meg más...
Hmmm...
Mi az, hogy Neked semmi pénzed? Nekünk közös pénzÜNK van, pedig ő a családfenntartó átmenetileg, mert gyesen vagyok, szerencsére egyelöre nem is akarok elköltözni.
Olyan házasságba nem szabad szerintem belemenni, ahol enyém-tied van. Rabszolga vagy feleség nem mindegy.
Én voltam hasonló helyzetben, kerestem egy melót, és 2 hónapra kiköltöztem külföldre...
aztán haza. ez megoldotta a problémát.
Tudod, ha egy családban csak egy ember van, akinek a játszmázás az egyetlen "unaloműzője", az tönkreteheti az egész családot... És az alkalmazkodásnak is van egy határa. A mi családunkból indulok ki, ahol nagymamám kijátszott és máig kijátszik egymás ellen három testvért de olyan szinten, hogy Machiavellinek is becsületére válna. És egy összezárt mikroközösségben nagyon nehéz kilépni a szituációból. Mert az erőszakos családtag addig megy utánad, lamentál, amíg már nem bírod tovább.
Írod, hogy az ilyen embernek meg kell találni a szívéhez az utat. Hát, az igazság az, hogy nekem nem sok kedvem van olyasvalakinek hízelegni, aki ezt kizsarolja. Ha kivívni nem tudja a viselkedésével, akkor egye meg, amit főzött.
Amúgy vélem, a szóban forgó nagyi amúgy nem győzi a ház körüli teendőket, ráadásul egyedül unatkozik, ezért kapóra jöttek neki a beköltöző hozzátartozók és most kiéli magát, amivel mindössze annyit fog elérni, mint az én anyukám, aki mellett senki nem marad meg fél óránál tovább, a családja gyakorlatilag azzal sem foglalkozik, hogy él-e, én kénytelen vagyok együtt élni vele, elviselni asztmásan, allergiásan, hogy telibagózza a lakást, kértem már sírva, kedveskedve, veszekedve, kérte tőle a háziorvosom, hogy hagyja abba, de direkt nem. Ha lehetőségem lenne rá, egy pillanat alatt úgy eltűnnék, hogy még a címemet sem hagynám hátra.
Mellesleg: feladtam az önálló életemet, mert megsajnáltam, mikor baleset érte otthon, ahol az egész család lakott, én nyolcvan kilométerre tőlük. Soha, már gyermekkoromban sem jöttünk ki, mégis azt mondtam, hogy rendben jöjjön, ne legyen egyedül. Hát, azóta nyelek, én kussolok, ő meg uralkodik. Öt év veszekedésbe telt, hogy ne bontsa fel a magánleveleimet... Most már a barátom postafiókjába megy minden. A továbbiakat hagyjuk inkább...
Kedves Mumu, nem vita, csak egy kérdés: mi van akkor, ha az anyuka kénytelen válogatni? Esetleg tényleg nem kell sehová?
Pár éve (30-35)éves koromig mindenféle álláshirdetésre elmentem. Gimi, szakma, képesítés, számos területen gyakorlat. 10 helyből nyolcon (még betanított fizikai munka esetén is) közölték, hogy nem. Kettő azt mondta, hogy majd értesítenek, azóta is várom. Két hónap alatt kiborultam, ugyanis tényleg szeretnék dolgozni, hülye sem vagyok, amibe belekezdek, abba gyorsan beletanulok. Mégsem. A legtöbb helyen el sem jutottunk odáig, hogy rokkant vagyok... Tudod, az igazság az, hogy manapság akinek nincs összeköttetése, protekciója, (vagy ne adj isten, túl van a negyedik x-en) azt még utcaseprőnek sem veszik fel. Hidd el, ha megyeszékhelyen így van, akkor kisebb helyeken pláne. Országszerte elég sok kapcsolatom van, nem hinnéd, mennyien vannak ilyen helyzetben - a társadalom minden rétegéből...
Borzasztóak az állapotok az országban, csak a szerencsések valahogy nem látnak túl a rózsaszín ködön. Amit te mondasz, hogy "aki akar, az el tud menni dolgozni", legutoljára a Kádár-rendszerben volt igaz...
A legtöbb ilyen folyamatos családi súrlódás fenntartója a játszmázás. Bár minden résztvevő gyűlöli csinálni, mégse tudnak ellenállni, hogy ha elhangzik a kulcsmondat (pl.: Má' megin' hóvótá'?), ne adja meg rá a kötelező választ (pl. Közöd?), és innentől, mint a lavna, megy magától, mindenkio végigjátssza a ráosztott szerepet, aztán még jobban utálják egymást. A játszma a feszültség kisütésére szolgál, de egyértelmű, hogy az alapkonfliktus nem oldódik meg. Mit lehet tenni? Ha észreveszed, hogy Nagyi elkezdte a játszmát (Mámeginholvoltál?), azonnal kilépsz a szituációból, nem azt a választ adod, amit vár, hogy folytathassa a játszmát.
Én egyébként úgy gondolom, ő sem élvezi ezt a helyzetet. Vannak nehezebb természetű emberek, akiknek a szívébe nehezebb ajtót találni, de ha te magadat okosabbnak és kedvesebbnek tartod, légy kitartó, ne vegyél részt játszmában, légy elfogadó vele (de nam megalázkodó), és próbáld higgadtan leülve megbeszélni, mivek tehetnétek könnyebbé az együttélést.
Huha, most olvastam csak vissza, azért így más a véleményem...azt hittem olyan "tipikus" esetről van szó, amikor apuka üti gyereket/párját vagy alkoholista stb. így azonban...
Dorcsi!
Ha anyukád nem dolgozik, s nagymamád fogadott be titeket+eltart, akkor miért furcsa, hogy alkalmazkodni kell? Más akkor is alkalmazkodik, ha "csak" kapcsolatban él...
Megoldanám, hogy elmenjek.
Függni valakitől a világ legpocsékabb dolga (lehet).