Te mit tennél, ha az óvoda nem lenne biztonságos a gyerek számára? (beszélgetés)

hmmm... :))))) udod, ha elég inteligens vagy, akkor azzal is tisztában vagy, h 1 IQ eszt nem a világ.... elvégre 1., nem mindegy, h milyen tesztet töltesz ki, 2., attól, h az IQ eszted "pozitív", nem jelenti azt, h sok közöd van az élet valós dolgaihoz..... nem árt ezeket szem előtt tartani.....

Jah! 3., tankönyvből felesleges pédálózni! Az élet nem tankönyvekre épül bizonyos területeken..... Illetve, elvei mindenkinek lehetek, pld a gyereknevelésről is, csak majd ha a saját bőrén tapasztalja a dolgokat, akkor dőlek ezek jórészt meg... Aki pedig nem hagyja megdőlni, a gyereke személyiségének megfelelően, az kinevel a társadalomba egy lelki nyomorékot...... Na pont erről szól, a gyerek is neveli a szlőt dolog.... de úgy tűnik, a te IQ-hoz e magas.....

Nem gondolom, hogy az anya a hibás, ha úgy látja, nem megfelelően foglalkoznak az óvodában a gyermekével. Természetes, hogy az óvónők is emberből vannak, ők sem tökéletesek. De törekedniük kellene arra, hogy a lehető legjobban dolgozzanak. Sokat árthatnak, örökre szóló sebeket okozhatnak. Egy oviban, és egy iskolában is a szerszámokat oly módon kell tartani, hogy a gyerekek számára hozzáférhetetlen legyen. Erre szabály is van. Az óvoda ajtaját zárva kell tartani, hogy onnan gyerek ki ne juthasson, vagy bárki idegen be ne juthasson.

Nem gondolom, hogy intelligencia szinthez kellene kötni a gyerekvállalást. Gyakran a magas IQ-jú emberek a legridegebb szülők, olyan elvárásokkal a gyerekükkel szemben, amit az képtelen teljesíteni. Érzelmi intelligencia kell a gyerekneveléshez. Szeretni, támogatni, segíteni kell. Ez pedig sikerülhet egy kevésbé okos, de érzőszívű embernek is.

"több a jó ember, mint a rossz."

Fordítsd meg...

"Elsősorban magamat fogadom el, olyannak amilyen."

Ezzel a mondatoddal ellentmondásba keveredsz a számodra igaznak, de mindenesetre figyelemreméltónak tartott idézettel.

Az emberek ilyenek, meg olyanok, nyilván a barátainkat a saját szempontjaink szerint választjuk ki közülük, de globális elítélő penitenciát kimondani rájuk öreg hiba.

Venni kell a fáradságot megismerni őket.

Az én tapasztalataim szerint, - még a mai őrült világban is - több a jó ember, mint a rossz.

Az az érzésem, hogy te alapban lenézel mindenkit, legalábbis itt a Hoxán ezt a benyomást kelted.

Elsősorban magamat fogadom el, olyannak amilyen.

Az én életem főszereplője vagyok.

Ez nem azt jelenti, hogy nem látom mi folyik körülöttem.

Manapság nem felemelő érzés emberek között lenni, mert annyira le vagyunk szellemi-lelki értelemben csúszva.

Néha sajnálok, néha együttérzek, és néha megrendülök a látványtól.

Ezt nagyon nehéz szavakkal kifejezni, hogy mit érzek.

Én itt azért tűnök negatívnak, mert az őszinteségemmel kavarom fel az állóvizet.

Azért a negatívat mondom ki, mert sokan azt rejtik el.

Hogy ezt ki hogyan fogadja el, ki hogyan tolerálja, az tőle függ.

Szereted és elfogadod te eléggé az embereket ?

Mert az adatlapodon ezt olvasom:

"Csak annyiban tudjuk szeretni és ELFOGADNI(!!!) embertársainkat, amennyire önmagunkat képesek vagyunk szeretni és elfogadni!

(Szeresd embertársadat, mint tenmagadat!)"

Nos ?

Attól még hogy van párod, lehetsz egy csődtömeg, aki azt sem tudja hogyan kell kezelni egy kapcsolatot. Sokan vannak így ezzel.

Engem a mai napig hívnak, keresnek, gondolnak rám. Nők között éltem sokáig. Szabadelvű vagyok. Nem hinném hogy olyan rosszul csinálnám a dolgaimat ezen a téren. Ha pedig igen, akkor próbálok okulni belőle.

Rengeteg szép emlékem van, olykor fájdalmas is, de nem bántam meg.

Igazad van, nem fogok az első jöttmenttel kapcsolatot kezdeményezni, mert nem vagyok társfüggő.

Nálam ez nem divat hogy főbe lövöm magam, egy senki vagyok, mert nincs valakim...

Amúgy sem foglalkozok mások légből kapott fantáziájával.

Mindenképpen az óvoda vezetőjével próbálj meg beszélni! Legjobb lenne több szülőt is befogni, akik hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek. Én magam is pedagógus vagyok és ez a viselkedés, h azt sem tudják hol a gyerek, megengedhetetlen!!!!!

Ha nem változik semmi, és el tudod hozni, akkor vidd egy másik oviba. nem lesz gond a beilleszkedéssel, mert egy átlagos gyerek könnyen barátkozik, ismerkedik.

gondolom ebből adódó viselkedési problémája nincs, ugyhogy ez nem is lesz igazából gond.

Ez van, tetszik-nem tetszik

És próbáltál már változtatni ezen? Vagy csak így sopánkodsz?

Egyébként ez megint hozzáállás kérdése, lehet hiteles, őszinte példát állítani a gyerek elé, na nem a médiában kell ezeket keresni (bár néha mutatnak 1-2 fehér hollót) és erre való a szülő, hogy a gyereknek megmutassa, hogy így is lehet úgy is lehet, egyengesse az útját, de ne a gyerek helyett döntse el, hogy ki a példakép, milyen úton kell járni, hogy kell élni; a legtöbb amit egy jó szülő tehet, hogy megmutatja milyen az élet vannak magaslatok és vannak mélységek, aztán a gyerekben tudatosítania kell, hogy akárhogy is dönt van aki mindig visszavárja, támogatja, segíti, máshogy nem tudja legalább meghallgatja, megöleli... persze ezt a szülőnek őszintén így is kell éreznie