Te hogyan segíted az időseket? (beszélgetés)

Attól függ, hogy hogy viselkedik. Ha pl. a boltban kedvesen kérdez valamit, szívesen válaszolok. De ha úgy viselkedik, mint egy királynő, ne várja el, hogy segítsek.

Pl. ülök a buszon, szinte üres a busz, erre oda áll a fejemre, hogy adjam át a helyem. Az eszem megáll. Lehet, hogy csak bosszantani akart.

Én minden lehetséges módszerrel próbálom megkönnyíteni az idősek életét. Örömet okoz, hogy segíthetek másokon, főleg az időseken, gyerekeken, elesetteken.

A boltban például nagyon szívesen megnézem az árát bárminek, nagyon szívesen leveszem a legfelső polcról a kért terméket. Pénztárosként pedig előfordul, hogy nem ütök be néhány dolgot. Én kibírom az a pár száz forintot, ő nem mindig.. Volt egyszer egy néni aki sehogysem talált annyi pénzt amennyit fizetnie kellett volna. Én ilyenkor el szoktam engedni, és a fizetős zacskókat sem ütöm be nekik. Igen ebből nekem van hiányom, de ezt a pár száz forintot én utólag mindig visszafizetem az áruháznak. Tudom, hogy ez egyeseknek furcsa, de örömmel teszem amit teszek mert tudom, hogy valakinek ezzel a pár forinttal is könnyebb lett az élete.Szerintem ez is egyfajta segítségnyújtás, még ha másoknak abszurd is.. Gyógyszertárban, sorban, buszon pedig egyértelmü, hogy előre engedem őket. Puffogás nélkül, mosolyogva. Legszívesebben idősek otthonában dolgoznék, gondolkoztam is ilyen irányú képzésen de sajnos most nem időszerű. Remélem egyszer még lesz rá lehetőségem.

Én leginkább úgy segítek nekik, hogy rögtön felpattanok a metrón vagy vonaton a helyemről, hogy leülhessen. Egyszer mikor még földalattiztam, majdnem összevesztem egy idős nénivel, mert nem akarta elfogadni a helyet.:D Győzködött, hogy mindjárt leszáll, aztán nem én szálltam le előbb...?!:)

Nagyon sokan udvariasságból visszautasítják. De mikor másodszorra mondom, már leülnek és mosolyognak. :) Sok sutyerák nem képes átadni a helyét, mikor már közvetlen a szájába áll az idős ember! Az nagyon idegesítő tud lenni. Főleg mikor társasággal utazom, és rájuk szólok. Két srác nekem átadta volna a helyet, de az időseknek nem, és hárman is álltak a metró ajtóban. Közölték, hogy van külön időseknek busz, menjenek azzal. Hát azt hittem elsüllyedek, mert természetesen jó nagy hanggal mondták. :-/

Nem értem a mai fiatalokat, a korombelieket.

Viszont azokat a korosabb embereket sem értem, akik valamilyen oknál fogva fent hordják az orrukat, és flegmán beszélnek velünk.

Sajnos tapasztalatból tudom, hogy ....

Inkább nem írom le a tapasztalataimat, mert megsértek valakik.

Melyiket hogy. Van, akitől virágot veszek az utcán, van, aki helyett havat lapátolok télen, van aki helyett a gyógyszerét fizetem ki a patikában.

Van két nagyon cuki kis öreglány, akit évente kétszer a temetőbe szoktam kifuvarozni, hogy sírt gondozzanak. Ilyenkor mindig az a rituálé, hogy ebédre hívnak, aztán illendően megkávézunk, irány a temető, majd hazaviszem őket, illendően megteázunk, és ciao! Olyan édesek, ahogy integetnek utának az erdkélyről :DD

Ebben igazad van.Az életkor nem jogosít fel arra,hogy tiszteljünk valakit.

Ha méltó a tiszteletre egy 20 éves is megérdemli.

Azt hiszem van alapom véleményt mondani az idősebb kortársaimról.

Most nem olyan világot élünk mint amikor fiatalok voltunk.

Iszonyú teher nehezedik a fiatalokra.Pl.a lányom a munka után ovi háztartás.

Tudom anno mi is.De akkor csak "munkaidő" volt és nem olyan kemény munka mint mos.Ha megfázott már kiírta az orvos.Most a szívműtétet lábon kell kihordani mert elküldik a melóhelyről.

Ott a lakás és egyébb részlet.Mit csináljon megy és dolgozik.

Az időseknek ezt kellene mérlegelni mert amit leírtam az nem egyedi est és csak az én családomra vonatkozik hanem nagy általánosságban igaz.

Mi segítsünk nekik.Ne a csúcsforgalomban menjünk vásárolni.Akkor jól esik nekik is ha ülhetnek az adott járművön.

Ne panaszkodjunk állandóan hanem hallgassuk meg őket.

nekem a szüleim "tanították", nem az iskola... :)

szörnyű ami ma megy... én 9 hónapos terhesen is végig álltam a buszt..