Tárih-i Üngürüsz Krónika (beszélgetés)
Azok, akik itt (a topik elején) kritizálták az Üngürüszt, saját maguk legfeljebb a Magyar Tudományos Akadémia valamely hozzáférésével tehették - mert azt senki nem írta, hogy ott lenne a könyvespolcán.
Persze, elképzelhető, hogy történetileg értéktelen, hogy a Thúróczy-krónikát is felhasználta az írója, de az is kérdés, melyikünk olvasta itt a Thúróczy-krónikát? Mert nekem még a kezemben sem volt, illetve a monitoromon sem.
(Őstörténetet nem mondanék, a Thúróczy-krónika a középkor egy szakaszát dolgozza fel.)
Ha olvastam volna is, ennek a hitelességét is csak hosszas kutatások után tudnám valamennyire megítélni, mivel nem vagyok történész.
Szóval, aki csak simán szeretné elolvasni, azt nem kell mindjárt megkövezni.
Olvasnak sokan sokféle értéktelen, irodalomnak látszó művet, az Üngürüsz nem a legrosszabb opció.
Igen, az látható, hogyan néz ki.
A fordítása már annál nehezebben elérhető. Megvan PDF-ben, de mégsincs, mert alighanem a mikrofilmről csinálták a PDF-et. Folyamatosak a képek, nem lehet függőlegesbe fordítani, hogy olvasható legyen.
Az általad hozott linket láthattuk már a topik elején is.
"A Tárih-i Üngürüsz manapság már bárki által hozzáférhető, tanulmányozható. És bár úgy tűnik, hogy a magyar őstörténettel kapcsolatosan nem állít mást, mint a többi magyar krónika, mégis fontos része a középkori krónikairodalmunknak, mert egyedülálló módon oszmán-török környezetben maradhatott fent." Látható, hogyan néz ki:
A tudomány jelen állása szerint,[3] azaz a legújabb kutatások és szövegkritikai módszerek fényében Tarih-i Üngürüsz Thuróczi János Magyarok krónikájának török fordítása. Sudár Balázs néhány fontosabb szövegkritikai észrevétele összefoglalva
"Ugyanilyen sekélyes a tudása a tényleges magyar honfoglalásról és a honfoglalást megelőző vándorlásról: Árpádék alattvalói illedelemmel engedélyt kérnek a távozásra Sziddia (Szkítia) uralkodójától, majd útra kelnek. Mennek, mendegélnek. „Táborozva-menetelve, megpihenve-felfrissülve egy nap megérkeztek a tatár tartomány határához.” Egy kicsit megfenyegetik a tatár kánt, aki ezután „a lehetőségekhez mérten ellátta őket élelmiszerrel az ország határáig és békével átengedte őket a tartományon”. És máris megérkeztek Erdély országába. Kész, ennyi volt a honfoglalás. Ez a krónikákban olvasható legrövidebb leírás eleink bejöveteléről. A rövidség önmagában is utalhat arra, hogy ez a szöveg nem egyidős a honfoglalással. Ha a tartalmát is szemügyre vesszük, akkor még jobban megerősödhetünk feltételezésünkben. A szövegben semmi eredeti magyar hagyomány nem található. A vándorlás leírása kapott némi meseszerű körítést („táborozva-menetelve, megpihenve-felfrissülve”), de ez nyilván nem eredeti elem, hanem a történet törökös stilizálása érdekében alakította így Mahmúd tolmács a szöveget.
A leírás két tartalmi elemén azért mégis érdemes elgondolkodnunk. Az egyik, hogy miért kell a magyaroknak engedélyt kérniük a távozásra Szkítiából. Talán olvasott erről valamit Terdzsümán Mahmúd? Tudhatott valahonnan valamit a kazár–magyar viszonyról? Avagy csak simán alázni akarta a magyarokat a szultánt dicsőítő krónikájában?
A másik elgondoltató elem a tatárok felbukkanása a Tarih-i Ungurusban. Ez ugyanúgy datáló erejű, mint Szuzdal említése Anonymus által. A török nyelven író szerző aktualizálta a szöveget, a politikai viszonyoknak megfelelően kiírta belőle az oroszokat és Kijev városát, és beletette a tatárokat. Ha a Tarih-i Ungurus ezen szöveghelyének mintája valami ősi magyar krónika lett volna, abban a tatárok bizonyosan nem szerepeltek volna. A tatárok említésén kívül pedig más érdemi információ ebben a szövegrészben nincs. Összefoglalva: a szövegben nem található olyan megőrzött hagyományból eredő réteg, amely bizonyítaná, hogy a Tarih-i Ungurus szerzője egy Anonymus gestája előtti régi magyar krónikát is fölhasznált volna.
Vámbérynak és Budenznek tökéletesen igaza volt: a Tarih-i Ungurus a magyar őstörténet szempontjából nem érdemel különösebb figyelmet. Ettől még érdekes és értékes alkotás, irodalmi és történeti elemzése még sok feladatot ad a kutatóknak.
A húgom diákmunkán dolgozott egy nyáron egy tejüzemben.
Otthon nem mesélt róla, e hónapokig nem evett tejterméket, tejet sem ivott, és később is sokáig megnézte a jelzést, melyik tejüzemben gyártották.
(Akkor még egyforma volt a literes tejek csomagolása, csak a gyári jelzés tért el.)
Kern Andrásnak volt egy száma róla. :)
Ja, kimaradt egy hónap a 14.-ben. Ez volt a legelső albim, főbérlős. A néni borzasztó, viszont a lakás és a lépcsőház (Ilka u. sarok) valami eszméletlen: szín tiszta szecesszió. Csodálatos ajtók, csempék, fürdőszoba.
Emlékszem, egy napilap Olvasóink írtákl rovatában közöltek egyszer egy észrevételt, kb. a 80-as évek közepén.
Írta az illető, hogy a közeli boltból a megmaradt kenyereket a járdára rakják ki a műanyag rekeszekben. Egyszer ő látta, amikor egy arra sétáltatott kutya lepisilte a ládát. Amikor szóvá tette, a boltos nevetett, mondván, ne foglalkozzon ezzel, ez a visszáru úgyis csak zsemlemorzsának megy.
Igyekszem kitörölni az emlékezetemből, és igyekszem minimalra csokkenteni a készet. De sajnos nem mindig lehet.
Most így éjfélhez közeledve azt is bevallom, hogy láttam olyan videót, amin a hamburger és lány a nadrágjába nyúlt, megszagolta a kezét és ment csomagolni a kaját. 😳😕
Igazad van, leginkább a presszó, és bisztróra gondoltam.
Tehát a pénz nem fontos, legalábbis egészen addig ameddig szükség van rá.....
Jaaaaa
Felfordult a gyomrom attól is, ahogy elképzeltem..
Én egyszer régebben egy kifli szállító embert láttam egy hajnalon, álltam az ablakban, ő betolta a bolt hátsó ajtajához a péksütis rekeszeket, és teli torokból rátüsszentett.
Aztán beult a furgonjába és ment a következő bolthoz.
A nyomorult. :(
Semmit se értek.
De hangulatromboló sem akarok lenni. Hagyjuk is.
Régi szép idők igen.
Ott határoztam el, h nekem disszidálnom KELL:
Megállt a taknyos kis olasz-kölyök a szálloda előtt, a Ford Musztángjával, az összes lány kifutott a karjaiba.
Jaj én azt hittem, hogy arra írtad, hogy "kell egy biztos pont".
Fogalmam sincs, mit tartottál undorítónak, de ha nem akarod, ne is reszletezd. Bár némileg kíváncsi lennék rá.