Szülés? egyedül vagy az apukával? (beszélgetés)

Mind a két szülésem apás szülés volt!

És ha netán még egy gyerkőc lenne akkor is apás szülés lenne :) Jó volt, hogy bent volt lelkileg és sokat segített tartotta a fejem. Ami picit idegesítő volt,hogy nézte a monitoron és közvetítette mikor lesz a következő fájás :) És bár kértem, hogy amikor bújik ki a kisfia maradjon a fejemnél de persze nem maradt és figyelte ahogy kibújik De azóta az addig is szoros kapcsolatunk még szorosabb lett.

De , hogy más nő hogy dönt vagy ha a párja valamiért nem szeretne bemenni nem szabad eröltetni.

Mindkettőt átéltem már,és szerintem egyedül szülni jobb volt,mint az apával.(Folyamatosan útban volt,idegesített,nem tudta,hogy mit csináljon,és állandóan kihúzta a karját a kezem szorításából(érthető:D)...

De ha tehetném,és alkalmam lesz rá,illetve még egyszer átélhetem az érzést-csakis a párommal tenném.(Erősebbnek hiszem őt,mint magamat,és biztonságot áraszt..Szeretem:))

"en neki elsosorban NO vagyok es ennek igy is kell maradnia.."

én inkább azt szeretném, ha az apás szülés után nő ÉS a gyerekei anyja lennék

azaz ügyes nő, aki ezt meg tudja teremteni

persze erre fel kell készülni nőnek, férfinek, tudni, mi fog folyni, mert ezután már nem rácsodálkozunk a történteke, hanem a párra/szülésre fókuszálhatunk (ez egyben válasz is erre: "egyebkent ismertem egy hapsit aki elmondta, hogy amiota latta a feleseget szulni, nem bir hozzaerni...")

Nekem elképzelhetetlen lett volna a férjem nélkül a szülés. Annyira jó volt, hogy ott volt, szinte nem is volt szülés "hangulata" az egésznek...

Próbált két fájás között viccelődni, amit még saját magam meglepődésére is jól fogadtam és nem kivántam a halálba..

Ő adagolta a homeos bogyóimat, simogatta a fejem, vizes törölközővel borogatott, és fájások alatt odaállt mellém és én a hasához szoritottam a fejem..

Nagyon jó fej volt és büszke vagyok rá, még a köldökzsinórt is ő vágta el, pedig kijelentette, hogy azt biztos nem...

Ja, ő az a tipus amúgy, aki még az injekció gondolatától is elájul... Ezért is vagyok nagyon büszke rá:-)))

Nálunk szóba sem jött, hogy apával, mert olyan kis gyámoltalan az én szegény "nagy, bátor, magabiztos" párom:-)

Aztán az utolsó héten megkérdezte, hogy bejöhet-e? Én mondtam, hogy igen, örülnék neki.

De azt mondta, hogy csak a vajúdásnál szeretne ott lenni, a "konkrét szülésnél " nem, mert nem bírná végignézni.

Elmeséltem a dokinak, jót mosolygott.

A nagy pillanatnál kérdezte a páromat, hogy marad e mert most konkrétan szülünk. Hát, mire befejezte a mondatot, kint volt a lányunk, nem volt idő távozni.

Azóta el sem tudja képzelni, hogy ne lett volna ott kislánya világrajötténél :-)

Csak is apával!

Az első hármat együtt szültük simán. Sajnos a mostani császárnál nem lehetett ott. Sima szülésnél sokkal könnyebb elviselni a fájdalmat! Fogja a kezed, viszi a vizes ruhát és édesek ahogy próbálnak segíteni.

Egyértelmű, apával :-)

Neki is nagy élmény volt látni világra jönni a saját fiait, hallani amint először sírnak fel, és megfogni őket, igaz bátortalanul. Szerintem ez méginkább összetartja a családot, nagyobb szeretet vesz körül mindannyiunkat.

Ráadásul össze vissza szorítottam.Kék zöld lett.

Jól türte.Azért én is szívesen láttam volna a fejecskéjét kibújni..