Sztorizzunk - Szakadtatok a röhögéstől mikor nem kellett volna (beszélgetős fórum)

Mozi, feliratos film. Hegymászók drámája zajlik, küzdenek a hóviharban a havas hegycsúcson az utolsó méterekért, a zászlóval a kezükben, mikor a 2 férfi egyike megcsúszik. A következő párbeszéd játszódott le, nyugi, mindenki érteni fogja:

- Are you O.K.?

- Yes.

És a fordítása:

- Megsebesültél?

- Nem.

A dráma kellős közepén röhög a nézőtér...

:DDDD

Hát ezen még most is röhögök :DDDD

Nagyon király sztorik amúgy :)

Tegnap a kicsi /3 éves/ lányunkkal kimentünk a Komáromi Napokra.Száll a nyárfaszösz,ezer meg egy ember,erre a csöppöm el kezd mutogatni,és torka szakadtából üvöltözni:

-Anya,csöcs!!!Anya ott a csöcs!!

-Igen kicsim,ott a szösz!!

Szakadtam a röhögéstöl,és körülöttünk az egész embersereg!!

:D

Még jutott eszembe közben. :)

********************************

Az iskolában zajlott le ez a beszélgetés 2 osztálytársam között.

Osztálytárs 1:

- Láttátok az Eurotúrát?

Osztálytárs 2:

- Elvonókúrát??!!

********************************

Kb. 7 - 8 évvel ezelőtti eset. Barátnőmmel sétáltunk a városban. Zenét hallgattam. Öltözék: strandpapucs, miniszoknya, top. És az elmaradhatatlan párducmintás tanga. Ennek nagy szerepe volt. Éppen készültünk átkelni a zebrán. Elindultunk. Na igen ám, de én észrevettem egy paprikát heverni a zebra szélén (piacnap volt, valaki nyilván elejtette). Gondoltam belerúgok, miért is ne? Bele is rúgtam, de mivel még mindig a zebrán volt, gondoltam gyorsan odalépek és belerúgok még egyet. Milyen jó játék ez... :) Na ahogy belerúgtam volna, ugyanazzal a mozdulattal ráléptem a paprikára és akkorát vágódtam hanyatt, hogy a lábaim égnek álltak. Annyira meglepődtem, hogy csak barátnőm fölém magasodó, a röhögéstől paprikavörös fejére eszméltem fel. :) Így kell tangát villantani... :)

A történeteket olvasva látom, hogy nem egyedi eset amit most elmesélek, de azért leírom.

Az egyik ismerősöm falucskájában történt. Van egy öregasszony, akit Bolond Bözskének hívnak. :))) No, ez a Bolond Bözske egy temetésen odaállt az elhunyt felesége elé és gratulált. :)

Hát,ez nagy szenyóság,de leírom:

2 éves pötty kisfiamnak (15 kiló) szívtam az orrát tegnap a porszívós célszerszámmal. Aki már csinálta,tudja milyen! Nem bírom egy helyben tartani,üvölt,hangos a porszívó is,és nálunk egyfajta nehezítés képpen a nagytesó mindig ilyenkor beszél hozzám! A gyakorlat kivitelezése a következő: leülök a földre,gyereket a kinyújtott lábaim közé kapom,2 kezét az egyik kezemmel a hasához fogom,a másik kezemmel pedig igyekszem beletalálni az orrába az orrszívóval. Csóri persze menekülne. Ha sikerül jól beszorítanom a fejét,az viszont nem mozdúl. Ez így volt tegnap is,de annyira el akarta fordítani tőlem az arcát,úgy erölködött,h úgy állt a szája,mint Stallonenak a sorsdöntő jelenetekben. Hát engem meg úgy elkapott a röhögés,h szegény fiam még visítani is elfelejtett!

Ez még megboldogult "fiatalasszony koromban" történt...ugye, kezdő konyhatündérként...párom dolgozott, én szabadnapos voltam.Mit főzzek gyorsan, amit szeret a párom? Pucoltam hagymát, főztem ki tésztát, és daráltam mákot...Odatettem dinsztelni a hagymát, párom hazaérkezik, és kérdezi:"-Mi jót főzöl Edi?"

Mire én:"-Mákos tésztát!"

Párom:"-És az alá kell hagyma?"

Én elvarázsolva/1 hete volt a lagzink/:"-Miért? Nem kell?"

Párom:"-Edi!! Tudod, hogy mákos tészta alá nem kell hagyma, már csináltál jó párszor!"

Aztán valahogy visszatértem a Földre, és kapcsoltam, de a röhögést nem bírtuk abbahagyni! Ennek már 25 éve...és még mai nap is szakadunk rajta!:D

A lényeg, hogy tudtam, hogy kell elkészíteni, de akkor valahogy máshol járt az eszem!:D Azóta is cukkolnak a családtagjaim, barátaink, hogy :"-Edi! Mikor csinálsz már egy jó hagymás, mákos tésztát? Már úgy megennénk!"

Nagypapám mindig megkérdezte, mi újság nálunk, mit főztem, és akármilyen kaját mondtam, mindig megkérdezte:"-De a hagymát nem felejtetted ki belőle, ugye?"

Kissé morbid, de leirom azért

Nagyon régen volt egy kedves főnököm

Valami temetésre készült és kérdezte hogy jutna a leghamarabb az X temetőbe

Akkor még járt a Váci úton a villamos

Pista bácsi, menjen a Váci útra és feküdjön a közelgő villamos elé.

Jót röhögtünk, ő is velünk.

Aztán nemsokára infarktusban meghalt. Persze mentünk munkatársak a temetésére

Ott összenéztünk azokkal akik ott voltak a korábbi sztorin

Alig bírtuk a nevetést visszatartani

Min nevettél, kérdeztük egymást utána

Hát a "villamos sztorin" mondtuk egyszerre

Isten nyugosztalja, rendes ember és főnök volt!

Én keresztlányommal mentem le egy aluljáróba...16 éves volt, én 32 és a freddy név nőt takar...és megszállt a kisördög, megfogtam a fenekét.Akkorát ugrott, és rögtön szétnézett, hogy ki látta az esetet...én meg dőltem a röhögéstől az arckifejezése láttán! Elmondanám, azóta karonfog és úgy megyünk:).

Másik eset...még gyerekkoromban történt...öcsém szedett magának a gáztűzhelyről pörköltet tésztával, és elindult aznasztalhoz.Jó nagy nyárikonyhája volt nagyinknak, hely volt bőven.Aztán valahogy olyan szerencsétlenül lépett, hogy elesett, ugye rögtön az jutott eszünkbe nagyival, hogy a tányér elvágja a kezét, de mozdulni nem tudtunk.De csodák csodája, öcsém ki volt tekeredve a földön, de a tányért a levegőben tartotta magasra emelt kézzel, és diadalittas képpel mondta, hogy nem törtem el! Na, több se kellett nagyival, nem bírtuk abbahagyni a nevetést!! Azt a pózt a magasba emelt tányérral és pofát, amit vágott, nem lehet elfelejteni! Természetesen egy darab hús nem került a földre!:)