Szorongás, étvágytalanság, ilyesmi (beszélgetés)

Sziasztok!

Mától indul az utolsó hét :)

Éjjel semmit se aludtam, egy két órát max.

Dallamtapadásom volt, meg cikáztak a gondolatok.

Az imént még azt mondogattam magamnak, hogy felhívom főnököm és mondom hogy én nem megyek be. Reggel hánytam is...

Alig van étvágyam, reggelizni se tudok.

De végülis rossz fényt vetne rám, meghatározó utolsó hét.

Lehet megkérdezem ma elmehetek-e előbb, mert már most hulla vagyok.

Igen, ez lesz a komoly lecke. Sajnos a gyomorideggel nehéz mit kezdenem és az étvágytalansággal. Már azon is gondolkozom, hogy az utolsó hét után nem leszek jobban, akkor mi lesz.

Belegondolva, otthon is és a munkahelyen is ért bőven stressz.

Pszichológussal együtt remélem jobb lesz majd :)

Bármennyire is furán hangzik, nehéz lesz megszokni így, mert a megszokások rabjai vagyok amúgy is.

De már ne őrlődj!:) A döntést meghoztad, hagyd hátra, felejtsd el! Előre nézz! Szőj terveket, próbáld meg elképzelni magad más területen és keresgélj munkahelyet.

Tisztítsd meg az agyad, a tested a korábbi munkahely terheitől!

Teljesen természetes, hogy most szorongsz. Ne légy türelmetlen, eljön majd a megnyugvás és az öröm ideje is!

Biztosan jól döntöttél!

Ja azt elfelejtettem leírni, hogy mivel azt se tudom, ebben az ágban akarok-e dolgozni később, ötletem sincs hova tovább.

De lehet egy hónap pihi után azért csak kipattan. Na ezért vagyok elveszve kicsit. :)

Jaj köszönöm skacok, sokat jelent.

Remélem ez a szorongós, etvagytalan időszak elmúlik.

Az az igazság hogy gyásznak érzem, vagy legalább egy szakításnak. Ezelőtt 2 munkahelyem volt, ezeknél kifejezetten megkönnyebbültem hogy felmondtam vagy kirúgtak.

Viszont most fura nagyon.

Bár az is igazság, hogy nem igazán voltam még segélyen, mert mindig volt másik, egyik a másik után. Tudjátok :)

Most pihenést terveztem, csak nem gondoltam, hogy mentálisan így reagálok majd. Így nincs másik kilátásban és pont ezért érzem, hogy olyan elveszett vagyok. Megvolt a mindennapi ritmus, a mindennapos stressz és idegeskedés, nagyon hozzászoktam .

Lehet, ha letelik végre a felmondási, sokkal könnyebb lesz, de néha félek magamtól, hogy nem. És nem annyira várom ezt a következő hetet se, hiába nem éreztem jól magam ezen az elnyújtott táppénzen.

Nagyon nagyon jól esik most a biztatás!

Va k8latadban masik melóhely, vagy pihizni ke kicsit majd?

Kb Milyen területen dógoznál?

Szia Ciluu!

Teljesen normálisan reagálsz egy ilyen helyzetre. Minden váltás stresszel jár, nálad ez így jön ki. Ha ennyire rosszak voltak már a körülmények, akkor jó döntés, ha eljössz, és abban a pillanatban elmúlnak a tüneteid, ahogy újra a helyére kerül minden. Az új munkahely első időszaka még nehéz lesz, de ahogy beilleszkedsz, már egy csöppet sem fogod bánni az előzőt! Kitartást!

Kedves Hoxások!

A rövid történem annyi, hogy április végén rosszul lettem a munkahelyemen, a mentők elvittek. Nem állapítottak meg semmi bajt, azóta sajnos szorongok. Az elmúlt másfél hétben más etvagytalan is lettem.

A helyzet az, hogy felmondtam a munkahelyemen. Rám szakadt ott altalaban minden, egyedül dolgoztam, mindenre nekem kellett figyelni és ez megterhelő volt. 6 évig dolgoztam így, a pszichológusom szerint nem csoda, hogy így vagyok. Ennek ellenére, most hogy a felmondási idő töltöm, nem lettem nyugodtabb, sőt... Mintha rosszabb lenne. 30 nap felmondási idő helyett 45 nap lett, még egy hét visszavan.

Nagyon lassan telik, és végig őrlődöm, hogy vajon jól tettem-| hogy felmondtam. A sok megaláztatás és tiszteletlenség ellenére. Tudom nem normális.

Hogy magyarázzam el magamnak, hogy ez egy jó döntés volt? Mert kívülállóként mindenki ezt mondja.