Szörnyű családi élet, amiből nem látok kiutat (beszélgetés)

Fórumnyitó!

1kerdes:

Hany éves vagy?Sehol nem olvastam és azert ez is lènyeges.

Szia!

Itt is.

Vannak olyan emberek akikkel nehez megertetni magad mert pl vegig se hallgatnak.

En nalam ilyenkor ami bevalik az írás.Leírni nekik ami benned van,hogy mit csinalnak veled mit erzel ezzel kapcsolatban es ha vegig olvassak hatha jobban atgondoljak.

Csak odaadni nekik es ott hagyni őket a levellel..mas otletem nincs.

Sajnalom

Jaaaaj. Ezek az okosok.

dpmi=doki

domi=domi

Szegülsz

Kedves Forumnyito! Én azt gondolom, akarmennyire is nehéz, az egyetlen megoldásnak tálalom hogy ha jelzed a szülő anyád és a többi családtagot irányában hogy ez a helyzet téged megvisel akar érdekli őket akar nem és ha y te egeszseged is rámegy a helyzetre, akkor egy segito kézzel kevesebb lesz.

Próbáld meg egy kicsit jobban becsülni magadat. A legnemesebb dolgot teszed, ami bármely fizetett munkánál többet ér, egy beteg csalastagrol gondoskodtál és teszed ez közvetetten és közvetlen a mai napig. Ha ezert egy idegennek kellene fizetni, megnézhetnek magukat. Ne félj a bátyádtól és a haragjától. Ha megüt, irány a domi és latlelet. Ez nem a te szégyened hanem csakis az övé meg anyáé...

Szóval. Ha jó a térdem, én nem ülnek a szobámban parancsra várva hanem kimennék a levegőre és mennék egy kört az utcában. Nem vagy könnyű helyzetben, de még ne add fel a reményt.

Es ne úgy akarj kilépni ebből az elethelyzetbol higy növesztesz magadnak vmi oda nem illőt a testedbe...Jó?

Ne hagy magad!

Fogalmazd meg a legnagyobb félelmed és mérlegelj hogy ha ellenállsz vagy szegüket az elnyomó környezetednek, akkor mit veszíthetsz ...

Rendben, mindent megértek, majdnem....

Apukádat a nővéred ápolja, korábbi írásod szerint.

Az nyitó szövegben, kérdezted, mit tegyél.

A nyitó szöveg szerint elkondolkozol azon, hogy véget vetsz az életednek.

Tudod (minden bántás nélkül!), itt a fórumon is volt számtalan olyan ember, aki bizonyítottan halálos beteg volt, küzdött, tett a holnapért, pedig tudtuk, hogy pár hónapja van. Már sajnos nincsen közöttünk, csak a szívünkben, de ott előkelő helyen, mert elmondhatni róla, hogy szembenézett a lehetetlennel, mindennel. (s még mennyi ember van sajnos ma is ugyanígy).

Te is nézz szembe (bár még nincsen szövettan eredmény, de van más), tegyél a szebb holnapért és ne a szobába zárkózz be, hanem élj. Menj el pszichológushoz (ingyenes), menj el reumatológushoz (ingyenes), menj el egy egészségügyi intézménybe, ahol kezelnek, gyógyítanak és nem betegen neked kell. Egy életed van, ami csak a tiéd, nem az anyukádé, nem a testvéreidé, csak a tiéd!

Kívánok neked sok sikert, jó szöv.eredményt, de legfőképp ahhoz sok erőt, hogy merj változtatni!

[link]

Egyébként én azt gondolom, hogy ha valaki daganatműtéten esik át, és sajnos benne van a pakliban, hogy az a daganat rosszindulatú, akkor át kell neki gondolni, hogy kezeléseken kell majd átesnie, amiktől legyengül, segítségre lesz szüksége, fizikaira is, meg anyagira is, mert tápláló, egészséges ételeket kell ennie, vitaminokra lesz szüksége, rendszeres útiköltségre, ha nem helyben van a kórház, ahol kezelik hónapokig ... Szóval ilyen lehetséges kilátásokkal egy ember nem azon filózik legfőképp, hogy hogyan meneküljön el a családjától.

Természetesen lehet és legyen is! az a daganat jóindulatú!

Csak most ezt még nem tudni.

De mint szokták mondani, nem vagyunk egyformák.

Ebben a történetben krízishelyzet krízishelyzet hátán.

Munkanélküliség, haláleset a családban, ápolásra szoruló beteg a családban, bántalmazó családtagok, pár hete lezajlott daganatműtét kérdéses szövettannal, mozgáskorlátozottság műtéti kilátással.

És fórumindító főz, mos, takarít, ápol, ül a szobájában, és az anyja olyanokat hazudozik róla mindezek mellett, hogy a bátyja neki akar menni.

Sántító karácsony lenne. Igazad van.

Hatéves koromban ettünk egyasztalnál utoljára... Én tényleg közeledem feléjük de egy évben kb három alkalom amikor kedvesen szólnak hozzám. Sajnos a saját problémájukat szeretik másra kivetíteni... Ez pefig mindíg rajtam "csattan".

Sokat vagyok egyedül az biztos, itthoni dolgaim végeztével ülök a szobámban...

Köszönöm.

Nem nagy vígasságra gondoltam, hanem közös családi étkezésre, ahogy írtam is, emlékezve az elhunytra is ... Egy nap alatt nem lehet megoldani semmit. De lehet kozeledni.

De ha nem, nem.

Azt írtad, állandóan be vagy zárkózva a szobádba.

Jó egészséget és szerencsés sikeres életet kívánok neked.

Azt írtad,

Nem keresek kifogásokat de több száz kilóméterre nem tudok elmenni dolgozni mivel még mndíg ápolok valakit az apukám. Bár a nővérem segít de injekciót csak én merek beadni neki. Jelenleg műtéte volt neki is azt is csak én merem kezelni. (Kötéscsere hasonló). Bár nagyon rossz a viszonyom a családommal és biztos, hogy el akarok innen menni a családi házból nem akarok mégsem olyan messze menni. Azt sem akarom, hogy soha ne keressük egymást. Szeretnék inkább jó viszonyt ápolni velük bár tudom lehetetlen... Gyárban pedig 12-16 órákat már nem tudok dolgozni mivel nem bírok állni. Tudom ott van szállás de még annyi pénzem sincs, hogy a következő faluba elmenjek nem, hogy 200km-re. Tudom csak kifogás...

Jelentkeztem itt pár helyre de az legalább helyben van és remélem sikerül.

Igen, megértem.......

Csak egy életszerű példa volt.

Biztosan található ülőmunka is szállással, de ha mindenbe a kifogást keressük, akkor...kár is.

Nem.

Éppen ezért, mert menekülni szeretne, tanácsoltam bárhol is él vidéken.

Ha Szabolcs megyében ki van függesztve minden villanyoszlopra, hogy Győrbe keresnek munkaerőtt szállás biztosítással, akkor bizonyára az országból bárhonnan.

S ha van munkája, már van fény, van jövő.

Nagyon sajnálom és részvétem sajnos én is most veszítettem el a mamámat.

Mint írta alig bír menni/járni így valószínű távoli nehéz munkát végezni nem tud. Plusz fizetni is kell gondolom az oda utat és félretett pénze meg nincs...

Ráadásul operálták gondolom nem olyan rég mert várja az eredményeket.

Remélem sikerül a munka ott ahova jelentkeztél. Nem akarok tolakodó lenni de ha gondolod írj hátha tudok segíteni.

Jó egészséget kívánok, remélem helyre jön az életed. ❤️