Szociális fóbiások jelentkezzetek (beszélgetés)

Sziasztok!

Szociális fóbiában szenvedek én is, noha éhezem a társaságra. Furcsa egy élethelyzet, de inkább pocsék. A tünetek ugyanazok, nem is sorolom…

Nem gondoltatok még arra, hogy jó lenne személyesen összejönnie ezeknek a szorongó embereknek, és beszélgetniük egymással? Szerintem gyakorlásnak jó, könnyebb lenne megnyílni egymás előtt és a felsüléseknél is tisztában lennénk azzal, hogy ez belefér, hiszen mindannyian hasonlóval küzdünk.

Úgy gondolom, ez hasznosabb lehet, mint a mellékhatásokkal teli gyógyszer, mint egy kívülálló pszichiáter, vagy mint egy drága csoportterápia meghatározott programmal. Talán jó lenne nem csak tudni, hanem látni is, hogy nem vagyunk egyedül a problémával, megoszthatnánk egymással, kinél miért alakult ki a pánik és segíthetnénk egymást előrelépni. Úgy gondolom, félénk a félénk előtt könnyebben szólal meg, s ez máris egy sikerélmény, ami ad egy löket önbizalmat, nem is beszélve arról, hogy esetleg még hasznos információk is elhangozhatnak közben.

Én mindenképp szívesen megejtenék egy-egy ilyen találkát, akár 1-2 emberrel is, ti mit szóltok ehhez?

Sziasztok! Szocfób vagyok kb.7éve,22 leszek. Eddig nem jártam ezzel kapcsolatban orvosnál,sem pszichiáternél. Esetleg tudna valaki ajánlani jó szakembert?Vagy bárkit vagy bármit ami segíteni tudna?

Egyébként,szerintem ez a betegség gyermekkori traumákból eredendően alakul ki.

Itt egy egy letölthető könyv, melyben leírják,hogyan lehet akupunturás módszerekkel segíteni különböző fóbiákon, ez az ÉFT(Érzelmi Felszabadítás Technika): [link]

Én nem rég kezdtem el olvasni.

Sziasztok!

Ilyenem azt hiszem nekem is van,nem szeretek emberek között lenni.A szerepléstöl vagy ha sok ember előtt kell beszélnem attol meg rettegek.Ez ellen lehet úgy tényleg valamit csinálni???

mondott ő sok olyat is ami nem igaz:)

eme esetben azonban így van. Mindig is lesznek érzékenyebb emberek akiknek ha túl sok idejük marad gondolkozni akkor szarul lesznek:) Éljen az elme szabadsága!

Program kell, meló, társaság, gond megoldva. Kezdetben persze ezek is úgy tűnnek, mint ha nem használnának, tapasztalatból tudom, hogy a barátaimmal voltam, de a "kín" nem szűnt, aztán hirtelen megoldódott minden. Gondolom ez is úgy megy mint maga a probléma, ami lehet a kiváltó ok után következik be és nem rögtön azonnal. Szóval türelem, bátorság, hit, k. sok program és meló:)

Szia Szomorúangyal!

Én azt tanácsolom, dolgozz, sportolj, járj színházba, operába, segíts másokon, vásárolj be idős szomszédnéninek, vigyázz ismerős kisgyerekre, készíts egy finom vacsit a családodnak, frissítsd fel a ruhatárad, rendezd át a szobádat, iratkozz be egy nyelvtanfolyamra! Meglátod egykettőre elmúlik a probléma. A gyógyszereket pedig jobb ha elfelejted, hogy miért? Olvasd el Szendi Gábor írását az antidepresszánsok bizonyított hatástalanságáról, íme egy részlet:

"A STAR*D (Sequenced Treatment Alternatives to Relieve Depression/ Egymást Követő Kezelési Lehetőségek A Depresszió Kezelésében) program nagy publicitást kapott, sok publikációt szülő, az amerikai kormányzat által finanszírozott vizsgálat volt, amely választ kívánt adni arra, mennyire hatékonyak az antidepresszánsok. Az eredmények lesújtóak, s hogy az antidepresszánsok hatástalanok, arra csak azért nem derült fény, mert "elfelejtettek" placebo csoportot és kettős vak protokollt alkalmazni a vizsgálatban. A hatástalanság azonban a különféle elemzések nyomán annak ellenére kiderül, hogy a vizsgálatnak nem volt célja az antidepresszánsok megsemmisítő elemzése."

Egyetértek:))

Csak így tovább,sose veszítsd el a bátorságodat ahhoz,hogy boldog légy:))

Nem csak a szüleit, a két öccsét is elveszítette...

Igaza van floxetnek, mindeki a saját problémáit látja a legnagyobbnak és azt gondolja, hogy őt igazából senki nem érti meg, persze, hogy te is ez érzed.