Szicíliai barát-kétségbeesés! (beszélgetés)

Mióta mindenki zsebében ott lapul az interten, engem is zavar, hogy sokan ha írnak, azonnali választ várnak. Pedig nekem nincs kedvem állandóan a telefonomat nyomkodni, hiszen van valós életem.

Ne hagyd, hogy követelőzzön. Ha te nem tudsz folyton vele trécselni, ne tedd. Ha ő ezt nem fogadja el, akkor ne erőltesd ezt a barátságot. Tulajdonképpen ki ő neked, hogy megmondja, mikor mennyit csetelj?

Ha nem vagy bele szerelmes, tehát szorosabb személyes kapcsolat terve nem motoz ott hátul nálad, akkor engedném, hogy szépen-lassan ellaposodjon ez a barátság. Hiszen ha ennyire számonkérő, és azt akarja, hogy minden szabad percedet rá áldozd, hamarosan úgyis terhes lesz számodra.

Keress (és találsz!) magadnak egy olyan barátságot, amely közelebb van, amely nem annyira számonkérő, nem annyira rád telepedő, amely személyes is, és engedékeny is!

Teljesen így gondolom én is!

Nekem is rosszul esne, ha tudom, hogy egy számomra fontos ember vizsgázik, én szorítok érte, gondolom rá és arra sem méltat, hogy írjon két mondatot. (email, sms, viber, bármi).

Bocsánat, most nézem, hogy az érettségis részre elfelejtettem válaszolni.

Délután 5-kor estem ki a teremből, a testvérem is elfelejtettem felhívni (előtte 1,5-2 órát aludtam éjjel). Azt nagyon sajnáltam,hogy neki is is elfelejtettem írni, őszintén bocsánatot is kértem érte, de valahogy tényleg eszembe sem jutott.

Annyi még, hogy néha vannak furcsa elszólásai, gondolom ezek inkább a túlságos/túláradó kedvességből fakadnak, például mikor említettem neki, hogy az augusztusi mandulaműtétem után 2 hetes karantén vár rám otthon, rögtön felajánlotta, hogy eljön hozzánk(!), ha unatkozom, szórakoztatni...

Miért vagy kétségbeesve?

Hogy segítsünk?

Ha tényleg egy két mondatos email (2 perc, de legyen 5) nem fért bele érettségi után 2 napig akkor én is azt gondolom, hogy nem fontos számodra az illető. Valahol talán elbeszéltetek egymás mellett és ő többet gondol a "kapcsolatról".

Mond meg neki, hogy vége a dalnak, nem fontos számodra. Szóból ért az ember.

Azt nem írod, hogy ő napközben dolgozik-e valahol, vagy tanul, vagy mivel foglalkozik, hogyan éli az életét.

Két dolog lehetséges:

- vagy nagyon ráér, és fogalma sincs arról, neked mennyire szoros és fárasztó a napod

- ő nemcsak barátként gondol rád, és féltékeny, hogy mással töltöd a szabad idődet

Kedves Fórumozó Hölgyek! Megpróbálok itt is segítséget kérni, hátha valaki tapasztalt tud nekem segíteni, mit kéne tennem, nagyon kétségbe vagyok esve :(

Van egy szicíliai barátom (tényleg csak barát). Körülbelül május eleje óta beszélgetünk sokat, sok dologban segített, illetve rengetegszer beszélgettünk nagyon hosszasan- nekem ez az érettségik közti periódusba esett. Igen ám, de amint közeledtek a szóbelik, a legtöbb esetben hajnali 2-4-ig is tanultam, tehát volt, hogy ő írt 20:50-körül utoljára, én pedig rá sem néztem a telefonomra, hiszen tanultam, így legjobb esetben is csak hajnalban tudtam visszajelezni, hogy elnézést, de nem vettem észre korábban az üzeneted. Ez többször is előfordult.

A középszintű szóbeli érettségiket megelőző nap már nem is írtam neki, azt meg pláne nem ígértem, hogy a vizsga után rögtön írok. Múlt hét csütörtökön tettem le a vizsgákat, szerencsére kiváló eredménnyel, de amint megvoltam, hazamentem és azonnal lepihentem, illetve másnap, pénteken sem foglalkoztam semmivel, még a barátaimnak, testvéremnek sem írtam, hanem próbáltam kipihenni az előző hetek lelkiismeretes készülését.

Péntek este érkezett egy szemrehányó üzenet az említett baráttól, hogy mi az, hogy a vizsgák után 2 napig nem írtam neki, ez neki borzasztóan rosszul esik, és megkérdőjelezi azt is, hogy fontos-e nekem, meg hogy miért nem beszélünk mostanában hosszasan...Nem tudtam hová tenni, hiszen az érettségi nem valami himihumi vizsga, és elhiszem, ha valakinek rosszul esik, hogy (hirtelen?) rövidülnek a beszélgetések, de pontosan tudta, mennyire fontos ez a vizsga, é azt is, mennyire fáradt voltam, és mennyit készültem.

Különben is, nem ez az első eset, hogy nem tudom hová tenni a viselkedését: mikor egyszer írta, hogy mennyire különleges vagyok, azt írtam neki vissza, hogy mindenki különleges, Angelo- majd sértődötten írt, hogy mennyire rosszul esik ez neki, mintha meghazudtolnám a szavait..

Úgy gondolom, felnőtt fejjel meg lehetne érteni, hogy mostanában nem egész nap a telefonom pisztergálom, hanem elfoglalt és fáradt vagyok, az egyetem előtt most pénteken kezdem a nyári munkát, heti 5-6 alkalommal 13 óra egy fagyizóban. Tudom, ha valaki annyira naiv és pozitív megrögzötten, mint ő, nehéz megérteni, ha a rendkívül hosszas beszélgetések rövidülnek, na de könyörgöm, nem a lábam lógatom, van életem is! És tudja, hogy oka is van, de úgy tűnik, mintha rózsaszín ködben élne...

Mit tudnék tenni? Ti mit gondoltok erről? Mi lenne a megoldás? Nagyon kétségbe vagyok esve, nagyon kérlek benneteket, segítsetek! :(