Szexualitásban megélt transzcendens tapasztalat - nem mindennapi tapasztalás (beszélgetés)

telefonon szoktunk megkérdezni."

Mert lehallgatnak? :)

Nem tudom mit éreztél mert te nem én vagyok, de a legtöbb szex pláne az első sorozat mindig csodálatos

Mindamellett a feleségeddel és a csodás barátnőddel is megromlott, megszünt a kapcsolat

Akkormost csak te érezted a barátnő bizonyára nem

HaJTS A KÖVETKEZŐRE, HÁTHA kiemelkedő SIKERÉLMÉNYED LESZ ÚJBÓL.

Megkérdezném tőle, csak nem volt rá lehetőségem. Pont erről írtam már pár módon a hozzászólásokban.

Személyesen vagy 1.5 éve nem találkoztunk, és ez nem olyan téma, amit telefonon szoktunk megkérdezni.

Nem miattam hiúsultak meg a találkozások, hanem miatta.

A "közbejött valami" nem nálam volt, hanem nála.

Továbbléptem azóta már, csak ott "mászott a hangya a fejemben" azóta is sokszor, hogy mi volt ez valójában.

Ahogy írtam, csak az én vízióm, vagy illúzióm?

De most megköszönve az itt hozzászólóknak, úgy érzem, hogy ez nem egy olyan csoda, ami mással ne történhetne még meg. Ez jó hír, mert megnyugtató.

Hogy benne ez milyen élményként élhetett (él) azt tényleg csak Ő tudja megmondani. Lehet, hogy lesz módon erről Őt majd még megkérdezni, de ha nem, most már akkor sem fog annyira bántani.

Elsőre azt jegyezném meg, hogy ha már itt vagy egy ideje a portálon, akkor név szerint tudhatod, hogy kik azok, akiknek a hozzászólásával nem kell törődni... Pont.

Másrészt egyetértek Pulcsissal, hogy miért nem kérdezed meg tőle, pláne, ha beszélgettek, de ennél fontosabb, hogy valójában mit akarsz tőle, vele? Számodra mi kettőtök igazsága? Mert azt látom, hogy már csaknem beszilárdult benned az a forgatókönyv, hogy 'szeretnénk találkozni, de aztán közbejön valami'. Ezzel az a gond, hogy egy idő után szinte már várod is, hogy mikor hiúsul meg az, amit megbeszéltetek. Tudom, hogy hogyan hangzik ez, de ahogy írtam, talán itt az ideje beleállni a saját életedbe, a saját erődbe, az eddigi áldozatiság helyett.

Mivel tudom és tapasztalom, hogy a saját valóságunkat át lehet írni, ha gondolod, szánj arra időt, hogy leírod magadnak, hogy mi az, amit valójában szeretnél, jelen időben. És ezt csak Te tudhatod. És kérlek, ne tartsanak vissza a kifogások: "de eddig mindig az volt, hogy". Ha ezek feljönnek, fogj egy másik papírt, és írd le, hogy mik azok a dolgok, viselkedésformák, fordulatok, amik a múltad részét képezik (pl. találkozó előtt mindig eltűnik), és nem hoznád őket magaddal a jelenedbe, a jövődbe meg pláne. Aztán döntsd el, hogy ennek itt a vége. Azaz a sztorizásnak is vége ezzel kapcsolatban, mert gondolj bele, hogy hányszor mondtad már el magadnak, vagy akár másoknak, hogy már megint mi történt, hogy jártál, nem tudod, mit lehetne tenni stb.?

Tudod: "Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen." - Rita Mae Brown

Szóval, ha változtatni akarsz az életeden, Te vagy a kulcs :)

Ezer és egy oka lehet. Olyan szintű intimitást tapasztal meg egy ilyen kapcsolódásban az ember, ami ijesztő is lehet, mert kristálytiszta tükröt tart, és felszínre hozza az összes félelmünket, "démonunkat", el nem rendezett ügyünket. Az én meglátásom az, hogy hosszabb távon nem fenntartható anélkül, hogy az ember rendbe ne tenné saját magát, mert bizony bele kell állni a saját erőnkbe, a saját képességünkbe, azaz el kell foglalnunk a saját helyünket az életben, függetlenül attól, hogy magunk körül mit láttunk, miben nőttünk fel, vagy hogy a szomszéd néni mit gondol majd rólunk stb.

A másikra várni az egyik legnagyobb csapda az egészben. Mert valójában saját magadra vársz :)

Szóval nem tudom, hogy ez mikor történt, de ha ilyen szinten foglalkoztat, akkor közösségi brainstorming helyett miért nem kérdezed meg tőle, hogy ő hogyan élte meg kettőtök kapcsolódását, mi van vele, jelenleg hogyan él? Lehet, hogy meglepődnél :)

Köszönöm a válaszod "Bársonytappancs".

Ha Ti meg is tudtátok beszélni ezt, akkor ebből azt a következtetést vonom le, hogy akkor valószínűleg az én barátnőm is átélhette ezt az élményt.

Most már csak azt nem tudom, hogy akkor miért szakított velem? (nem mondta ki, csak úgy elmaradtak a találkozásaink)

"Tai" írta, hogy azért szakított az Ő akkori partnerével, mert szenvedélybeteg volt. Én nagyon távol állok ettől. De nyilván akkor volt valami más, amit nem tudott elfogadni.

Ti mit gondoltok, hogy ha ez számotokra is ennyire "legnagyszerűbb EGYüttlétek" voltak, akkor miért dob el valaki egy ilyen csodát? ("Tai" esetén értem)

Alapvetően már évek óta gyötört a gondolat, hogy lehet, hogy ez csak az Én illúzióm volt.

Ami még mindig nagy kérdés bennem, hogy vajon ezt Ő mindenképpen hasonlóan élte-e meg, vagy lehet, hogy számára ez csak egy simán "nagyon jó volt vele" érzés volt.

Te mit gondolsz erről?

Egy korábbi kapcsolatomban éltem át néhányszor egy - számomra - nagyon különleges helyzetet, illetve élményt.

A teljes történetet itt kifejteni nem lenne egyszerű, de kíváncsi vagyok, hogy másoknak már volt-e hasonló élménye, vagy érzete, vagy tapasztalása?

Nagyon szerelmes voltam egy nőbe pár évvel ezelőtt. Éppen váltam, és egy nagyon nehéz időszakban voltam. A volt feleségemmel évek óta nem éltem át olyan mélységű, és szenvedélyes szeretkezést és kapcsolódást, amire én vágytam, gyakorlatilag a házasságunkból elmúlt a szenvedélyes szexualitás teljesen.

Az a nő, akivel megismerkedtem ilyen téren pont az ellenkezője volt a feleségemnek.

Jópár hónapon keresztül tartott már ez a kapcsolat és én egyre fantasztikusabb - és erről az akkori bartánőm szerint is - kölcsönösen hihetetlenül jó élményeket éltünk át.

Én teljesen szerelmes lettem és időnként olyan élményeket és érzéseket éltem át, amivel kapcsolatban tanácstalan vagyok és ezért teszem fel ezt a kérdést itt ebben a fórumban.

Nyilván nagyon vártam már minden találkozásunkat, amire viszonylag ritkán nyílt alkalom. 2 hetenként heti 2 - 3 alkalom - mindkettőnknek voltak gyerekei és elvált szülőként csak időnként lehettünk együtt a gyerekeinkkel és akkor az volt a legfontosabb és mindketten ezekben az időszakokban a gyerekeinkkel szerettünk volna lenni.

Amikor tehát találkoztunk bennem óriási vágy volt az általam nagyon szeretett Nő iránt. De azt éreztem, hogy minden szeretetemmel azon kell lennem, hogy Őt boldoggá tegyem és nagyon igyekeztem azon, hogy Ő tényleg gyönyörrel élje meg ezeket az alkalmakat. Több alkalommal is átéltem azt a számomra fantasztikus és elementális élményt, hogy miközben én minden sejtemmel arra vágytam, hogy Őt boldoggá tegyem, amikor éreztem hogy Ő elélvez, akkor az Ő gyönyörérzete átáramlott rám és én ugyanazt az orgazmikus élményt éltem át, mintha én is elmentem volna, miközben én fizikailag még nem élveztem el. És ettől olyan boldog lettem, hogy azt éreztem, hogy ez a gyönyör oda vissza áramlik közöttünk és az Ő gyönyörérzete által bennem kiváltott gyönyör az Ő boldogságát fokozza, amitől én még felfokozottabban élem át mindezt, és ez a folyamat percekig tartott.

Nem tudom, hogy ezt vajon más is átélte-e már, vagy hogy ez lehetséges-e, vagy hogy ez csak az ÉN saját élményem volt, vagy ez inkább csak egy illúzió.

Ez nem csak egyszer történt meg, hanem biztosan több mint tízszer. Nem mindig, de nagyon sokszor.

Mivel akkor ezt úgy éltem meg, hogy úgy tűnt, hogy ezt közösen éltük át, ezért ezt ennyire részletesen nem beszéltük át, illetve nem elemeztük a barátnőmmel.

Aztán kapcsolatunk kb 1-1.5 év múlva elromlott - ezt is hosszú lenne itt kifejteni - és ezért már nem tudtam ezt tőle megkérdezni, hogy vajon ezeket az érzéseket Ő is pont ugyanígy élte-e át, vagy ez csak bennem hagyott ennyire mély nyomokat.

Ti mit gondoltok erről?